Az elengedés / önátadás technikája

Kategória: Blog, Olvasószoba | 0
David R. Hawkins
David R. Hawkins

A technika Dr. David R. Hawkins pszichiáter Elengedés című könyvéből ered. Ha valaki el szeretne mélyülni a témában, ajánlom a könyv elolvasását és a tudatszintek bemutatásáról szóló első könyvet, az Erő kontra erőt, de lényegében bármelyik Hawkins könyvet. Ha a könyveket ismerve nem értesz valamivel egyet az itt leírtakkal, akkor kövesd a saját szívedet.

Biztosan tudod, hogy ha mosolyra húzod a szádat, akkor a szervezet endorfint termel. Ez akkor is működik, hogyha a mosoly maga erőltetett és semmilyen örömet nem tükröz. Olyan, mint egy kapcsoló, mely be van építve, az emberi gépezet része.

Az elengedés technikája ugyanilyen beépített készség, mely minden ember széria tartozéka. Nem egy belső körnek szánt ezotéria, vagy titkos, okkult tudás. Minden ember alap természetének része. Annyira egyszerű, hogy talán nem is tűnik fontosnak, vagy erőteljesnek. Tekintheted Isten vagy a természet ajándékának, vagy hibának a mátrixban, egy a lényeg: működik. Ha időt szánsz rá és kitartóan alkalmazod, meglepően gyorsan lesz eredménye.

HÁTTÉR

Az életben biztosan megfigyelted, hogy vannak visszatérő problémáid. Olyan érzelmi reakcióid, melyek felett nem tudsz uralkodni, vagy csak látszólag oldod meg őket, mert újra és újra bekopognak az ajtón. Kényszerítő erővel hatnak rád, ha akarod, ha nem. Hívjuk most ezeket az érzelmeket hátráltató érzelmeknek. A teljesség igénye nélkül a leggyakoribbak a következők: szégyen, bűntudat, fásultság (a képtelen vagyok rá érzete), bánat vagy fájdalom (a nem akarom érzete), félelem, sóvárgó vágy, harag vagy düh és a büszkeség. A fel nem soroltak nagy része szinonima vagy az előbbiek kombinációja. Például a féltékenység alapja általában a félelem, mely dühöt szül, mely zavarja a büszkeségünket és sokszor bánathoz vezet.

Egyes kutatások szerint (részletek a könyvben) az agy az emlékeket nem sorban tárolja, hanem érzelmi hatásokhoz kötve. Ezért lehet az, amikor elkezdesz ábrándozni és valamely emlék felett lamentálsz, és a kapcsolódó érzelem megjelenik benned, az egy sor új emléket hív elő. A benned lévő hátráltató érzelmek szunnyadnak. Akkor kelnek életre, amikor olyan helyzetbe kerülsz, mely hasonló, mint azon események, melyhez kapcsolódnak. Ilyenkor kényszerítő erővel hat rád és a különböző, egész életedben rád ható mintáknak (család, társadalom, stb.) megfelelő módon reagálsz rájuk. Ezek a társadalmi technikák a következők:

  1. Elfojtás: tudatosan elnyomod a félelmet, haragot, stb. Addig feszülsz, míg elcsendesülsz. Nem oldod meg az alap problémát, de legalább túl vagy rajta egy ideig. Lehetséges, hogy annyira sok félelem és bűntudat kapcsolódik egy eseményhez, hogy az egész folyamat teljesen tudattalan marad. Ekkor egyáltalán nincs a látóteredben az érzelem, mert folyamatosan a tudattalanban marad. A programozás folyamatos, biztosan ismered a következőkhöz hasonlók ezreit, mint a férfi nem sír, a kulturált ember nem mutatja ki érzelmeit és így tovább. Az elfojtott érzelmek általában kivetítésre kerülnek (projekció). Ezért egy dühös ember, haraggal teli világot lát maga körül.
  2. Kifejezés: a szóban forgó érzelmet kimondod, kifejezed, és különböző módokon eljátszod, demonstrálod a benned dúló vihart. Ez a folyamat rendszerint addig tart, míg annyi gőzt sikerül kiengedned, hogy a maradékot már el tudod nyomni, azaz gyakran együttműködik az előző társadalmi technikával. Ha dühös vagy, repkednek a kínai vázák (persze nem kell ilyen teátrális legyen), vagy a hedonizmusra jellemzően inkább hánysz, csak tovább tudjál enni.
  3. Menekvés: ha a megjelenő érzelemmel nem szeretnél találkozni, különböző terelő technikákat vetsz be (persze csak ha nem túl heves): másról kezdesz beszélni, hirtelen végig kell futnod mind a háromszáz tévé csatornád, fontos főzni valód támad, mobiltelefonodat kezded piszkálni, stb. Megfigyelheted másoknál is, amikor egy számukra kellemetlen témát egyszerűen figyelmen kívül hagynak. Hiába tereled vissza a szót, egyszerűen nem válaszolnak és másról kezdenek beszélni. Ilyenkor általában nem téged akarnak idegesíteni, csak képtelenek szembenézni a bennük dúló kapcsolódó érzelmekkel. Jóindulatú terelés, de akkor is a menekvés egyik verziója, ha a haragodat úgy szünteted meg, hogy mondogatod magadnak, hogy nem is olyan fontos, nincs miért igazából dühösnek lennem. Vagy ha a bánatod úgy tereled, hogy az élet nem is olyan rossz, megyünk hétvégén például kirándulni a barátainkkal, stb.

