Egyiptomi Nagy Makáriosz tanítása a szemlélődésről

Az idézet forrása: Kis Filokália című könyv • Filosz Kiadó

Makáriosz béke-csillagként világított a nyugtalan és mozgalmas 4. században. Életszentségre és tökéletességre való törekvése hatalmas erőt árasztott kortársaira. Számos szerzetes állt vezetése alá és élt vele a szkétéi sivatagban, mely Alexandriától délre, a Natrún völgyétől a Nílusig terül el. Nevét Szkété helységről kapta. Negyvenéves korában Makárioszt pappá szentelték. Szombatonként és vasárnaponként a szkétéi szerzetesek négy templomban gyűltek össze istentiszteletre. A testvérek a legnagyobb figyelemmel hallgatták a szent sivatagi atya katekéziseit és lelki tanításait. Egyiptomi Nagy Makáriosz hatvan évig élt és tanított. Közelről és távolról egyaránt sok, életszentségre törekvő ember kereste fel, hogy érezze magával ragadó erejének hatását.

A lelki beszédekből

A szív ébersége megszabadítja a lelket az ártalmas elkalandozástól, mert megóvja a testet és a gondolatokat a világi elszórakozásoktól.

*   *   *

Az igazi imádság föltételei a következők: az embernek uralkodnia kell gondolatain, és a szív nagy békességével, melyet semmi külső behatás nem zavar meg, kell átadnia magát az imádságnak. Vállalnia kell a harcot gondolataival, el kell űznie a rossz gondolatok tömegét, melyek megakadályozzák abban, hogy Istenhez forduljon. Nem engedhet nekik, hanem rendet kell teremtenie közöttük, miközben különbséget tesz a tisztán természetes és a gonosz között. A léleknek, mely a bűn törvénye alatt áll, mintha egy olyan folyón kellene átkelnie, amelynek partját nád, bozót és tövis nőtte be. Ha át akar jutni, erőnek erejével el kell távolítania az előtte tornyosuló akadályokat. Így kell utat törnie a léleknek is az ellenség féktelen gondolatain keresztül. A lélek nagy buzgósága és ébersége kell ahhoz, hogy felismerje azon gondolatokat, amelyek az ellenség hatalma által nyomulnak be elméjébe.

*   *   *

Mindazoknak, akik az Úristenhez akarnak közeledni, a legnagyobb nyugalomban és mély békében kell imádkozniuk, s a szív erejével és józan gondolkodással, minden oda nem illő és zavaros beszéd nélkül az Úrra kell összpontosítaniuk figyelmüket.

*   *   *

Ha imádkozni akarsz, tekints szívedbe és lelkedbe, és szilárdan határozd el, hogy csak tiszta imádságot engedsz felszállni az Úrhoz. Gondosan ügyelj arra, hogy semmiféle akadály tisztátalanná ne tegye imádságodat. Lelkednek úgy kell Istenre figyelnie, mint a földmívesnek földjére, mint a férjnek feleségére. Amikor imádkozol, senkinek se engedd, hogy elrabolja imád összeszedettségét.

*   *   *

A fogat a kocsis hatalmában van, aki keményen tartja kezében a gyeplőt. A lélek és a lelkiismeret irányítja a helyes útra és vezeti a szívet, őrködik a benne természetes módon felmerülő gondolatok fölött. A léleknek különböző képességei vannak, jóllehet a lényege osztatlan.

*   *   *

A kereskedők azt keresik az egész világon, hogy hol tehetnek szert haszonra. Így igyekeznek a keresztények is a Szentlélek erejével az erények köteléke révén összegyűjteni a mindenfelé kóborló gondolataikat. Ez a legszebb és legigazibb hivatásuk. Csak a Szentlélek erejének van meg ugyanis az a hatalma, hogy a szívet, melyet szétzilál a világ, Isten szeretetében egyesítse, így irányítva azt az örökkévalóságra.

*   *   *

Nem szükséges semmiféle hagyományos szokással – mint például meghatározott testtartással, hallgatással vagy akár meghajlással – kezdenünk az imádságunkat. Inkább a lélek megfeszített józanságával arra kell ügyelnünk, hogy megérezzük azt a pillanatot, amelyben közeledik hozzánk Isten, és meglátogatja az Ő útján járó lelket. Sem hallgatás, sem kiáltás, sem izgalom nem szükséges az imádsághoz, ha a lélek valóban Istenhez van bilincselve. Csak egészen szabaddá kell tennie magát az állhatatos fohászkodásra és a Krisztus iránti szeretetre anélkül, hogy gondolataink elszórakoznának és elkalandoznának.