A Zen mozi

Az idézet forrása: Nincs mindig úgy című könyv • Filosz Kiadó

Sunrjú Szuzuki zen mester zazen utáni beszéde:

Sunrju Suzuki

Mindennapi életünk (a zen mozi) olyan, mint egy szélesvásznú film. A legtöbb embert az érdekli, ami a vásznon látható, és nem is ébred rá, hogy ott van a vászon is. Amikor a filmnek vége, és már nem látunk semmit, azt gondoljuk, holnap este megint el kell jönnünk [nevet]: „Majd visszajövök, és megnézek egy másik filmet.” Ha csak a vásznon látott film érdekel, és annak vége, akkor másnap vissza akarsz jönni, hogy még egyet megnézz, vagy elveszíted a kedvedet, mert éppen nincs más jó film műsoron. Nem veszed észre, hogy a vászon mindig ott van. Gyakorlás közben azonban ráébredsz, hogy a tudatod olyan, mint egy filmvászon. Ha a vászon színes, elég színes ahhoz, hogy vonzza az embereket, akkor nem fog megfelelni a céljának. Ezért az a legfontosabb, hogy a vászon ne legyen színes – tiszta, sima fehér vászon legyen. A legtöbb embert azonban nem érdekli a tiszta, fehér vászon.

Szerintem jó, ha izgalmasnak találunk egy filmet. Bizonyos mértékben azért élvezzük a mozit, mert tudjuk, hogy csak mozi. Bár nincs elképzelésünk a vászonról, érdeklődésünk azon az elgondoláson alapul, hogy ez egy film egy vetítővászonnal, és hogy van egy vetítőgép is, vagy valami egyéb mesterséges dolog. Így aztán élvezhetjük. Hasonlóképpen élvezzük az egész életünket. Ha nincs elképzelésünk a vetítővászonról vagy a vetítőről, akkor nem tudjuk úgy nézni, mint egy filmet.

Nem félünk a vetítővászontól!

A zazen gyakorlására azért van szükség, hogy megismerjük, milyen is a mi vetítővásznunk, és élvezhessük az életünket, mint a filmeket a moziban. Nem félünk a vetítővászontól. Nem is táplálunk semmilyen különleges érzelmet iránta: az csupán egy fehér vászon. Tehát egyáltalán nem félünk az élettől. Élvezünk valamit, amitől félünk. Élvezünk valamit, ami feldühít bennünket, vagy ami megríkat, és élvezzük a sírást és a dühöt is.

Ha nincs elképzelésünk a vászonról, akkor még a megvilágosodástól is félünk: „Mi ez? Úristen!” [Nevetés.] Ha valaki megvilágosodást él át, talán faggatni kezdjük a szerzett tapasztalatról. Amikor aztán hallunk az átéltekről, netán vonakodni kezdünk: „Ó, nem! Ez nem nekem való!” Ez azonban csak egy film, valami, ami nektek készült, hogy élvezzétek. Ha élvezni akarjátok a filmet, tudnotok kell, hogy az a film, a fény és a vetítővászon kombinációja, és hogy a legfontosabb dolog maga a sima fehér vászon.
Ez a fehér vászon valójában nem valami, amit elérhettek, hanem mindig a rendelkezésetekre áll. Azért nem érzitek, hogy ott van, mert a tudatotok túlságosan elfoglalt. Időnként hagyjatok abba minden tevékenységet, és fehérítsétek ki a vásznatokat. Ez a zazen. Ez az alapja a mindennapi életünknek és a meditációs gyakorlásunknak. Ilyesfajta alap nélkül a gyakorlásunk nem működik. Minden útmutatás, amit kaptok, arra vonatkozik, hogyan jussatok el a tiszta, fehér vetítővásznatokhoz – bár az sohasem teljesen fehér, a különféle kötődések és korábbi foltok miatt.

Amikor egyszerűen csak zazent gyakorolunk, mindenféle elgondolás nélkül, olyankor tényleg mélyről ellazulunk. És mert a szokásos testtartásunkban nehéz a teljes ellazulás, ezért zazen tartásban ülünk. Ehhez pedig olyan útmutatásokat követünk, amelyet sok előttünk élt ember tapasztalatából szűrődtek le. Rájöttek arra, hogy a zazen tartás sokkal jobb, mint más tartások, jobb, mint az állás vagy a fekvés. Ha gyakoroljátok a zazent, és követitek az útmutatásokat, akkor az működni fog. Ha azonban nem bíztok saját tiszta, fehér vetítővásznatokban, akkor a gyakorlásotok elakad.

Szólj hozzá!