Beszélgetések Ramana Maharshivel (104.)

Kategória: Olvasószoba | 0
Srí Ramana Maharsi
Ramana Maharshi

Mr. Kisórilál, az Indiai Kormány Vasúti Igazgatóságának hivatalnoka Delhiből érkezett. Egyszerű külsejű, nemes és méltóságteljes viselkedésű ember. Gyomorfekélye van, és a városban talált magának szállást és ellátást.

Öt évvel ezelőtt elkezdte tanulmányozni a vallásos irodalmat. Srí Krisna odaadó híve (bhakta). Képes volt Krisnát érezni mindenben, amit csak látott. Krisna gyakran megjelent neki, és boldoggá tette. Munkáját minden erőfeszítés nélkül tudta végezni. Úgy tűnt, mindent Krisna végez el helyette.

Később kapcsolatba került egy Mahátmával, aki azt tanácsolta neki, hogy tanulmányozza a védántát, és kezdjen nirákára upászanába,azaz a forma nélküli Létező odaadó imádatába. Azóta elolvasott körülbelül hétszáz filozófiáról és védántáról szóló könyvet, beleértve az upanisadokat, az Astávakra, az Avadhúta és a Srímad Bhagavad Gítát. Tanulmányozta Srí Bhagaván műveit is angolul, és mély hatást tettek rá.
Egyszer, amikor a halál torkában volt, az a gondolat kísértette, hogy ebben az életében még nem látogatta meg Srí Bhagavánt. Így azután rövid látogatásra eljött ide. Csak Srí Bhagaván érintéséért és kegyelméért imádkozik.

A Mester azt mondta neki: átmaiváham gudákésa, azaz Én vagyok az Átman;
az Átman a Guru; és az Átman a Kegyelem is. Senki nincs az Átman nélkül. Mindig kapcsolatban van vele. Nem szükséges külső érintés.

 

K.: Értem. Nem külső érintésre gondoltam.

M.: Semmi sincs közelebb hozzánk, mint az Átman.

K.: Srí Krisna ismét megjelent nekem három hónappal ezelőtt, és azt mondta: “Miért kéred tőlem a nirákára upászanát? Hiszen csak szarva bhútésu csa átmanam szarva bhútáni csa átmani. (Az Önvaló mindenben ott van, és minden ott van az Önvalóban.)

M.: Ebben az egész igazság benne foglaltatik. De még ez is aupacsárika (közvetett). Valójában nincs semmi más, csak az Átman. A világ csak az elme kivetítése. Az elme az Átmanból jön létre. Így egyedül az Átman az Egyetlen Lét.

K.: Mégis nehéz ezt felismerni.

M.: Nincs semmi, amit fel kellene ismerni. Az a nitja suddha buddha mukta (az Örök, tiszta, tudatos és megszabadult) állapot. Természetes és örök. Semmi újat nem kell elérni. Másrészt az embernek el kell veszítenie a tudatlanságát. Ez minden. Ezt a tudatlanságot kell követni az eredetéhez. Kinek a számára létezik ez a tudatlanság?
Mi felől vagyunk tudatlanok? Jelen van az alany és a tárgy. Az efféle kettősség az elme jellemzője. Az elme az Átmanból származik.

K.: Igen. Maga a tudatlanság nem létezik. (Végül megadta magát, mondván: “Ahogy egy orvos rájön, hogy mi a gond a beteggel, és aszerint kezeli őt, kérem, Srí Bhagaván is ugyanígy tegyen velem.” Azt is mondta, hogy minden késztetés elhagyta a könyvek tanulmányozása és az azokból való tanulás iránt.)

1935. november 28.