Néha persze jól jönnek a fenti technikák, de az érzelmi blokkok nem oldódnak fel általuk. Egyszerűen csak idővel elterelődik róluk a figyelem és, ha már nem vagy az őket életre hívó szituációban, a viharok lassan elhalnak (egy időre).

MECHANIZMUS

A hasonló mintájú helyzethez kötött hátráltató érzelmeid (szégyen, bűntudat, fásultság, bánat, félelem, sóvárgó vágy, harag, büszkeség) rendelkeznek egy saját energia bankkal. Ezt a bankot a fenti három mechanizmus bármelyikével (de főleg az első kettővel) tudod „pénzelni”. Ez a bank látja el az adott hátráltató érzelmet erőforrással, üzemanyaggal. Amíg van bank, addig az érzelem által rád ható kényszerítő erő is marad. A bankban lekötött energiádhoz nem férsz hozzá, nem is kamatozik. Inkább olyan, mint egy adó (azzal a különbséggel, hogy ezt más sem tudja felhasználni, nem vész el örökre soha).
Vannak bankok, melyeket már évtizedek óta táplálsz, vannak viszonylag frissek, és persze az sem mindegy, hogy melyiket milyen gyakran eteted.
A bank természetesen csak fikció, nem valós képződményről van szó, képzelhetjük azt, hogy a hátráltató érzelem rendelkezik energiával, a technika alkalmazása szempontjából mindegy, hogy milyen modellt képzelünk el.

Minden hátráltató érzelemhez gondolatok ezrei tartoznak. És mivel az érzelemből erednek, ezért e problémákat a gondolatok szintjén nem lehet feloldani. Biztosan megélted már néhányszor, hogy végtelen köröket futsz a fejedben, elmondod öt, tíz arra járó peches embernek, de nem hoznak hosszú távú megnyugvást, enyhülést. Épp csak segítik kiengedni a gőzt vagy időlegesen meg is nyugszol, míg a szituáció újra meg nem jelenik és újra kényszerítő erővel nem hat rád a blokk.

Ezért a technika alkalmazása során nem a gondolatokra figyelünk. Ez fegyelmet igényel, mert hát a suliban mindenki azt tanulja, hogy a gondolatok előbbre valók az érzelmeknél.

Ahhoz, hogy a bankot lecsapold, nem szabad nyomást gyakorolj rá, mert az ellenerőt szül, és a bank bezár. Azaz nyomás hatására a bank nem adja vissza az adót.
Az érzelmen keresztül a bankot nyomás alá helyezi a fent felsorolt három társadalmi technika az elfojtás, a kifejezés és a menekvés.

De nem fejt ki nyomást a hátráltató érzelemre, ezáltal a bankra, az önátadással párosuló megfigyelés. Lehet, hogy túl egyszerűnek tűnik, de a rögzült társadalmi, családi minták folyamán nem tanulod meg megfigyelni és ellenállás nélkül átélni az érzelmeidet. Nem is olyan régen még beszélni is bűnös dolog volt róluk, de még manapság is sokak számára tabu téma. Nyilván nem kellemes olyasmiről csevegni, amitől félsz, nemhogy ellenállás nélkül átélni, mert meglepetésként megjelenő kényszerítő ereje kezelhetetlen számodra.

