Az istenek méze – a meditációban kibontakozó teljességélmény

Az idézet forrása: A kundaliníerő rejtelmei című könyv • Filosz Kiadó

Szvámi Véda Bháratí tanítása a meditáció gyümölcseiről:

Az istenek méze – a meditációban kibontakozó teljességélmény

Az emberi lényeket korábban egyéni „energiacsomagokhoz” vagy sejtekhez hasonlítottuk. Az upanisadok szerint: „Az a nap az Isten méze”, a világegyetem pedig a lép. A világegyetem egy számos sejtből álló lép, amelyek mindegyikét méz tölti ki. A sejtek elkülönülnek egymástól, a méz azonban nem – a méz folyik és ömlik. Sejtből sok van, de mézből csak egy. A lép végeérhetetlen hatszögek sorából áll – megszámlálhatatlan sejt az egész világegyetemben, melyek mindegyikét méz tölti ki. Ez egy nagyon édes világegyetem.

Bárhova utazom is, meglelem ezt az édes ízt; nincs kínai édes íz vagy japán édes íz, sem különálló amerikai, hindu, muszlim vagy zsidó édes íz. Mindegyik sejt ugyanazt a mézet tartalmazza. Az emberek sehol sem bántják egymást szívesen, így amikor bármilyen keserűséget látok valakiben, mindig meglep, és azon gondolkodom, vajon honnan fakad ez a rendellenesség.

A világegyetem csordultig telt Isten mézével. Ez a test – a világegyetem – egy mézzel teli lép. Amikor az emberek a világegyetemre gondolnak, ösztönösen az a kép merül fel bennük: „Én itt vagyok, a világegyetem pedig odakint.” Nem ismerjük fel, hogy a világegyetem, és mindaz, ami a világegyetemről állítható, minket is magában foglal. Olyan ez, mintha a lép egyetlen hatszögű sejtje azt mondaná: „Ez vagyok én, az ott pedig a lép”, mintha annak az egyetlen hatszögű sejtnek semmi köze nem lenne a léphez mint egészhez. Ám az ebben a sejtben található méz ugyanaz a méz, mint amely a lép többi részében található.

Testünk és személyiségünk is ugyanilyen lépek. A világegyetem milliónyi egymásra helyezett sejtből áll, az életerő méze pedig átömlik a lépen – egyenként mindannyiunkon. Ez a méz mindannyiunkban a sakti virágoskertjéből gyűlik össze, hogy személyünk egész lépén átfolyhasson.
Valahányszor meditálunk, ebben a virágoskertben sétálgatunk. Ez a kert a csakrák liliomaiból, lótuszaiból és rózsáiból áll – ez a mi virágoskertünk. Mi egyéb oka lenne annak, hogy a világon mindenki szereti a virágokat?

Mindennek, amit csak szeretünk a világegyetemben, van egy belső megfelelője bennünk, ami azért szereti azt a külsőt, mert saját képét látja benne. A világ minden virágában saját energiamezőink képét látjuk, amelyek pontosan úgy rendeződnek egy középpont köré, hogy az energia a kinyíló virág szirmaiként kiárad belőlük, majd visszatér oda, akár a szirmait bezáró virág.

Szólj hozzá!