A tudatosság megérintése

Szatszang részlet Srí H.V.L. Púndzsával:

Azt, ami a tudatosság:
az érzékek nem érzékelik, az elme nem fogja fel.
Egyedül a Tudatosság van mindenütt,
és az énként jelenik meg benned.

Ez a nap ragyogása és a föld forgása.
Az elme nem képes megérinteni vagy felfogni,
és nem jár sikerrel, ha megpróbál rátalálni.
Ezek a kísérletek a nyugalmat elrejtő mozdulatok.

Egyedül Önmaga leli meg Önmagát, amikor az elme nem rezzen.
Csak egy pillanatig urald az elme minden mozdulatát,
csak egy pillanatra állíts le minden vágyat és gondolatot,
különösen az „én” első gondolatát, csak egy pillanatra,
és örökre túl vagy a születés és a halál körforgásán,
a szanszárán, mely saját képzeleted.

* * *

Te vagy ez a pillanat.
Ne kösd az elmédet semmilyen irányhoz!
Se gyakorláshoz, se múlthoz, se jövőhöz,
sőt még a szíved ürességéhez vagy a térhez se!
Ahhoz, hogy örökké szabad légy, járulj e pillanat elé!
Ez a pillanat mindig ez a pillanat, sohasem változó.
Ez a szabadság, mely szabad elmétől és fogalmaktól,
s veled született, alapvető jogod.
Úgy használod ki legjobban ezt a pillanatot,
ha elmerülsz benne.
Maradj csendes, és a legbelsejébe kerülsz.
Ne állapodj meg sehol, és ne tégy erőfeszítést!
Az erőfeszítés és a gyakorlás fogalma rabság.
Csak maradj csendes, bárhol légy is, maradj csendes!