Dógen Zendzsi "nem formális" tanítása a 13. századból.
Dógen tanította:
– Az Út emberének szellemi hozzáállása valahogy más, mint a közönséges emberé. Egyszer, amikor Eiszai – a Kennin-dzsi néhai apátja – még élt, a templom teljesen kifogyott az élelemből. Akkoriban az egyik támogató meghívta a apátot, és felkínált neki egy vég selymet. Az apát örült, és ő maga cipelte el a templomba, ahelyett hogy valaki mással vitette volna. Odaadta a szolgálatban lévő templomi tisztségviselőnek, s azt mondta neki, hogy abból fizesse ki a másnap reggeli zabkását.
Egy világi ember azonban a következő kéréssel fordult hozzá: „Gyalázatos eset történt velem, és szükségem lenne néhány vég selyemre. Tudnál rajtam segíteni?”
Az apát azonnal visszakérte a selymet a templomi tisztségviselőtől, és odaadta az illetőnek. Erre a tisztségviselő az összes többi szerzetessel együtt roppantul felháborodott. Később az apát így magyarázta tettét: „Azt gondolhatjátok, hogy helytelenül cselekedtem. Én azonban úgy gondolom, hogy a Buddha-út iránti elkötelezettségetek miatt gyűltetek itt össze. Nem számíthat még az sem, ha kifogyunk az élelemből, és éhen halunk. Hasznosabb, ha most rögtön azokon a világi embereken segítünk, akik hiányt szenvednek valamiben.”
Valóban, az Út emberének így kell gondolkodnia.