A napüdvözlet – Szúrja namaszkára

Az idézet forrása: A jóga füzére című könyv • Filosz Kiadó

Pattabhi Joice bevezető instrukciói a szúrja namaszkárához, vagyis a napüdvözlethez.

Surjanamaskara

A szúrja namaszkára, vagyis napüdvözlet gyakorlata a távoli múltból maradt ránk, s mennyeivé és üdvössé teszi az emberi életet. Segítségével az emberek jókedvűvé válhatnak, megtapasztalhatják a boldogságot és az elégedettséget, továbbá elkerülhetik, hogy megadják magukat az öregkornak és a halálnak.1

Manapság azonban az emberek – mivel nem tanulták meg elődeik hagyományait és gyakorlatait, és nem tudnak uralkodni az érzékszerveiken – saját vágyaik kielégítésébe merülnek, és a kézzelfogható célok érdekében elpusztítják mentális képességei­ket. Elutasítják a valóságot egyszerűen azért, mert az nem látható, és gyötrelmessé teszik az életüket, vagy kiteszik magukat a betegségnek, a szegénységnek és a halálnak. Ám ha őseik hagyományait követnék, akkor fejlesztenék testüket és elméjüket, ami által felismerhetnék az Önvaló természetét, amint azt a szent iratok tekintélye is megerősíti: „Nájam átmá balahínéna labhjó” [Ez az átman nem érhető el azok számára, akik híján vannak az erőnek].2 Megerősödött testtel, érzékszervekkel és elmével egészségessé és igazzá válnának, hosszú és értelmes életet élnének, és képesek lennének elérni az örök megszabadulást. Ha tehát olyan életet kívánunk élni, amelyet az egészség, az igazság, az értelem és a hosszú élettartam jellemez, sohase felejtsük el elődeink módszereit és hagyományait.

Azáltal, hogy őseink a nagy bölcsek előírásait követték – „Saríram ádjam khalu dharmaszádhanam” [Elsődleges kötelességünk, hogy gondját viseljük a testünknek, amely a spirituális törekvés eszköze]3 –, megtalálták a testi egészség eszközeit.4 Jól tudták, hogy ezeknek az eszközöknek nem szabadna ellentétben állniuk a szent iratokkal, hanem összhangban kell lenniük velük. Azt is tudták, hogy ez csak a szúrja namaszkára és a jóga tagjai révén lehetséges. Tanulmányozták hát a jóga tudományát, átültették a gyakorlatba, és öröm töltötte el őket. India minden szegletében minden társadalmi osztály gyakorolta a jógasásztrában leírt szúrja namaszkárát. Tudatában voltak, hogy igaz cselekedetet, napi kötelességet végeznek, hiszen tudták, hogy a Napisten áldása elengedhetetlen az egészséghez. Ha eltöprengünk a mondáson: „Árógja bhászkarád iccshét” [Az embernek a naptól kellene kívánnia az egészséget],5 világossá válik, hogy azok, akiket a Napisten megáldott, egészséges életet élnek. Azért tehát, hogy elérjük az egészséget – ami a legnagyobb gazdagság mindenek között –, egyedül a Napisten áldásait kell keresnünk.

Ahhoz, hogy ezeket az áldásokat biztosan elérjük, a szent iratok előírásaival összhangban kell gyakorolnunk a szúrja na­masz­­kárát. A Nap imádását mindig namaszkára formában kell végeznünk. A szent iratok szavaival: „Namaszkáraprija szúrjah” [A namaszkára kedves a Napnak]. Ezért nem szabad szertelenül gyakorolnunk, hanem összhangban a sásztrában leírt módszerrel. Mert a Nap, az egészséghez társított Isten csak a szabályokkal és a szent iratokkal összhangban végzett namaszkárában leli örömét, s akkor árasztja ránk bőséggel az életerőt és védelmez meg bennünket. Egyszóval ha az ember szeretné biztosítani az egészség jó szerencséjét, úgy kell végeznie a szúrja namaszkárát, hogy közben nem hagyja el a sásztrákban leírt ösvényt.

Mik a sásztrák?

A sásztrák olyan módon magyarázzák el a mantrák értelmét, hogy még a nehéz felfogásúak is könnyedén megértik. A sásztrák közül azok, amelyek megvilágítják a Napistenhez kötődő mantrák fontosságát, a következőképpen ajánlanak fel szertartásokat és imákat: „Bhadram karnébhih srinujáma dévah / bhadram pasjémáksabhir jadzsatráh” [Hadd halljuk, ó istenek, fülünkkel azt, mi áldott; / hadd lássuk, ó imádatra méltók, szemünkkel azt, mi áldott!].6 Ennek a mantrának a jelentése az, hogy az érzékek megerősítése révén vegyük észre az istenséget az érzékek minden tárgyában. Ez az ima nem pusztán a test, az érzékszervek és az elme erejéért fohászkodik, hanem a belső boldogságért és a létforgatagból való végső megszabadulásért is. Ha elérhető ilyen boldogság, az csak az egészségesek számára hozzáférhető, a betegek számára nem. Ezért tehát, hogy egészséges legyen az ember, gyakorolja a szúrja namaszkárát a szent iratok útmutatásai alapján.

A szúrja namaszkára végzésének módszerét sokan sokféleképpen leírták már. Nem jelenthetjük ki kategorikusan, melyik a helyes, de ha eltöprengünk a jóga tudományán, látjuk, hogy a szúrja namaszkára hagyománya nagyrészt a vinjásza módszerét követi, vagyis a légzés és a mozgás rendszerét, a récsaka, vagyis kilégzés és a púraka, vagyis belégzés, illetve a meditáció rendszerét. A jógasásztra szerint ebbe a hagyományba a következők tartoznak: vinjásza, récsaka és púraka, dhjána [meditáció], dristi [látás vagy a tekintet helye], valamint bandhák [izomösszehúzások vagy -zárak]. Egyedül ez a módszer követendő a szúrja namaszkára elsajátításakor, amint azt a jógik tapasztalatból állítják. Valóban, a fenti szabályok nélkül végzett napüdvözlet alig több testgyakorlásnál, és nem igazi szúrja namaszkára.

