Az egészség igaz természete (B. K. S. Iyengar)

Az idézet forrása: Az élet új megvilágításban című könyv • Filosz Kiadó

B. K. S. Iyengar

…A legtöbben egészségesnek érzik magukat, ha nem szenvednek semmilyen betegségtől vagy fájdalomtól, és nincsenek tudatában azoknak a kiegyensúlyozatlanságoknak, amelyek jelen vannak a testükben és az elméjükben, majd végül betegséghez vezetnek. A jóga háromféleképpen hat az egészségre. Megőrzi az egészséges emberek egészségét, megelőzi a betegségek kialakulását, és segíti a betegségből való felépülést.

A kórságok azonban nem pusztán fizikai jelenségek. Bármi, ami megzavarja a spirituális életünket és gyakorlásunkat, kóros, és végül kórságként, betegségként fog megnyilvánulni. Mivel a legtöbb modern ember elválasztotta a testét az elméjétől, a lelkét pedig a hétköznapi életén kívülre helyezte, elfelejti, hogy e három (test, elme és szellem) jólléte bensőségesen egybefonódik, akár az izmaink rostjai.

Az egészség a testi szilárdsággal kezdődik, érzelmi stabilitássá mélyül, majd elvezet az értelem tisztaságához, a bölcsességhez és végül a lélek feltárulásához. Az egészséget sokféleképpen osztályozhatjuk. Van testi egészség, amelyet valamennyien jól ismerünk, de van erkölcsi egészség, mentális egészség, intellektuális egészség is, sőt beszélhetünk a tudat egészségéről, a lelkiismeretünk egészségéről és végül isteni egészségről. Ezek összefüggésben vannak azzal, hogy a tudatosság milyen fokán állunk, amivel az ötödik fejezetben fogunk majd foglalkozni.

Egy jógi azonban sohasem felejti el, hogy az egészségnek a testtel kell kezdődnie. Testünk a lélek gyermeke. Táplálnunk és képeznünk kell a gyermekünket. A testi egészség nem árucikk, amelyre alkudhatnánk, de orvosságok vagy tabletták formájában sem tudjuk bevenni. Izzadsággal kell megszereznünk, és fel kell építenünk. Meg kell teremtenünk magunkban a szépség, a megszabadulás és a végtelenség tapasztalatát. Ez az egészség. Az egészséges növények és fák bőséges virágot és gyümölcsöt teremnek. Hasonlóképpen, egy egészséges emberből úgy sugárzik a mosoly és a boldogság, mint a napból a napsugarak. A jógásza­na gyakorlása az egészség, a fittség vagy a hajlékonyság megőrzése érdekében a jóga külsődleges gyakorlása. Bár kezdésként helyénvaló, nem a végcél. Ahogy az ember mélyebbre hatol a belső testben, az elméje elmerül az ásza­nában. Az első, külsődleges gyakorlás száraz és felszínes marad, a második, intenzívebb gyakorlás szó szerint izzadtsággal áztatja át a gyakorlót, elég nedvessé téve őt ahhoz, hogy az ásza­na mélyebb hatásait kutassa.

Ne becsüljük alá az ásza­na értékét!

Még az egyszerűbb ásza­nák­ban is a kutatás három szintjét tapasztaljuk: a külső kutatást, amely szilárdságot hoz a testnek; a belső kutatást, amely szilárdságot hoz az értelemnek; és a legbelső kutatást, amely elhozza a szellem jóindulatát. Bár a kezdők általában nincsenek tudatában ezeknek az aspektusoknak az ásza­na gyakorlásakor, attól azok még léteznek. Gyakran hallhatjuk az emberektől, hogy már egy kis ásza­nagyakorlástól tevékenyek maradnak, frissnek és könnyűnek érzik magukat. Amikor egy teljesen kezdő megtapasztalja a jóllétnek ezt az állapotát, az nem pusztán a jóga külsődleges vagy anatómiai hatásaiból fakad, hanem a gyakorlás belső fiziológiai és pszichológiai hatásaiból is.

Amíg a test nincs tökéletes egészségi állapotban, a testtudatosság foglyai vagyunk. Ez eltérít bennünket az elme gyógyításától és művelésétől. Ép testre van szükségünk ahhoz, hogy ép elmét tudjunk kialakítani.

A test akadálynak bizonyul, ha nem haladjuk meg a korlátait, és nem szabadulunk meg kényszerítő követeléseitől. Meg kell hát tanulnunk, hogyan fedezzük fel az ismert határainkon túli területeket, vagyis hogyan terjesszük ki és mélyítsük el a tudatosságunkat, és hogyan legyünk önmagunk urai. Az ásza­na eszményi ehhez.