A technika a következő:

ha felbukkan a hátráltató érzelem, csak figyeld. Hagyod megjelenni, kifejlődni és létezni, azaz átéled. Csak figyeled, ítélet nélkül. A gondolatokkal ne foglalkozz. Nem kell elnyomnod őket, de ne rájuk fókuszálj. A figyelem önmagában kordában tartja az érzelmet. A harag vagy bármelyik másik továbbra is ott van, de nem szakít szét. Olyan mintha burokba lenne, de nem kell burkot képzelj köré. Ez azt jelenti, hogy a haragod tombol, de közben figyeled, és mivel figyeled, nem kell csapkodj. Belül történik szinte minden.

  • A társadalmi technikákhoz hasonlítva, nem hasonlít az elnyomáshoz, mert átéled.
  • Nem hasonlít a menekvéshez, mert tudomást veszel az érzelemről.
  • De hasonlít a kifejezéshez, a különbség a szándék és a figyelem, mely kordában tartja.

Azt tanultad egész életedben, hogy te félsz, te vagy dühös. A megfigyelés folyamán ráérzel, hogy nem vagy egy a hátráltató érzelmeiddel. Nem te félsz, nem te vagy dühös. Csak van az érzelem és vagy te. De ki az a te, aki nem egy az érzelmekkel, aki eddig te voltál? Az a valaki, aki figyel, aki, mint egy tanú végig jelen van a folyamatban, ez vagy te. A tanú, a megfigyelő mindig békében van. Békében volt eddig is, és békében lesz a jövőben is. Amikor az érzelmeiddel azonosítod magad, nem érzékeled a valódi éned nyugalmát. Ez az ego trükkje, mellyel elhiteti az elméddel, hogy a hátráltató érzelmek mind a túlélésedet szolgálják. Hiszen ha félsz, akkor tudod, hogy futnod kell a tigris elől és futsz is, mint a nyúl. Azonban ez csúsztatás. Ha nyugodt vagy és békésen szemléled az eseményt, akkor jobb döntést tudsz hozni, mert nem lesz csőlátásod. Talán így veszed észre az ajtót, amin áthaladva pár méter alatt megszabadulsz a tigristől. Azonban nyílt terepen futva, félelemtől hajtva le fog vadászni. A nyugodtság, a béke nem azt jelenti, hogy fásult vagy és nincs benned erő, lendület. Ellenkezőleg, ha futni kell, sokkal rugalmasabbak lesznek az izmaid.

A megfigyelőt, nem érinti meg a harag, a bűntudat, vagy a félelem. Csak figyel.

Miközben így figyelsz, a bankból az energia elkezd felszabadulni és mértékének megfelelőn akár percek alatt vagy többször és kicsit hosszabb idő alatt, de kiürül. Igen, valóban percek alatt felszabadul több évnyi adó. A beépített széria tartozék valójában nehéz tüzérség.

És ekkor csodálatos dolog történik: az összes kapcsolódó gondolat a fejedből elszáll. Hirtelen csend lesz. Békés, nyugodt csend. Egyetlen gondolatsor marad csak a fejedben, a konklúzió. Azaz az egyetlen fontos gondolatsor: a tanulság. A figyelem eredményeként megszűnő bank hatására a több ezer gondolat magától kiszelektálódik, és csak a hasznos, magaddal vihető életbölcsesség marad. Persze nem mindig van konklúzió, lehet, hogy „csak” a csend marad. És természetesen felszabadulsz a hátráltató érzelemtől is. Megszűnik létezni minden hasonló mintájú helyzet esetében.
Ez azt jelenti, hogy nem az összes félelmed párolog el, de a megfigyelt típus minden formájában feloldódik.

