A pók áldozata – párbeszéd Sunrjú Szuzuki rósival

Az idézet forrása: Tisztán ragyogó forrás című könyv • Filosz Kiadó

A "Tisztán ragyogó forrás" gyökérvese:

Tanítvány: Egyszer, amikor ütöttem a mokugjót (Fadob, amelynek ütésével adják meg a recitálás ritmusát.), egy kis pók felmászott a tetejére. Semmit nem tehettem, hogy eltávolítsam onnan. Az ütővel kissé irányt változtattam, hogy elkerüljem, de pontosan alá mászott. Nem volt számára menekvés.

Szuzuki rósi: Nem te ölted meg.

Tanítvány: Valami megtette. [Nevetés.]

Szuzuki rósi: Véletlen volt. Így történt.

Tanítvány: Igen, de nem tudtam elejét venni.

Szuzuki rósi: Igen. Tudod, nem lehetett megmenteni. A Buddha ölte meg! [Nevetés.] Most nagyon boldog lehet.
Ezen a világon nem olyan könnyű az élet. Amikor gyerekeket látsz a folyóparton vagy a hídon játszani, aggodalom tölthet el. Autók jönnek-mennek a közeli országúton. Mi van, ha baleset történik? Ha valami történik, hát ez minden. Ha megállsz, és gondolkodni kezdesz, megrémülsz. Hallottál arról a százhatvanöt éves emberről, akinek kétszáznál is több gyereke, unokája és dédunokája van? Ha állandóan rájuk gondolna, mindig attól félne, hogy elveszíti valamelyiküket.

A mi gyakorlásunk néha igen szigorú gyakorlás. Késznek kell lenned rá, hogy megölj valamit, még ha buddhista vagy is. Akár jó, akár rossz, néha meg kell tenned. Lehetetlen túlélni anélkül, hogy megölnél valamit. Nem élhetünk csupán az érzéseink által vezérelve. Ennél mélyebbnek kell lennie a gyakorlásunknak. Ez a szigorú oldala. Másfelől, amennyiben elkerülhetetlen, abba kell hagynod a mokugjó ütését, még ha ezzel mindenkit össze is zavarsz. Nem könnyű.

Tanítvány: Kifejtené bővebben, mit ért „szigorú gyakorlás” alatt?

Szuzuki rósi: Szigorú gyakorlás? A dolgok eleve nagyon szigorú módon működnek. Nincs kivétel. Bármi legyen is az, van mögötte valamiféle szabály vagy igazság, amely mindig szigorú ellenőrzés alatt tartja, kivétel nélkül. Azt gondoljuk, igyekszünk megőrizni a szabadságot, de a szabadság másik oldala a szigorú szabály. A szigorú szabályok között ott a teljes szabadság. Ez nem két különböző dolog. Eredendően a szigorú szabályokra vagy igazságokra támaszkodunk. Ez a tökéletes szabadság másik oldala.

Tanítvány: Tudna még adni valamilyen útmutatást, amelyet követhetünk a személyes életünkben?

Szuzuki rósi: Amikor felkelsz, csak kelj fel. Amikor mindenki alszik, aludj. Ez az én útmutatásom.

Tanítvány: A feladatom olyan, hogy nagyon könnyű követnem a szigorú tanítást, mert az együtt jár a pozíciómmal. Másoknak mások a feladataik. Olykor, mivel én hajlamos vagyok arra, hogy szigorúan kövessem azokat, vannak köztünk bizonyos különbségek, és azt gondolom, teljesen rendben van, hogy ők másként csinálják a dolgokat, mint én. Jól gondolom?

Szuzuki rósi: Igen. Néha szemet kell hunynod. [Nevetés.] Előfordul, hogy ezt vagy azt nem szerencsés meglátni. Ha meglátod, mondanod kell valamit, így ez segíthet abban, hogy ne kifelé fordulva gyakorolj. Valójában ez a legjobb módszer. Ha kifelé fordulsz, láthatod az embereket a zendó egyik oldalán, de a másik oldalon ülők aludni fognak. Tehát a legjobb nem látni semmit! [Nevetés.] Így nem tudják, hogy éppen mit csinálsz. „Talán nem alszik, ezért mindenkinek ébren kell maradnia.” Ha látsz valamit, ez minden. A többit felejtsd el. Ha nem látsz semmit, nincs mit elfelejtened. Ez a nagy tudat, amely mindent magába foglal. Ha valaki mozog, tudomásul veszed. Bár nem igyekszel meghallani bármit is, ha egy hang megjelenik, elcsíped. Ha egy emberre összpontosítasz, annak a többiek nagyon fognak örülni! [Nevetés.] Ha nem csípsz el egyvalakit, senki nem fog mozogni.

Szólj hozzá!