A legjobb gyógyír

Kategória: Könyvrészletek | 0

Az idézet forrása: A gyógyulás valódi forrása című könyv • Filosz Kiadó

Tenzin Wangyal Rimpócse tanításaiból:

A lélekerő visszanyerése benső munkát igényel. A szokásos reakciónk a zavaró gondolatokra és érzésekre az, hogy félretoljuk őket, vagy eltereljük róluk a figyelmünket. Azonban, amikor a gondolatainkat és érzéseinket elfojtjuk, azok még erőteljesebben törnek felszínre. Sokat nyerhetünk abból, ha észrevesszük a gyötrő érzéseket, odafigyelünk rájuk, és bizonyos esetekben kifejezzük őket.

Azonban, ha elidőzünk a gondolatainknál és érzéseinknél, az egyik gondolatot majdnem mindig másik követi, ami elkerülhetetlenül felerősíti a fájdalmat. A fájdalom közepette a tudat nem képes a fájdalom útjából gondolkodással kitérni. Ahogy egy hagyományos tibeti szólás mondja, a kezedről nem moshatod le vért még több vérrel. A fájdalomtól gondolattal megszabadulni próbáló tudatot „okos egónak” nevezem. Gyakran nehéz felismerni, hogy mi is az az okos ego, mert folyamatosan pozitívnak, vonzónak és megoldás-orientáltnak tűnő tanácsokat adunk magunknak. Az okos ego gyakori vendége lehet meditációs üléseinknek, belekontárkodva az éleslátás pillanataiba és hirdetve saját bölcsességét. Az okos ego az akadálya a valódi bölcsességnek, annak, hogy a tudat természetét felismerjük.

A gondjainkon való felülkerekedés másik módja, ha azokat feltárjuk a sajtó, egy barát, egy tanácsadó vagy egy terapeuta előtt. Ezen a módon még közelebbi kapcsolatba kerülhetünk a bonyolult érzelmekkel, így feldolgozhatjuk és elengedhetjük azokat. A pszichoterápiának egyértelműen helye van a gyógyításban, de az elgondolkoztat, hogy az emberek vajon a megfelelő helyről beszélnek-e a problémáikról. Sokan évekig járnak terápiára vagy terápiás csoportba, ahol újra és újra végigbeszélik ugyanazokat az ügyeket, és képtelenek a szenvedésüket átalakítani, mert hiányában vannak a magasabb tudatosságnak.

Hogyan közelíthető meg a magasabb tudatosság? Annak bevételével, amit én három értékes pirulának nevezek – elnyugodottság, csend és teresség –, amelyek a benső menedékhez kötnek bennünket. Ebből a határtalan szent térből készíthetjük elő a gyógyulási folyamatot, ha felidézzük negatív érzelmeinket vagy egyéb fájdalmas tapasztalatainkat, és befogadjuk ezeket ítélkezés, kritizálás, elutasítás és megragadás nélkül. Befogadás alatt azt értem, hogy hagyjuk a fájdalmat szabadon felmerülni, jelen lenni bennünk, majd feloldódni.Ez a tapasztalás hasonló ahhoz, mint amikor egy előkelő vendéglátó minden vendégének megengedi, hogy úgy jöjjön, ahogy akar, addig maradjon, ameddig akar, akkor távozzon, amikor akar, sőt, akár vissza is térjen. A fájdalom ilyen módon való vendégül látása lehetővé teszi, hogy az teljesen feloldódjon a benső menedék szent terében, amely friss és kreatív tudatosságot hoz létre.

Szólj hozzá!