EGO

Szegény egót a legtöbben kikiáltották fő gonosznak. Az ego úgy is meghatározható, mint a bankkal rendelkező hátráltató érzelmeink összessége. Én mégis szeretek kapuőrként tekinteni rá. Az ego a részünk, de meghaladható. A technika alkalmazásának a célja, hogy boldog légy. A boldogság a magasabb tudatállapotok esetén egyre gyakoribb. Az érzelmi blokkok feloldódása magasabb tudatállapotok felé visz téged. Az ego olyan, mint egy kapuőr, aki akkor enged át a kapun, ha készen állsz rá. Azt mondja, hogy csak akkor ülj űrhajóba, ha megtanultál bánni az űrhajóval.
Ezért az ego, tudva, hogy itt nagyon hatékony feloldás van folyamatban, be fog vetni mindent, mert a létét fenyegetve érzi. Elkezdi a technikát támadni: pl. hogy ez nem is hat, nem is történik semmi, túl egyszerű, hogy igaz legyen. Sokszor a környezet jelzi vissza, hogy elképesztő a változás, mert a tudat az adott feladatokkal van elfoglalva (nem az ellapátolt szénhalmot figyeled, hanem a lapáton lévő adagot).
Természetesen az ego általi akadályokat, félelmeket (ez nem is hat, nem lehet ilyen egyszerű, stb.) is figyeld meg és hagyd oldódni őket, csak figyelj és ellenállás nélkül éld át az aktuális érzelmet.

SEGÍTŐ TAPASZTALATOK

Érdemes megfigyelni a fizikai érzeteket. A félelemtől összeszorul a gyomrod, a bánat a mellkasodra helyez nyomást, a torkodban is gombóc lehet, a nyakizmod is összerándulhat. Az érzeteken keresztül könnyű figyelni az érzelmeket. Ne ijedj meg, ha órákig nyom a mellkasod és nehezen kapsz levegőt. Oldódik a probléma. Azaz figyeled az érzetet és közben éled az érzelmet. Ha pedig gyengül az érzelem, mely elég gyakori miközben figyeled az érzetet, akkor újra idézd fel ami bánt, vagy dühít és ezáltal újra intenzíven tudod átélni. Így szépen fel lehet gyorsítani a folyamatot, bár megterhelő lehet.
Úgy képzelem, hogy a megfigyelt érzelem a kuktában termelődő gőz. A megfigyelt érzet, pedig a szelepet nyitja, melyből a megfigyelt érzelem gőze távozni képes.

A gondolatok könnyen el tudják terelni a figyelmedet. Segít, ha emlékezteted magad, hogy nem tehetsz róla mit gondolsz. A kéretlenül felbukkanó gondolatokat a hátráltató érzelmek keltik. Akkor sem állnak meg, ha nem akarod, hogy jöjjenek. Ha azonban tudod, hogy nem tehetsz róla, hogy jönnek, rögtön alább hagy a nyomás és képes vagy helyettük az érzelmekre figyelni. Ez azért is fontos, mert különben végeláthatatlan önracionalizáló elemzés következik, mely akár órákig vagy egy életen át is folyhat.

Arról sem tehetsz, hogy milyen érzelmek jelennek meg benned. Átalában nem akarsz dühös vagy büszke lenni, csak megtörténik. A feloldás egyik akadálya az szokott lenni, hogy az ember nem hajlandó elfogadni, hogy azt érzi amit. Mindegy, hogy a büszkeség vagy a bűntudat motiválja, a lényeg, hogy elzárja magát a megfigyelés lehetőségétől. A másik eset, hogy mivel zavar a tény, hogy azt érzed amit, okokat kezdesz keresni. De nem érdemes. Mindegy mi az ok, csak az imént említett végtelen önracionalizálás felé visz. A lényeg az érzelem, érzeten keresztüli megfigyelése, annak ellenállás nélküli átélése közben. A bölcsesség, azaz a magaddal vihető gondolat a feloldás végén vagy vége felé vár téged. Azaz pont fordított a folyamat, mint amihez egész életen át szoktunk. Nem előbb agyalunk és utána cselekszünk, hanem előbb figyelünk átélés közben és utána jön a gondolat. Még arra sincs szükség, hogy azt elemezd mit érzel tulajdonképpen. Mindegy melyik hátráltató érzelemmel van dolgod, vagy melyek kombinációjával. A lényeg, hogy átélhető és az érzet által megfigyelhető legyen.

A bűntudat és a büszkeség sokszor társul más megélt érzelmekkel. Ha például elkeseredettséget vagy dühöt érzel, azt gondolhatod, hogy nekem nem szabadna dühösnek lennem! Miért vagyok már megint dühös, elkeseredett? Én ennél jobb vagyok! Ez nem helyénvaló és így tovább. Ilyenkor figyeld meg a bűntudatot vagy a büszkeséget, és majd ha elmúlt, jöhet az eredeti érzelem megfigyelése.