Lehetőségeink tárházát a tisztaság és az érzékenység tulajdonságainak kulcsával nyithatjuk ki. A tisztaság lényege elsősorban nem az erkölcsösséggel áll összefüggésben, hanem inkább arról van szó, hogy előmozdítja az érzékenységet. Az érzékenység pedig nem gyengeség vagy sebezhetőség, hanem az érzékelés tisztasága, amely megfontolt, pontos cselekvést tesz lehetővé. Másfelől viszont a merevség a tisztátalanságból, a felgyülemlett méreganyagokból ered, akár testi, akár mentális értelemben (ez utóbbi esetben előítéletnek vagy szűklátókörűségnek nevezzük). A merevség érzéketlenség. Az erőkifejtés izzadsága és az elmélyülés belátása elhozza számunkra – a kiürítés és az önművelés folyamata révén – mind a tisztaságot, mind pedig az érzékenységet. A tisztaság és az érzékenység nemcsak a belső út tekintetében hasznos, de a külső környezetünk, a külvilág szempontjából is javunkra válik. A tisztátalanság hatásai roppant nemkívánatosak. Kemény páncélzatot építünk magunk köré miattuk. Ha pedig merev páncélt hozunk létre önmagunk és a bőrünkön kívüli világ között, megfosztjuk magunkat az élet legtöbb lehetőségétől. Elvágjuk magunkat a kozmikus energia szabad áramlásától. Ekkor minden értelemben nehézzé válik beengednünk a táplálékot és kiengedni a toxikus salakanyagot. Valóságos kapszulában élünk, amelyet egy költő „hiú citadellának” nevezett.

A boldogság önmagában véve jó, és a fejlődés alapja. A nyugtalan elme képtelen a meditációra. A boldog és derűs elme azonban lehetővé teszi, hogy folytassuk a kutatást, valamint művészi érzékkel és készséggel éljünk. Vajon az amerikai függetlenségi nyilatkozat nem az Életről, a Szabadságról és a Boldogságra való törekvésről beszél? Ha egy jógi írta volna, akkor úgy fogalmazott volna: Élet, Boldogság és a Szabadságra való törekvés. A boldogság időnként megrekedést szül, de ha szabadság fakad a fegyelmezett boldogságból, akkor az elhozza a valódi megszabadulás lehetőségét.

…A jóga egészen másként tekint a testre, mint a nyugati sportok, melyek úgy kezelik a testet, mint egy versenylovat: egyre nagyobb iramra próbálják kényszeríteni, s a gyorsaságát és az erejét összemérik más testek gyorsaságával és erejével. Napjainkban „jógaolimpiákat” tartanak Indiában, amelyeken a jógagyakorlók versenghetnek egymással. Nem kifogásolom ezt. Életem során számos bemutatót tartottam a világ minden táján a jóga népszerűsítése érdekében.

A jóga nagy jótéteménye még a viszonylag kezdők számára is, a vele járó boldogság, az önmagunkra támaszkodásból fakadó megelégedettség állapota.

Bár ezek inkább a jóga művészetének bemutatói voltak, a jóga lényege nem a külső közszemlére tétel, hanem a belső növekedés. A jóga nemcsak gyönyörű, hanem isteni is. Végső soron a jógi a belső fény mellett a belső szépséget, végtelenséget és megszabadulást is keresi. Egyszer egy újságíró „Vas Iyengarnak” nevezett, de ki kellett javítanom: nem úgy vagyok kemény, mint a vas, hanem úgy, mint a gyémánt. A gyémánt keménysége hozzájárul a hasznosságához, de valódi értéke abban a fényben rejlik, amely átragyog rajta.

Hogyan közelítsük meg és gyakoroljuk tehát az ásza­nát úgy, hogy egészséget és tisztaságot eredményezzen?

Melyik az az út, amely a hajlékonyságtól az isteni természethez vezet? A bölcs Patandzsali által írott Jóga-szútrák megadja az alapokat a jógikus élethez. Érdekes módon csupán négy versszak foglalkozik kifejezetten az ásza­nával. Ezért az ásza­na minden egyes említése annál inkább érdemes arra, hogy alaposan tanulmányozzuk és mélyen megértsük. Patandzsali azt írta, hogy az ásza­na elhozza a test tökéletességét, a forma szépségét, a kecsességet, az erőt, a szilárdságot, valamint a gyémánt keménységét és ragyogását. Az ásza­náról adott alapvető meghatározása a következő: „Szthira szukham ásza­nam.” szthira jelentése: szilárd, rögzített, megingathatatlan, tartós, maradandó, derűs, nyugodt és összeszedett. A szukha jelentése: öröm, kényelem, enyhülés és üdvös boldogság. Az ásza­nam az ásza­na szó szanszkrit többes számú alakja. Egy ásza­na bemutatásának ennélfogva zavartalannak, nyugodtnak és háborítatlannak kell lennie a test, az elme és a lélek minden szintjén. Vagy ahogy korábban fordítottam: „Az ásza­na a test tökéletes szilárdsága, az értelem állhatatossága és a szellem jóindulata.”

Végül, amikor a test minden burka és a személy minden része összhangba kerül egy ásza­na gyakorlása közben, az ember megtapasztalja az elme hullámzásának megszűnését és a szenvektől való szabadságot. Az ásza­nában össze kell hangolni és egymáshoz kell igazítani a fizikai testet és a finom – érzelmi, mentális és spirituális – testek minden rétegét. Ez az integráció. De hogyan igazítsuk egymáshoz ezeket a burkokat és tapasztaljuk meg ezt az integrációt? Hogyan találhatunk ilyen mélységes átalakulást abban, ami kívülről egyszerűen a test különböző szokatlan helyzetekbe történő nyújtásának vagy csavarásának tűnik? Az egész a tudatossággal kezdődik.

Szólj hozzá!