Beszélgetések Ramana Maharshivel (103.)

Kategória: Olvasószoba | 0

…Másnap Srí Bhagaván azt mondta: Ezek az emberek dzsapát, dhjánát, jógát vagy valami hasonló dolgot akarnak. Anélkül, hogy elmondanák, mit csináltak eddig, mi mást lehetne nekik mondani? Ezenkívül minek a dzsapa, annak phalasrutija[1], stb.? Ki az, aki a dzsapát végzi? Ki részesül annak gyümölcseiben? Nem tudnak az Önvalóra tekinteni? Vagy egy más szemszögből, még ha kapnak is útmutatást másoktól, hogy végezzék a dzsapát és a dhjánát, egy darabig csinálják, de mindig valami eredményt várnak, például látomásokat, álmokat vagy csodatévő erőket. Ha nem érik el ezeket, azt mondják, nem fejlődnek, és a tapasz nem hatásos. A látomások és a többi nem a fejlődés jelei. Maga a tapasz végzése egyben annak előrehaladását jelenti. Kitartásra van szükség. Ezenfelül rá kell bízniuk magukat a mantrára vagy Istenükre, és várniuk kell annak kegyelmére. De nem így tesznek. A dzsapának, már akkor is megvan a jó hatása, ha egyszer elrecitálják, akár tudatában van ennek az ember, akár nincs.



[1] Kezdő versszak, mely elmondja, hogy milyen eredményt szeretnénk elérni egy himnusz recitálásával.