A békében időzés

Amikor békében időzünk, tudatunk alapja a jelen pillanat. Tudatunkat a légzésre irányítjuk, és azt gyakoroljuk, hogy azon megtartsuk. Észrevesszük, amikor gondolatok és érzelmek zavarnak meg minket, és úgy képezzük magunkat, hogy tudatunkat folyamatosan visszatérítjük a légzéshez. Ekképpen többé nem a zavarodott tudathoz leszünk hűek, mely saját szenvedésének okozója, hanem a szilárd, tiszta és erős tudathoz.

A meditáció

A meditációs technika első lépése a ráirányítás: tudatunkat a meditáció tárgyára irányítjuk. A meditációra használt egyik tibeti szó a gom, ami annyit jelent: „megismerkedni vele”. A meditációban bemutatkozunk egy tárgynak, és megismerkedünk vele. Bármilyen tárgyat használhatunk: egy kavicsot, egy lángot vagy a testet. Meditációnk általános tárgya – márpedig a tudat állandóan meditál valamin – az „én”.

A figyelem

Az éber figyelem három tulajdonsággal rendelkezik: a meghittséggel, az emlékezéssel és a figyelemelterelődés hiányával. E három tulajdonság kifejlesztésével megtanuljuk megülni „vadlótudatunkat”. A légzés egy olyan mechanizmus, amelyet arra használunk, hogy tudatunkat a jelen pillanatra összpontosítsuk; kezdetben a tudat természetes stabilitásával való megismerkedéshez alkalmazzuk.

A tudat csapongása

A zavart tudat ideje nagy részét azzal tölti, hogy az egyik figyelemelterelő tényezőtől fut a másikig: a hangtól a látványig, majd a szagig, az érzéstől a vágyig, majd a csalódásig. Állandóan kacérkodik valamivel. Tudatunk a hét minden napján darabokra hullik és szétszórt. Amikor azonban mennydörgés rázza meg az eget, figyelmünk hirtelen egy helyre összpontosul. Szétszórt tudatunk egy pillanatra teljesen összeszedetté válik, teljes egészében a hangra irányul. A másodperc töredékéig tökéletesen a mennydörgésen meditálunk.

A lustaság

A kezdő meditálók számára az egyik legnagyobb kihívást jelentő akadály a lustaság. A lustaság már az előtt is akadály lehet, hogy eljutunk az ülőpárnáig, hiszen megakadályozhat abban, hogy valaha is eljussunk oda. A lustaság tibetiül lelo, melynek kiejtése megegyezik az angol lay low [tönkretenni, szó szerint: alacsonyan feküdni] kifejezéssel. Bármelyik kul­­túrát nézzük is, a lustaság [magyarul még: henyélés, semmittevés] azt jelenti, hogy egyszerűen elfekszünk.

A figyelem elkalandozása

Ösztönösen tudjuk, hogy az élet sekély szintjei nem adnak végső megelégedést, ahhoz mélyebb, gazdagabb szinttel: a saját mélységünkkel kell kapcsolatba lépnünk. Mégsem tudunk egy percre sem csendben maradni, mert az elme minduntalan nevetséges szintekre térít el, nevetséges fantáziákat gyárt. Amikor … Folytatás