Kétféle szúrja namaszkára létezik. Az első kilenc vinjászából áll, a második pedig tizenhétből. A vinjászák, récsaka és púraka, bandhák, dhjána, trátaka [a tekintet rögzítése] és hasonlók mód­s­­zerének elsajátításához az embernek mindenképpen Szat­guru­hoz kell fordulnia, hiszen hiba lenne úgy tanulni a jógát, hogy nem folyamodunk egy ilyen tanító segítségéért. Ha azonban követjük a szent iratok által kijelölt ösvényt, és a Szatguru irányításával átültetjük a gyakorlatba, aki nem csupán járatos a jógasásztrában, de maga is átültette a gyakorlatba, akkor a háromrétű betegség7 eltűnik, és egészséges életet fogunk élni.

A közvélekedés szerint nem létezik gyógyír a mentális betegségekre. A srutik azonban kijelentik, hogy a szúrja namaszkára segítségével még a mentális betegségek is gyógyíthatók. Ha eltöprengünk az olyan mantrák jelentésén, mint a „Hridrógam ma­­ma szúrja harimánam csa násaja” [Ó, Nap, szabadíts meg a szívemre és elmémre egészségtelen sápadtságtól!],8 látjuk, hogy még a mentális kórokat és a prárabdha karmából9 eredő betegségeket is felszámolhatjuk. Őseink kétségtelenül tanulmányozták a mantrákat, megértették a jelentésüket, és átültették őket a gyakorlatba. Ennek eredményeként hosszú életet éltek, jó egészségben, kicsattanó erőben és éles értelemmel, s nem adták meg magukat a betegségnek, a halálnak vagy a szegénységnek, hanem elérték az isteni tudást, elmerültek a boldogságban, és örökké elégedettek voltak.

Ha tehát követjük a szúrja namaszkára gyakorlásának szent iratokban leírt módját, a legszörnyűbb betegségeket – például a leprát, az epilepsziát és a sárgaságot – is meggyógyíthatjuk. Ebben nem szükséges kételkednünk vagy hitetlenkednünk, hiszen kétségtelen, hogy az említett szörnyű betegségek leküzdhetők. Egyesek évekig kaptak orvosi kezelést például leprára, és állapotukban nem állt be javulás. A szúrja namaszkára, jógaászana, pránájáma és hasonlók gyakorlásával azonban öt-hat hónapon belül megszabadultak betegségeiktől. Ezt saját tapasztalatom is alátámasztja. Azok tehát, akik gyakorolják a jógát és a szúrja namaszkárát, nem válnak semmilyen kórság áldozatává. Ezért a törekvők elkötelezetten gyakoroljanak, és hagyjanak maguk mö­­gött minden félelmet és kétséget.

Egyesek a munkájuk során kénytelenek hosszú ideig egy helyben állni vagy ülni, és fájdalmat éreznek az ízületeikben, ami miatt azután csak nagy nehézségek árán tudnak ülni vagy járni. Mindenféle orvosi kezelést vesznek igénybe, és elvesztegetik az életüket. Pedig betegségeik kétségtelenül gyógyíthatók a szúrja namaszkárával. A jógik úgy beszélnek az efféle betegségekről, mint amelyek a nádíkkal állnak összefüggésben. Ahhoz, hogy a testet – amely minden erényes cselekedet végzésének az alapja – tisztán és szabadon tartsuk a betegségekhez hasonló akadályoktól, a szúrja namaszkára és a jógaászanák nagyon fontosak. Ezek jelen világunkban valóban elengedhetetlenek mindenki számára, férfiaknak és nőknek, fiataloknak és időseknek egyaránt. Ha mindenki felismerné a hasznosságukat, gyakorolná őket, és megtanítaná a hagyományukat a családjának, akkor büszkén mondhatnánk, hogy India szent földje örvendezve látja, hogy új energia tölti el. Maga a kormány hatalmas szolgálatot tenne a világnak, ha megértené, mennyire hasznosak, és az oktatási intézményekben fiúknak és lányoknak egyaránt kötelezővé tenné a jógaászanák és a szúrja namaszkára gyakorlását, ami megtisztítaná az életüket. India anya valóban nagyon elégedett lenne ekkor. Sohase felejtsük hát el magasra emelni a jóga tudásának isteni fényű fáklyáját, amelyet a védikus kultúrával együtt hagyományoztak ránk, és tartsuk életben a lángját az idők végezetéig.

1 Úgy tartják, hogy a legnagyobb jógik számára még az is lehetséges, hogy uralkodjanak a halálon, mivel az élet meghosszabbítható a légzés szabályozásával.

2 Mundaka-upanisad. III. 2. 4. Pál Dániel fordítása.

3 Kálidásza: Kumára-szambhava. V. 33.

4 Swami Yatishwarananda: Meditation and Spiritual Life [Meditáció és spirituá­ lis élet]. Ramakrishna Ashram, Bangalore, 1979.

5 Védántadésika: Dasavidhahétunirúpana. 101. 20.

6 Sánti-mantra a Rig-Védából. Pál Dániel fordítása.

7 A háromrétű betegség: mánaszika, vagyis mentális, daihika, vagyis testi, és ádhjátmika, vagyis spirituális.

8 Rig-Véda. I. 50. 11.

9 Múltbeli cselekedetek, melyek ebben az életben hoznak gyümölcsöt.