Az út, amely elfelejti önmagát

Az idézet forrása: A Hajnal Leánya című könyv • Filosz Kiadó

John Main rögtönzött beszédei a keresztény kontemplációról, és a mantrameditációról

Pál ezt írja a thesszalonikiaknak (2 Thessz 3, 5): „Az Úr irányítsa szíveteket az Isten szeretetére és a Krisztus állhatatosságára.” A meditáció célja is szívünk állhatatos irányítása Isten szeretete felé. A szeretet magába foglalja a másik ember teljes, feltétel nélküli elfogadását, amelyben önmaga elvész, és csak a másik van. A szeretet ellentmondása az, hogy önmagunkat elveszítve találjuk meg magunkat, de csak akkor, ha megtapasztaljuk, hogy bennünket is szeretnek.

A meditáció mantraismétlése önzetlen lemondás, saját véleményeink, félelmeink hátrahagyása. Egy japán mondás szerint „a szem lát, de nem láthatja önmagát.” A mi belső látásunk is feltisztul, és az ego torzított képei már nem állják útját Isten tiszta fényének.
Buddha szavaiban sok az ellentmondás, miként Jézus szavaiban is. Épp így a meditációról sem lehet csak értelmi megközelítéssel beszélni. Csak a tapasztalat ad bizonyosságot, az hozza meg az egységet a Krisztussal, Istennel, legmélyebb gyökereinkkel. Ne engedjük magunkat olyan földhözragadt gondolatoktól eltéríteni, mint hogy mekkora haladást értünk el a meditációban. Csak legyünk benne. Lazuljunk el annyira, amennyire csak tudunk, mondjuk olyan jól a mantrát, ahogyan csak tudjuk. Ne felejtsük: a szem, amely előrenéz, nem látja önmagát, elfelejtkezik önmagáról, csak Isten végtelenségét látja. Maga ez a látás a cél – mindenkinek a célja, aki teljes emberré akar válni.
Kívánom, hogy bennetek is megfoganjon Pál apostol óhaja: „Az Úr irányítsa szíveteket az Isten szeretetére és a Krisztus állhatatosságára.”

Kelet és Nyugat találkozása Isten Szellemében korunk egyik nagyszerű eseménye; de ez csak az igazán mély ima szintjén megvalósulva válhat gyümölcsözővé.