Sokszor ez olyan hatékony, hogy azonnal elillan az érzelem. Mintha soha nem lett volna. De a figyelést ne hagyd abba! Nem a rövid távú haszonért csináljuk, hanem a bankok kiürítésérért, mellyel felfoghatatlanul sok energia kerül vissza az aktív, elérhető állományba. Ne ijedj meg, ha napokig nem szűnik az érzet, mert vannak bankok, melyek ilyen hosszú idő alatt ürülnek ki, vagy esetleg többször kell nekik futnod. Ha tudod mi váltja ki a hátráltató érzelmet, akkor a fent leírtak szerint újra idézd fel az eseményt, míg meg nem könnyebbülsz.

Nem probléma, ha mégis elsodor az érzelem. Ha emiatt bűntudatod van, figyeld meg később. Minden perc, amit figyelemmel töltesz, csökkenti a bankot. Azaz nem csak a teljes siker számít. Részleteiben is le lehet dolgozni a bankot. Csak légy kitartó!

A sikerek gyakori velejárója a büszkeség. Könnyen büszke lehetsz a technikára, de büszke lehetsz az eredményeidre is. Ezt is figyeld meg, mert ez is hátráltató érzelem. Ezért ne feledd, hogy bár az a személyes eredményed, hogy kitartóan figyelsz, de a figyelem eredménye már a beépített képesség hatása. Azaz ajándék, ha úgy tetszik odafentről. Adományként tekints a csendre, békére, amely beköszönt és ne a saját sikeredként. Éppen elég nagy öröm, hogy nem kell feleslegesen zajt csapj az életedben, mert nem kell többé menekülnöd a belső csend elől.

Segíthet a következő mondat: „Elengedem az xy dologhoz tartozó hátráltató érzelmeket!”.
Ezután csak figyelsz és megjelennek érzetek és azokat a fenti módon figyeled és ezáltal elengeded.
Az az előnye, ha címkézés nélkül teszed mindezt, hogy nem csak az azonosított érzelmet, de az egész komplex érzelem halmazt elengeded, mely a mintához tartozik. Az érzelmek elemézésére nincs szükség az elengedésükhöz, átélésükhöz.

Nem a külső helyzetet próbáljuk megoldani, hanem a belsőt. A helyzet maga sokszor nem is érdekes, csak azért lesz számodra fenyegető, mert az érzelem reakcióid azzá teszik. Az egyik mechanizmus melyet érdemes elsajátítani, hogy ha ellenállásba ütközöl odakint, akkor az érzelmet átélve, befelé figyelsz és nem a helyzetet próbálod odakint megoldani. Ha elül a vihar odabent (nem azért mert elnyomtad az érzelmet, hanem mert a technikát alkalmaztad), akkor általában döbbenetes változásokat tapasztalhatsz a külső eseményben.

Végül, mostantól örülj, ha hátráltató érzelmeid jelennek meg. Örülj minden helyzetnek, ahol dühös lehetsz, félsz vagy bűntudatot érzel. Ne akarj túl lenni rajtuk, mert akkor nem várod meg a feloldódásukat. Merülj el bennük. Örülj, mert „fegyver” van a kezedben, és mert a hátráltató érzelmek segítenek abban, hogy mire figyelj.

PÉLDÁK

Gyermeked nem akar felöltözni, pedig már késésben vagy az oviba. Húzza az időt a fogmosásnál is és még jó pár lassító elem van a tarsolyában: ekkor általában elkezdesz erélyesebbé válni, egyre jobban felemeled a hangod. Van, aki erőszakkal próbálja felöltöztetni az idegesítő lurkót. Ha van gyermeked tudod, hogyha nem félemlíted meg véglegesen, akkor mindig ugyanez a probléma jön elő. Megfélemlítés helyett, ilyenkor a késés lehetősége ellenére is érdemes megállni a gyermek nadrágjával a kezünkben és hagyni szétáradni magunkban a dühöt és mindent ami feljön (miért csinálja mindig ezt, miért nem lehet gyorsan felöltözni, nem igaz, hogy ennyire kis szemétláda, kitekerem a nyakát stb. stb.). Azaz a külső helyzetről és az egyre magasabbra kapcsolt nyomásfokozás helyett befelé figyelünk. Belül megéljük az összes tomboló érzelmet és közben figyeljük az érzeteket. Aztán ha már a kiváltó ok újabb felidézésére sem leszünk feszültek, akkor próbáljuk felöltöztetni a gyerkőcöt.

