Az igazi szatszang – átélni a guru kegyelmét

Kategória: Olvasószoba | 0
Srí H. W. L. Poonja
Papaji, Papadzsi, Poonja

Mielőtt a Guru kegyelme valakit elvezet a szatszangra,
már működik az életében: számos jelként és minőségként
mutatkozik meg az emberben, melyek megjelennek,
amint egyre inkább megérik a szabadságra,
és a káprázat fátyla egyre áttetszőbbé válik.

A legfontosabb minőség a szentség
és a Brahma-dzsidnyásza, a szabadság iránti égető vágy.
Ezután következik a vivéka, az a képesség,
hogy megkülönböztessük a valóst a valótlantól,
az örökkévalót a mulandótól, a békét a szenvedéstől.
Ezt követi a vairágja, a szenvedélytelenség
és a lemondás az érzéktárgyak valótlan, időleges világáról.

Egyéb jelek az alázat, a nyugodtság, a dhármikus élet,
az egészséges test, a kutatás, az önátadás
és az ahinszá, az erőszakmentesség.
Mindezek a jelek egyetlen valaminek a különböző arcai,
s ez nem más, mint valódi Önmagad immanenciája,
amely Önmagát Önmagának felfedi.

Ezek a jelek önmaguktól megjelennek.
Ne rájuk figyelj, ne tévesszenek meg,
csak szakadatlanul koncentrálj valódi Önmagadra!

* * *

Ne hagyd, hogy az elmédet bármi elvonja a szatszangtól:
nem vagy jelen, ha az emlékezés és a fogalmak révén
a múlthoz kötöd magad.
Az idő fogalom, a szatszang viszont kívül áll az időn.
Maradj ott, ahol nincsenek kötelékek, fogalmak,
zavaró hatások vagy magyarázatok:
ez a Valóság.

A szatszangon el kell oszlatnod a kételyeidet,
mert csupán azok tartanak vissza a szabadságtól.
A szívedben lakozó kétely kígyója nem éli túl a szatszangot.
A szatszang a hiedelmek, képzetek, szándékok,
vágyak és illúziók feladása: ez a szabadság titka!

A szatszang az elvonultság, a csendesség
helyét jelenti a szívedben.

Mezítelenül jöjj a szatszangra!