A lélek emléke

Kategória: Könyvrészletek | 0

Az idézet forrása: Az emlékezés rózsakertje című könyv • Filosz Kiadó

A lélek lenyomatai
Arról, hogy a lélek eredendően nem olyan volt, mint amilyen most, hanem folt nélküli, szabad és hatalmas.

Nem kétséges, hogy gyökerében a lélek  folt nélküli, azonban folttalanságát követően szennyessé vált, kiválóságát követően hitvánnyá, hatalmasságát követően elesetté, gazdag­ságát követően szegénnyé, bölcsességét követően tudatlanná, tisztaságát követően zavarossá, erejét követően erőtlenné, otthonosságát követően elidegenedetté,1 tágasságát kö­vetően szűkössé, diadalmasságát követően legyőzötté, ellenállhatatlanságát követően megfutamodottá, nagy­sá­gát kö­ve­tően kicsinnyé, szabadságát követően szolgává, azt követő­en, hogy hazájának és népének körében élt, hazájának és né­pének köréből száműzötté, elevenségét követően halottá, és így tovább. Mindez csupán azért történhetett meg vele, mert más világba vetette bizalmát, mint ami a sajátja volt. Ez a másik világ a szennyezettség világa, amelyben mi élünk, anél­kül, hogy megpróbálnánk magunk mögött hagyni, anélkül, hogy bármilyen nyugalmat is találnánk benne. Nincs hatalom és erő, egyedül csak Istennél, a Magasságosnál és Ha­talmasnál. „Istenhez tartozunk, s Őhozzá fogunk maj­dan visszatérni” (Korán 2:155).

Testvéreim, bukásunknak ez az oka és az eredete. Nézzé­tek csak, hogyan cseréltük fel a magasabbat alacsonyabbra – és mégsem szégyelljük magunkat Urunk előtt, mégsem neheztelünk magunkra amiatt, amit cselekedtünk! Ha ellen­ben vissza akarunk térni szülőhazánkba, ahonnét ide jöttünk, vagyis ha vissza akarunk térni a tisztaság világába, vagy azt is mondhatnánk, hogy a ragyogás világába, az égi vi­lágba, a szellem világába, nos, akkor mindössze arra van szük­ségünk, hogy megszabadítsuk szívünket mindazoktól a tisztátalanságoktól, amelyek beszennyezték, megszabadítsuk mindattól az idegenségtől, ami beléje vésődött; mind­össze ar­ra van szükségünk, hogy megszabadítsuk magunkat a szennyezettség világától, mint ahogy a bárányt is megszabadítják gyapjától; mindössze arra van szükségünk, hogy elfelejtsük a szennyezettség világát, és sose emlékezzünk rá. Ez a visszatérés ösvénye. És aki visszatért szülőföldjére, az már nem fél az éhségtől, a ruhátlanságtól, a szomjúságtól, az oroszlánoktól, kígyóktól és a többi dologtól.

SZÁZNYOLCADIK LEVÉL