A halhatatlansághoz vezető út

Az idézet forrása: A klasszikus upanisadok II. című könyv • Filosz Kiadó

Brihadáranjaka upanisad részlet

– Uram, ha ez az egész Föld minden bőségével együtt az enyém volna, vajon ezáltal elérném a halhatatlanságot? – kérdezte Maitréjí.
– Nem érnéd el. Az életed csupán olyan lenne, mint a többi gazdag emberé. De az ember nem reménykedhet abban, hogy a halhatatlanságot a vagyonon keresztül eléri.

– De mihez kezdenék én azzal, amitől nem lehetek halhatatlan? Kérlek uram, inkább mond el nekem, amit a halhatatlansághoz vezető útról tudsz!

– Kedves vagy nekem, és kedves, amit mondasz. Gyere, ülj ide mellém! Megvilágítom neked ezt, te pedig összpontosíts arra, amit mondok!

Jádzsnyavalkja így folytatta:

– Nem a férj szeretetéért kedves a férj, hanem az Önmaga szeretete miatt kedves a férj. Nem a feleség szeretetéért kedves a feleség, hanem az Önmaga szeretete miatt kedves a feleség. Nem a gyermekek szeretetéért kedvesek a gyermekek, hanem az Önmaga szeretete miatt kedvesek a gyermekek. Nem a vagyon szeretetéért kedves a vagyon, hanem az Önmaga szeretete miatt kedves a vagyon. Nem a papi hatalom szeretetéért kedves a papi hatalom, hanem az Önmaga szeretete miatt kedves a papi hatalom. Nem az uralkodói hatalom szeretetéért kedves az uralkodói hatalom, hanem az Önmaga szeretete miatt kedves az uralkodói hatalom. Nem a világ szeretetéért kedves a világ, hanem az Önmaga szeretete miatt kedves a világ. Nem az istenek szeretetéért kedvesek az istenek, hanem az Önmaga szeretete miatt kedvesek az istenek. Nem a teremtmények szeretetéért kedvesek a teremtmények, hanem az Önmaga szeretete miatt kedvesek a teremtmények. Nem az egész mindenség szeretetéért kedves az egész mindenség, hanem az Önmaga szeretete miatt kedves az egész mindenség.
Az Önmagát kell meglátni, Maitréjí, őt kell meghallani, róla kell elmélkedni, róla kell meditálni. Ha az Önmagát látja, hallja, róla elmélkedik és megismeri [az Önmagát], mindent megismer [az ember].

Aki a papi hatalmat (brahman) másban, s nem az Önmagában ismeri fel, azt kiveti magából a papi hatalom. Aki az uralkodói hatalmat másban, s nem az Önmagában ismeri fel, azt kiveti magából az uralkodói hatalom. Aki a világokat másban, s nem az Önmagában ismeri fel, azt kivetik magukból a világok. Aki az isteneket másban, s nem az Önmagában ismeri fel, azt kivetik maguk közül az istenek. Aki a teremtményeket másban, s nem az Önmagában ismeri fel, azt kivetik maguk közül az teremtmények. Aki az egész mindenséget másban, s nem az Önmagában ismeri fel, azt kiveti magából az egész mindenség.

A papi hatalom, az uralkodói hatalom, a világok, az istenek, a teremtmények, ez az egész mindenség: ez az Önmaga.

Mint amikor a dobot ütik: a külső hangokat [önmagukban] nem tudjuk megragadni, hanem a dob vagy a dobos megragadásán keresztül ragadjuk meg a hangot. Mint amikor a kagylókürtöt fújják: a külső hangokat [önmagukban] nem tudjuk megragadni, hanem a kürt vagy a kürtös megragadásán keresztül ragadjuk meg a hangot. Mint amikor lanton játszanak: a külső hangokat [önmagukban] nem tudjuk megragadni, hanem a lant vagy a lantos megragadásán keresztül ragadjuk meg a hangot.

Mint amikor nedves tüzelőt raknak a tűzre, és füst árad belőle szerteszét, ugyanúgy lehelt ki e nagy lény mindent magából, ó Maitréjí: a Rigvédát, a Jadzsurvédát, a Számavédát, az Atharvanok és az Angiraszok igéit, a történeteket és a legendákat, a tudományokat, a titkos tanításokat, a verseket (slóka), a szútrákat, a kommentárokat és a listákat. Ezek az ő leheletei (nisvaszita).

Miként az óceán minden víz egyetlen gyűjtőhelye, úgy a bőr minden tapintás egyetlen gyűjtőhelye, az orr minden szaglás egyetlen gyűjtőhelye, a nyelv minden ízlelés egyetlen gyűjtőhelye, a szem minden forma egyetlen gyűjtőhelye, a fül minden hang egyetlen gyűjtőhelye, az elme minden gondolkodás egyetlen gyűjtőhelye, a szív minden bölcsesség (vidjá) egyetlen gyűjtőhelye, a kéz minden tett egyetlen gyűjtőhelye, a nemiszerv minden gyönyör (ánanda) egyetlen gyűjtőhelye, a végbélnyílás minden kiválasztás egyetlen gyűjtőhelye, a láb minden utazás egyetlen gyűjtőhelye, a beszéd minden Véda egyetlen gyűjtőhelye.

Mint amikor egy sódarabot vízbe dobunk: feloldódik benne, és többé nem tudjuk kivenni; azonban bárhonnan veszünk [a vízből], sós lesz. Ugyanígy e nagy lény végtelen, határtalan, maga a tiszta megismerés (vidzsnyánaghana). Miután ezekből az elemekből (bhúta) felmerült, velük együtt el is tűnik. Bizony mondom, nincs öntudat (szamdzsnyá) a halál után, Maitréjí. – Eképpen beszélt Jádzsnyavalkja.

Maitréjí pedig így szólt:
– A halál után nincs öntudat? Amit mondasz, áldott uram, zavarba hoz engem.
– Semmi zavarbaejtőt nem mondtam, kedvesem. – Válaszolta [Jádzsnyavalkja]. – Ennyi éppen elég a megértéshez.

Hiszen ahol kettősség van, ott az egyik szagolja a másikat, az egyik látja a másikat, az egyik hallja a másikat, az egyik megszólítja a másikat, egyik gondol a másikra, az egyik megismeri a másikat. Amikor azonban minden Önmaga lett, ki által [történne a szaglás], [és] kit szagolhatna? Ki által [történne a látás], [és] kit láthatna? Ki által [történne a hallás], [és] kit hallhatna? ki által [történne a megszólítás], [és] kit szólíthatna meg? Ki által [történne a rágondolás], [és] kire gondolhatna? Ki által [történne a megismerés], [és] kit ismerhetne meg?

Mi által ismerhetjük meg azt, aki megismerhetővé tesz mindent? Mi által ismerhetjük meg a megismerőt? [button link=”http://filosz.hu/konyvreszletek/mi-altal-ismerhetjuk-meg-a-megismerot/” color=”orange”] Folytatás[/button]

Fórizs László ford.