Beszélgetések Guru Ramanával (86-88)

Kategória: Olvasószoba | 0

86. beszélgetés

A Mester a keresztény hit igaz jelentését így mondta el: Krisztus az ego. A kereszt a test. Amikor az egót keresztre feszítik, és elpusztul, akkor az Abszolút Lény (Isten) marad meg (vö. az alábbi szöveghellyel: “Én és az Atyám egyek vagyunk”), és ezt a dicső túlélést hívják Feltámadásnak.

87. beszélgetés

Egy lelkes angol követő, A. W. Chadwick őrnagy, azt kérdezte: “Miért kiáltott így Jézus ‘Istenem! Istenem!’, mikor keresztre feszítették?”

M.: Lehet, hogy könyörgő ima volt ez a két tolvajért, akiket Vele együtt feszítettek meg. A dnyání már életében, itt és most elérte a megszabadulást. Az lényegtelen, hogyan, hol és mikor hagyja el a testét. Néhány dnyání esetében úgy tűnhet, hogy szenvednek, mások lehet, hogy szamádhiban vannak, megint mások eltűnhetnek a szemünk elől, mielőtt meghalnak. De ez semmi különbséget nem jelent a dnyánájukra nézve. Az ilyen szenvedés csak a szemlélőnek tűnik annak, nem pedig a dnyánínak, mert ő már meghaladta az Önvalónak a testtel való téves azonosítását.

88. beszélgetés

Ugyanez az úriember azt kérdezte: „Mi Krisztus jelentősége Szent Pál megvilágosodásában?”

M.: A megvilágosodás abszolút, nincsen köze a formákhoz. Miután Szent Pál tudatossá vált az Önvalójára, azonosította a megvilágosodást a Krisztus-tudatossággal.

D.: De akkor Pál nem szerette Krisztust?

M.: A szeretet vagy a gyűlölet lényegtelen. Krisztus gondolata volt jelen. Ez hasonló Rávana esetéhez. A Krisztus-tudatosság és az Önvaló felismerése egy és ugyanaz.

Szólj hozzá!