Egymásba fonódó létezés

Kategória: Könyvrészletek | 0

Az idézet forrása: Sziddhák című könyv • Filosz Kiadó

Sziddha

Tartsd a figyelmedet azon, ami jön és megy, az, ami elment vászivá vált.”

(A vászi élő esszenciát/tapasztalatot jelent.)

Állandóan a cenzor üzemmód abszolút szokásában élünk, és nem vagyunk teljesen tisztában azzal, hogy milyen hatása is van ennek. Úgy hisszük, hogy az emberi tudat egy determinista gép vagy kalkulátor, amelyet a 19. századi tudomány (Newton hatására) kartéziai modellje vetít ki. Belső világunk korlátozott és hamis létében hiszünk.

Kevesen tudják, hogy a Sziddhák ősi verseikben leírják a tudat valódi természetét. Lenyűgöző módon a higanyt választották ikonként.

Mindannyian ismerjük a higanyt. Az iskolában kísérleteztünk vele, és megismerkedtünk a sajátosságaival. Meghatározott sűrűséggel és folyékonysággal bír, valamint fémszerűnek hat. Kisebb golyócskákká darabolódik szét, és ha újra egyesülnek ezek, akkor egyetlen gömbbé alakulnak vissza. Érzékeny! Mi az érzékenység természete? A higanyt hőmérőkben használják. Üvegcsőben tartva megméri a környezet hőmérsékletét, és felemelkedik az érzékelt melegnek megfelelően. Miután eltávolítjuk, visszazuhan oda, ahol azelőtt volt.

Ruházzuk most fel ezekkel a tulajdonságokkal saját emberi tudatunkat. Így az teljesen új és eltérő jelentéssel bír. Ez alapján az emberi tudat is aligha tűnik korlátozottnak és mechanikusnak. Ehelyett az atomok világa alatt örökké áramló folyóhoz hasonlít.

Az ősi Sziddhák a tudatot raszaként, a belső higanyként ábrázolják.

Ez az érzékenység a tudatunk sajátossága és nyilvánvalóan ott lakozik mindenben, ami bennünk van, mindenben, ami megnyilvánult. Folyamatosan áramlik, mivel ez minden létező óceánjának az alapja. Ha figyelembe vesszük a cenzornak nevezett alkalmazottunkat, láthatjuk, hogyan működik, hogyan szűri meg a dolgokat és hogyan is használjuk arra, hogy megváltoztassuk a mérhetetlenül nagy óceánfenéken feltáruló valódi képet. A munkaadó elvárásai szerint emel ki és választ. Nyilvánvaló ugye, hogy a valódi kép mekkora torzuláson megy át, miközben a saját egónk cenzúrasága alatt szubjektívvé válik?

Megszokott tendenciákkal, felvett elképzelésekkel és képekkel eltöltött emberöltők, az akarás és birtoklás kontinuuma, mechanikus életstílus, katartikus megközelítés. Ezek mind az eredeti képet elfedő por. Bár nem szerencsés, de jellemzően napjainkban ahhoz, hogy felidézzük és érezzük a mindig bennünk morajló létezés áramlását, el kell olvasnunk egy könyvet.

A manapság alkalmazott hozzáállás-töredékeket egyszerűen a birtokolni kifejezéssel lehet összefoglalni. Az élet célja nem egy, hanem sok birtokolni vágyó központ körül forog, amelyek véget nem érő vágyak generálásával, hamis elképzelésekkel felhalmozásával vannak elfoglalva. A tudatlanság efféle érzékenységet nélkülöző mintáit a negyedik részben mutatjuk be. De nézzük, mit is takartunk el a birtoklásra irányuló hozzáállással!

Az élet egyszerűsége a puszta létezésben rejlik!

A birtoklás és a puszta létezés közti választás lehetőségével, mindig úgy éltünk, hogy az utóbbitól tartózkodtunk. Amikor választásaink súlya ránk nehezedik, és gyógyíthatatlan rendellenességekhez vezet, nehezebbekhez, mint, amiket már eleve hurcolunk, akkor keresni kezdünk.

Közvetlenül lenni és ahogy van, áramlásában lenni ennek az örökké áramló folyamnak, elvezet az igazság valódi birodalmába, amely nagyban különbözik a szokásos világi létünktől. Úgy nyilvánul meg, hogy összeköti a belső létszikránkat a nagyobb szikra minden arcával, a világgal.

Nem nehéz megtapasztalni ezt a folyékony érzékenységet a testben. Először lazítsd a tested és engedj el annyi feszültséget, amennyit csak tudsz! A tested tedd rugalmassá, élénkké, és maradj így lazán! Most érzékelheted a tested belső melegét, úgy érezheted, hogy ez egy enyhe meleg folyadék. Egyszerűen figyelj, és engedd, hogy ez meleg folyadék-természet rezonálni kezdjen! Hirtelen tudatába kerülsz a tested élő jelenlétének. Ez a te lényeglátó érzékenységed, amely tested minden pórusát átjárja. Ez az érzet, a szüntelenül áramló meleg életenergia olyan, mint amikor az egész test laza, és ezt tudatosan szemléljük. Ennek az érzékenységnek a természete határozottan megkülönböztethető. Tiszta, érintetlen, nem cenzúrázott, töredékeire nem hullott, torzulatlan; mentes az előírásoktól és az ideáktól. Ez a valódi lét-tapasztalat, ahogyan az van, az elme által érintetlen állapotában.

Ha sikerült megérezni, akkor visszavezettük magunkat ehhez az érzékenységhez, itt és most a testünkön belül. Élővé vált számunkra, hiszen a legközelebbi és legbensőbb környezet, amit ismerünk az a testünk.

Részletek ebből a könyvből

Szólj hozzá!