Egyszerűség

Kategória: Olvasószoba | 0
Thomas Keating
Thomas Keating

Az egyszerűség az emberi képességek integrációja és egységesítése. Egész hegynyi kölcsönösen egymásba fonódó és egymástól függő részek által fenntartott tetőfok ez, amelyben minden egyes rész a saját természete szerint nyilvánul meg, miközben minden egyéb részhez harmonikusan illeszkedik. A vegetatív, az állati és az emberi természet működésének összhangzata, amelyhez mind egyedi módon járulnak hozzá, a tudat fejlettebb szintjeibe integrálódva. Így válnak eggyé, teljes megadással a spirituális akarat előtt, amely cserébe tágra nyílik a saját magunkban és minden kapcsolatunkban meglévő isteni akarat előtt.

Az egyszerűség tehát végső soron minden rész tökéletes elrendeződéséből áll oly módon, hogy „az egész” könnyedén, örömmel és békésen nyilvánul meg. Minden könnyűnek, természetesnek és harmonikusnak látszik, vagyis egyszerűnek. Pedig az egyszerűség valójában roppant összetettség eredménye, amelyet a szándék rendez egy egységbe, és amelyet az elengedés fegyelme s az Istenbe vetett határtalan bizalom ösztönöz.

Az ehhez az egyszerűséghez vezető ösvény az egyszerű életstílussal és az imával teli élettel kezdődik. Megszabadít a tudatos és a tudattalan kötődésektől, amelyek csak megosztottságot és benső békétlenséget eredményeznek. Elnyugtatja a feltorlódott érzelmeket, melyek csak szétszakítanak bennünket, aláássák a magunkénak választott életállapotban való meggyökerezés minden érzetét, és aláaknázzák a kapcsolatainkat és a csoportazonosulásainkat. Bárhogy is nézzük, a kötődéseinket és az eltúlzott érzelmi reakcióinkat törvényszerűen felerősítik a mindennapi élet hullámhegyei és hullámvölgyei, vagy bármi, amire katasztrófaként tekintünk.

Az egyszerűség a szemlélődés és a tevékenység egyesülése a hétköznapi életben. A szemlélődés és a tevékenység nem ugyanaz, bár nem különülnek el egymástól. Jól megkülönböztethetők, viszont Isten ugyanannyira benne van az egyikben, mint a másikban. Mi vagyunk azok, akik esetleg nincsenek jelen az egyiknek vagy a másiknak.

Az egyszerűség a magunkról, Istenről és a minden valóságról szóló igazságon nyugszik. Ez mindennek az elfogadása, úgy ahogy van, amely maga az igaz alázat.