Egy barátod, vagy családtagod nagyon mérges lesz, hogy nem csináltál meg valamit, amit külön kért, hogy megtegyél és kijelenti, hogy önző vagy és biztosan nem is érdekel a dolog. A közelben lévők is mind rosszalló tekintettel merednek rád. Pedig a helyzet igazságtalan, mert rajta vagy a dolgon, de elakadt egy rajtad kívül álló ok miatt. Próbálnád elmondani, de abszolút nem hallgat meg, sőt a többiek is próbálják megvédeni a barátod / családtagod álláspontját. Nagyon pipa leszel, a tehetetlen düh tombol benned, egy mondattal el tudnád magyarázni, hogy már folyamatban vagy, de hetedszer szakítanak félbe és kapsz még néhány kedves jelződ útközben. Egyedül vagy több ellen és erősen vesztésre állsz. Ha ekkor képes vagy belátni, hogy a külső helyzet erőltetése nem fog eredményt hozni, akkor a tomboló érzelmeket, megfigyelés közben hagyhatod áramlani. Nem számít, mit tesznek közben a többiek, nem kell csukott szemmel dolgozz, ha ez furán veszi ki magát. A lényeg, hogyha megkönnyebbülsz fuss neki újra a helyzetnek, ha közben magától nem oldódik meg.

ÖSSZEFOGLALÓ

A technika szempontjából a világ bármely eseménye csak annyira fontos, hogy belőled milyen reakciókat, hátráltató érzelmeket vált ki. Nem cél az elemzés, csak az ellenállás nélküli átélés, figyelem közben.

  1. Nem a külső eseményt kell megoldanod, figyelj befelé
  2. gondolatok félre: nem számít, hogy mennyire igazságtalan egy helyzet, nem előny az elemzés
  3. gondolatok félre: nem számít, hogy miért érzed azt amit, csak egy a biztos, hogy érzed
  4. gondolatok félre: nem tehetsz róla, hogy ezt vagy azt érzed, gondolod, csak az a biztos, hogy érzed. Ha bűntudatod támadna az
  5. érzelmeid vagy gondolataid miatt, akkor figyeld csak meg a bűntudatot. Ugyanezt tedd a büszkeséggel is (az alábbiak szerint)5. gondolatok félre: ne elemezz (sem a gondolatokat, sem az érzelmek összetételét), előbb figyelj és éld át
  6. éld át az érzelmet ellenállás nélkül, akkor is ha kellemetlen és akkor is ha kedved támad mást csinálni, vagy jobb dolgokra gondolni (mint például mindjárt megnézem a kedvenc filmem)
  7. nézz a sárkány szeme közé: az átélést és az intenzitást nagy mértékben segíti, ha többet kérsz abból ami van: fáj a torkod, kérj többet, égni kezd a szemed, kérj többet (nem azért mert mazohista vagy, hanem azért mert így biztosan nem akarod elnyomni az érzelmet és biztosan át is éled azt)
  8. keresd meg és figyeld meg az érzetet, vagy ha több van válaszd ki a legerősebbet, ha gyakorlottabb vagy akkor többet is egyszerre. Az érzetek megfigyelése nyitja a szelepet, azaz csökkenhet a nyomás
  9. ha gyengül az érzet figyelése közben, az érzelem, akkor idézd fel újra a kiváltó okát, ha tudod mi az, így újra felerősödhet
  10. ha megkönnyebbülsz kész vagy, ez a blokk feloldódott. De nem probléma, ha egyszerre nem megy a feloldás, folytasd amikor újra előjön, vagy készen állsz felidézni
  11. lehetséges, hogy újabb gócot találsz és más blokkok is előkerülnek menet közben
  12. Légy kitartó: évek is kellhetnek egy-egy betegség megszűnéséhez, de percek alatt is megszűnhetnek komolynak gondolt problémák

Ha bővebben érdekel a rendszer, a működésed, akkor olvasd el az elején felsorolt könyveket.
Érdemes elmélyülni a témában, mert a könyvek segítenek végig vezetni a lelkeden.

