Az idézet forrása: Az emlékezés rózsakertje című könyv • Filosz Kiadó
Arról, hogy a lélek eredendően nem olyan volt, mint amilyen most, hanem folt nélküli, szabad és hatalmas.
Nem kétséges, hogy gyökerében a lélek folt nélküli, azonban folttalanságát követően szennyessé vált, kiválóságát követően hitvánnyá, hatalmasságát követően elesetté, gazdagságát követően szegénnyé, bölcsességét követően tudatlanná, tisztaságát követően zavarossá, erejét követően erőtlenné, otthonosságát követően elidegenedetté,1 tágasságát követően szűkössé, diadalmasságát követően legyőzötté, ellenállhatatlanságát követően megfutamodottá, nagyságát követően kicsinnyé, szabadságát követően szolgává, azt követően, hogy hazájának és népének körében élt, hazájának és népének köréből száműzötté, elevenségét követően halottá, és így tovább. Mindez csupán azért történhetett meg vele, mert más világba vetette bizalmát, mint ami a sajátja volt. Ez a másik világ a szennyezettség világa, amelyben mi élünk, anélkül, hogy megpróbálnánk magunk mögött hagyni, anélkül, hogy bármilyen nyugalmat is találnánk benne. Nincs hatalom és erő, egyedül csak Istennél, a Magasságosnál és Hatalmasnál. „Istenhez tartozunk, s Őhozzá fogunk majdan visszatérni” (Korán 2:155).
Testvéreim, bukásunknak ez az oka és az eredete. Nézzétek csak, hogyan cseréltük fel a magasabbat alacsonyabbra – és mégsem szégyelljük magunkat Urunk előtt, mégsem neheztelünk magunkra amiatt, amit cselekedtünk! Ha ellenben vissza akarunk térni szülőhazánkba, ahonnét ide jöttünk, vagyis ha vissza akarunk térni a tisztaság világába, vagy azt is mondhatnánk, hogy a ragyogás világába, az égi világba, a szellem világába, nos, akkor mindössze arra van szükségünk, hogy megszabadítsuk szívünket mindazoktól a tisztátalanságoktól, amelyek beszennyezték, megszabadítsuk mindattól az idegenségtől, ami beléje vésődött; mindössze arra van szükségünk, hogy megszabadítsuk magunkat a szennyezettség világától, mint ahogy a bárányt is megszabadítják gyapjától; mindössze arra van szükségünk, hogy elfelejtsük a szennyezettség világát, és sose emlékezzünk rá. Ez a visszatérés ösvénye. És aki visszatért szülőföldjére, az már nem fél az éhségtől, a ruhátlanságtól, a szomjúságtól, az oroszlánoktól, kígyóktól és a többi dologtól.
SZÁZNYOLCADIK LEVÉL