Dzsaláladdín Rúmi különös története

Kategória: Könyvrészletek | 0

Az idézet forrása: Szentek, ​bölcsek, mesterek és misztikusok című könyv • Filosz Kiadó

Dzsaláladdín Rúmi
Dzsaláladdín Rúmi, a szúfi dervisek mevlevi rendjének alapítója, kétségkívül a Kedves minden idők egyik legnyíltabb szívű, legelragadtatottabb imádója. Rúmi egy Balh nevû eldugott kis faluban született a mai Afganisztán területén, ám élete legnagyobb részét a törökországi Konjában töltötte, mely a tizenharmadik században a selyemút nyugati végén feküdt. Ekképpen a város kereskeőõk és misztikusok eszméinek olvasztótégelye volt – muszlimok, keresztények, hinduk, sőt buddhisták keresztezték egymás útját. Harmincas évei végén Rúmi, a teológia nagy tiszteletben álló tudósaként, hittudományi iskolát alapított. Tökéletes szúfi volt, vagyis Isten keresője. A szúfizmust néhányan az iszlám misztikus ágának tartják, mások úgy vélik, hogy az igazságra és az istenivel való egyesülésre való törekvés, legyen az bármilyen hagyományban. Nincs másik valóság – állítják a szúfik –, csakis Isten; csak a Szeretet, a Szerető és a Szeretett (a Kedves) létezik, a puszta üresség, melyet megtölt mindaz, ami Isten.

Rúmi életének meghatározó pillanata minden bizonnyal a tebrizi Samsszal való találkozása volt. (Samsz jelentése: nap.) Samsz, aki saját iskola nélküli vándorló dervis volt, nem törekedett arra, hogy nagyszámú engedelmes követője legyen. Csupán egyetlen fogékony lelket keresett, aki elég széles látókörű ahhoz, hogy befogadja tanításait és társa legyen az isteni el-ragadtatottságban. Fohászára mintegy válaszként, egyszer égi hangot hallott:

– És mit ajánlasz fel cserébe?

– A fejemet!

– Akit keresel, a konjai Dzsaláladdín – hangzott el a várva várt név.

Ahogy Rúmi szamarán Konja piacát rótta, Samsz átható te-kintete egyszer csak szinte átfúrta. Samsz egy kérdést intézett hozzá, amelynek mélységétől Rúmí a földre került.

„Ki hatalmasabb – szólította meg Samsz –, Mohamed vagy Bisztámi?” Elmélyülve a kérdésben, Rúmi abban a pillanatban fel-ismerte, hogy keresése véget ért. Szemtől szemben áll Istennel.

Samsz és Rúmi elválaszthatatlanok lettek egymástól, közösen elmerülve az istenivel való egységben, gyakran beszélgettek, s még gyakrabban csendben időztek. Kettőjük szelleme össze-olvadt, elmélyülve a szemlélődésben, a meditációban, a kinyilatkoztatásban és az ünneplésben. Rúmi tanítványai féltékenyek lettek Samszra, akit 1248-ben valószínűleg meg is öltek, és testét nyomtalanul eltüntették. Ha így történt, Samsz valóban fejét adta a misztikus barátságért.

Rúmi teljesen kétségbeesett, míg fel nem ismerte, hogy Samsz örökké vele van, s lélekben elválaszthatatlanok maradtak. A Szeretethez, a Szeretőhöz és a Kedveshez, a szúfi szentháromsághoz írt fennkölt ódái becses tanítójához és társához intézett folyamatos párbeszédnek is tekinthetők.

A mevlevi rend az egész világon elterjedt, és Rúmi elragadtatott költeményei számos szív tüzét lobbantották lángra. Talán a megittasodás a legmegfelelőbb szó Rúmi Kedveséhez fűződő szerelmi viszonyának leírására. A szellem fenséges nektárjától eltelve, a szférák zenéjére tökéletes harmóniában körbe-körbe forogva, Rúmi a szellem táncát ünnepli. Egy elragadtatott szúfi megjegyezte társának, hogy kelyhe túlcsordul a szellem borától. Annyira eltelt Kedvesével, hogy már egyetlen csepp bor sem fér a kupájába. „Sohasem lehet túl sok Istenből” – válaszolt a má-sik, miközben egy rózsaszirmot helyezett a csordultig telt ke-helyre. Ilyen túlcsorduló Dzsaláladdín Rúmi szíve és lelke.

Rúmi következő verseit és írásait különböző forrásokból válogattuk (ahol ismert a forrás, ott jeleztük), különböző fordítók (többek között Coleman Barks) perzsából készített fordításaiból.

Szólj hozzá!