Beszélgetések Ramana Maharshivel (96.)

Kategória: Olvasószoba | 0
Srí Ramana Maharsi
Ramana Maharshi

A. W. Chadwick őrnagy: Milyen jellegű azon nyugatiak felismerése, akik arról számolnak be, hogy a kozmikus tudatosság felvillanásaiban volt részük?

Maharshi: Felvillanásként jött, és mint ilyen, el is tűnt. Aminek van kezdete, annak egyszer véget is kell érnie. Csak akkor válik állandóvá, amikor a mindig jelen lévő tudatosságot felismerjük. Valójában a tudatosság mindig velünk van. Mindenki tudja, hogy „vagyok”! Senki sem tagadhatja a saját létét! A mélyen alvó ember nincsen tudatánál; az ébrenlét során viszont tudatosnak látszik. De ez ugyanaz a személy: ugyanaz, aki aludt, és aki most ébren van. A mélyalvásban nem volt tudatában a testének; nem volt testtudatosság. Az ébrenlét állapotában tudatában van a testének; akkor van testtudatosság. Tehát a különbség a testtudatosság létrejöttében van, nem pedig a Valódi Tudatosságban bekövetkező bármilyen változásban. A test és a testtudatosság együtt jelenik meg, és együtt tűnik el. Mindezek alapján azt mondhatjuk, hogy a mélyalvás során nem léteznek korlátok, az ébrenlét állapotában viszont vannak. Ezek a korlátok jelentik a kötöttséget; az „én a test vagyok” érzés a tévedés. Ennek a hamis énérzésnek el kell tűnnie. A valódi Én mindig létezik. Itt és most van. Soha nem jelenik meg újként, és tűnik el ismét. Annak, ami van, örökké meg is kell maradnia. Ami valami újként jelenik meg, az el is fog tűnni. Vesse össze a mélyalvást és az ébrenlétet. A test megjelenik az egyik állapotban, a másikban viszont nem. Így tehát a test el fog tűnni. A tudatosság már az előtt is létezett, és meg fog maradni a test eltűnése után is. Az igazság az, hogy nincs senki, aki ne mondaná, hogy „én vagyok”. Az „én a test vagyok” téves tudása minden baj oka. Ezt a téves tudást meg kell szüntetni. Az a Megvalósítás. A Megvalósítással nem nyerünk el semmi újat, és az nem is egy új képesség, hanem pusztán minden elkendőzés eltávolítása.

Chadwick őrnagy: Próbálok megszabadulni a testtől.

M.: Ha az ember megszabadul a ruháitól, akkor önmaga marad, és szabad lesz. Az Önvaló határtalan, és nem korlátozódik a testre. Hogyan szabadulhatnánk meg a testtől? Hová tehetné le az ember? Akárhol legyen is a test, az attól még az övé marad.

Chadwick őrnagy: (nevet)

M.: A végső Igazság olyan egyszerű! Semmi többet nem jelent, mint az érintetlen eredeti állapotban lenni. Ez minden, amit mondani lehet róla. Mégis csoda, hogy ennek az egyszerű Igazságnak a tanításához annyi vallás, hit, módszer és köztük fellépő vita és más egyéb kellett! Milyen kár! Milyen kár!

Chadwick őrnagy: De az embereket az egyszerűség nem teszi elégedetté, bonyolult dolgokat akarnak.

M.: Éppen erről van szó. Mivel valami komplikáltat, vonzót, elgondolkodtatót akarnak, annyiféle vallás jött létre, és mindegyik annyira bonyolult, s minden valláson belüli irányzatnak megvannak a követői és az ellenzői.

Például egy átlagos keresztény ember csak akkor lesz elégedett, ha azt mondják neki, hogy Isten valahol a messzi mennyországban van, melyet segítség nélkül nem érhetünk el. Egyedül Krisztus ismerte Őt [Istent], és egyedül Krisztus vezethet minket. Imádd Krisztust, és menekülj meg [őáltala]! Ha az egyszerű igazságot mondják neki: “A mennyek királysága bennetek van”, ő ezzel nem lesz elégedett, és bonyolult és átvitt jelentéseket lát majd az efféle állításokban. Az érett elmék képesek csak megragadni az egyszerű Igazságot annak mezítelen egyszerűségében.

Később Chadwick őrnagy arról számolt be, hogy önkéntelen félelem jelenik meg benne a meditáció alatt. Azt érzi, hogy a szellem elválik a durva testtől, és ez az érzés félelmet szül benne.

M.: Kinek a számára jelenik meg a félelem? Mindez a miatt a szokás miatt van, hogy a testet az Önvalóval azonosítja. Az elválasztottság többszöri megtapasztalása által hozzászokunk ehhez, és a félelem el fog múlni.