“Az önátadás annyit tesz, hogy egy érzés tapasztalásának megengedésével, a megváltoztatására tett kísérlet nélkül, hajlandók vagyunk lemondani róla. Hiszen az ellenállás az, ami fenntartja.” (Elengedés 236.oldal)
Azaz az önátadás lényegében szinonimája az elengedés technikájának

 

Légy kitartó!
Az Erő legyen veled!

 

 

 

 

A KÖVETKEZŐ LÉPÉS

Bár alapvetően nem léteznek szintek a technika alkalmazásában, mégis az a tapasztalat, hogy a gyakorlás folyamán újabb lehetőségek kerülnek elő, újabb rétegek bomlanak le.

Az elején még címkéztük az érzelmeket és elemeztük a helyzeteket.
Később elhagytuk a gondolatokat, lemondtunk az elemzésről, mert csak az ego folyamatos önracionalizálását szolgáltuk ki. Azt hittük, hogy meg kell értenünk a helyzeteket, hogy megoldhassuk őket.
Aztán már az sem fontos, hogy az érzelmeket felismerjük, nem kell tisztában legyünk vele, hogy félelemről vagy bánatról van szó. Legtöbbször nem steril módon, egyedül jelennek meg az érzelmek, a félelem bűntudattal vagy büszkeséggel keveredhet és persze bármilyen más kombináció is előfordulhat.

Az önátadás részeként eljutunk oda, hogy a külső helyzetekkel fizikai értelemben semmit nem próbálunk kezdeni, csak jelzőfényként tekintünk rájuk, melyek rámutatnak a bennünk lévő blokkokra. Egyébként sem az eseményeket éljük meg, hanem az események által bennünk kiváltódó érzelmeket. Ezek alapján érzékeljük az eseményt fenyegetőnek, vagy semlegesnek, esetleg szeretetteljesnek. Ezzel van dolgunk és nem a helyzettel magával.

Azaz először lemondunk a helyzet kontrollálásának illúziójáról, majd a gondolati elemzésről, majd az érzelmek elemzéséről. Csak azt érzékeljük, hogy van bennünk valami, egy sokszor megnevezhetetlen, formátlan negatív energia, amely címkék hatására a félelem, a bánat vagy bármely más ismert alakot ölt. Mivel azonban nem címkézünk, nem elemzünk, hagyjuk, hogy nevén nem nevezett maradjon és egyszerűen megfigyeljük és átéljük az érzelmek mögött lévő energiát. Ez az ami nyomást fejt ki, ezt az energiát érzékeljük az érzetek esetén.

Az érzeteknél pedig nem egy pontot figyelünk, hanem kiterjed az érzékelés a teljes testre. Egyben figyeljük az egészet, miközben elemzés nélkül átéljük a teljes érzelem csomagot. A teljes energia csomagot. A teljes testes érzékelés olyasmi, mint a periférikus látás, azaz nem fókuszálunk sehova, csak tudatában vagyunk az egész testnek.

Ennél az érzékelésnél gyakori lehet, hogy semmit nem érzékelsz. Pontosabban, hogy a nyugodt semmit érzékeled. A semmi általában csak az ellenállás maga. Ha figyeled, az érzelmek is megjelennek egyszer. Egyszerűen csak el érdemes engedni az ellenállást magukkal az érzelmekkel szemben. Bármit felidézhetsz így, nem csak helyzeteket. Kijelented, hogy elengeded az érzelmekkel szembeni ellenállásodat és figyelsz.

A teljes testes érzékelésénél érzékelhetővé válik, hogy nem a test a határ, hanem a test is része valami nagyobbnak és a teljes testes érzékelés valami mezőt figyel meg, melyben a test is jelen van.

A feladat ugyanaz, mint az összefoglalónál ismertetett módszer esetén.
Csak az érzékelés teljes testes, teljes mezőre kiterjedő, az érzelmek pedig nem azonosítottak, hanem a hátterükben megbúvó energiára, azaz az átélhető valójukra koncentrál.

Ha ez most túl megfoghatatlan, ne foglalkozz vele! Elég ha tudsz róla és gyakorold a korábban ismertetetteket!

Szólj hozzá!