Emlékezet: megszabadulás vagy kötöttség? (B. K. S. Iyengar)

Az idézet forrása: Az élet új megvilágításban című könyv • Filosz Kiadó

B.K.S. Iyengar

Amikor Pavlov az étkezések idején megszólaltatta a csengőjét a kutyáknak, azok nyálelválasztása beindult, mert a hang bekapcsolt bennük egy emlékezettel összefüggésben álló és azt aktiváló mechanizmust: „csengő egyenlő étkezési idő”. A csengő az „itt az ideje, hogy együnk” választ váltotta ki, és a nyálelválasztás azonnal beindult. A kutyák nem mondták: „Várjunk csak, ez egy másodlagos hullám! Ez csak egy csengő hangja.” Nagyon nehéz rajtakapni a tudattalanból a felszínre törő másodlagos hullámot. Az általa kiváltott cselekedet magával ragad bennünket. Mindkettő olyan, mint a nyálelválasztás, fizikai és érzékszervi szinten, illetve a cselekedet szintjén (a nyálelválasztás egy cselekedet). Magával ragad a következmény, mielőtt még megakadályozhatnánk.

Ilyen módon hat ránk például a filmekben látott szex vagy erőszak. Még ha tudatos szinten idegenkedünk is tőle vagy helytelenítjük, másodlagos hullámokat indít útjukra a tudattalan szexuális vagy erőszakos tartalmú homokbuckáiból, s ezek a hullámok aztán felkavarják a tudat vizeit. Csak azt nem veszélyezteti a beszennyeződés, aki teljesen megszabadult az okságtól. A reklámipar főként azon a trükkön alapul, hogy a reklám reakciót vált ki a fogyasztó tudattalanjában. A tudatunk egyre inkább azzá válik, amivel tápláljuk.

Nagyon nehéz tudatosítani a felmerülő másodlagos hullámokat. Azt hisszük, hogy egy adott helyzetben az elsődleges ingerre, a tudat felszínén megjelenő fodrozódásra reagálunk, pedig – sokkal inkább, mintsem fel tudnánk ismerni – a tó fenekén lévő szanszkárában található hajlamra reagálunk. A fogyasztók úgy vásárolják meg a termékeket, hogy közben nem tudják, mi ösztönözte őket tudattalanul arra, hogy így tegyenek. Azt hisszük, szabadon cselekszünk; meggyőzzük magunkat arról, hogy szabadok vagyunk, pedig valójában ezek a hullámok manipulálnak vagy befolyásolnak bennünket. Az angol influence (befolyás, hatás) szó a latin „befolyni” kifejezésből ered, ami mutatja, hogy a latin nyelv a gondolatot áramlásnak vagy hullámnak értette. A jógi közvetlenül akar látni vagy cselekedni, ezért sík fenekű tóra van szüksége, hogy egyedül arra az ingerre válaszolva cselekedjen, amely kívülről ered, és a felszínen jelenik meg.

Hogyan kaphatjuk rajta a másodlagos hullámokat, miközben felmerülnek a tudat fenekéről? Képzeljük el, hogy éppen autót vezetünk, és egy másik sofőr apró figyelmetlensége vagy önzősége a harag hullámát indítja útjára bennünk. Mielőtt észbe kapnánk, már nyomjuk is a dudát, szitkozódunk, és mi magunk is agresszíven vezetünk. Mi haszna ennek? Jól érezzük magunkat attól, hogy ilyen könnyen feladjuk a higgadtságunkat? A másik sofőr hibáztatása vajon helyreállítja a lelki nyugalmunkat? Nem.

Ahhoz, hogy rajtakapjuk a másodlagos hullámok felmerülését, gyors és tiszta érzékelésre van szükségünk, és élesen tudatában kell lennünk önmagunknak. Ha tudatunk tava zavaros és tisztátalan, ha a rengeteg méreganyag a szervezetünkben elhomályosítja a szemünket, akkor lehetetlen a tisztánlátás. Ha a májunk renyhén működik a méreganyagok kiválasztásában, akkor az agyunk károsodik, mert a máj nem szűri meg a vért. Az idegrendszerünk lassan fog reagálni az adódó veszélyhelyzetekre, de aránytalanul felnagyítja az érzékelt stresszt. Az egészség helyreállításához meg kell ismerned a tudattalanodat, amely az idegrendszerben nyilvánul meg. Ha az idegeket megzavarja valami, érzed az elme gyengeségét. Amíg az idegek erősek, szilárdak és rugalmasak, az elme is szilárd. Amikor az elme stabil, a fel nem kavart üledék lesüllyed a tó fenekére, nem fátyolozza el a látást, és a tudat tisztává válik. A tisztaság és a megelégedettség kéz a kézben járnak. Amint látni fogjuk, ez a nijama – az önmagunk iránt mutatott viselkedés – első két erkölcsi rendelkezése. Ahogy a jóga gyakorlása megtisztítja a szervezetünket és megnyugtatja az idegeket, megszilárdul bennünk a tisztaság, a megelégedettség és a felülemelkedett derű. A megelégedettség azt jelenti, hogy a tudat tavának hullámai kevésbé örvénylenek. Kezdjük megvalósítani Patandzsali kijelentését: „A jóga a tudat örvénylésének elcsendesítése.”

Akinek a látása nem tiszta, aki tele van méreganyagokkal, elégedetlen (az elégedetlenség fő oka mások hibáztatása) és nyugtalan elméjű, az sohasem kapja rajta egy másodlagos hullám felszínre emelkedését. Az már cselekvésben ki is fejeződött, mielőtt az illető egyáltalán észrevenné. Az ászanában és a pránájámában kifejlesztett átható tudatosság és gyors cselekvés révén reformálhatjuk meg magunkat. Ráadásul ha levegőt veszünk, mielőtt cselekednénk, le tudjuk lassítani a reakcióinkat, belélegezzük az isteni természetet, és kilégzéskor lemondunk az egónkról. Ez a pillanatnyi szünet időt ad nekünk a kognitív töprengésre, a javító reakcióra és az újraértékelésre. Ez a pillanatnyi szünet az ok-okozat folyamatában lehetővé teszi, hogy beindítsuk a szabadság mechanizmusát.

A vég nélküli folyamat a következő: légzés, kognitív töprengés, javító reakció, újraértékelés és cselekvés. Végül ez a folyamat olyan módon olvad egybe, hogy észrevesszük: visszahoztuk magunkat a jelen pillanatba, nincs múlt, nincs jövő, hanem a tett és a helyes érzékelés egy páratlan pillanatban forrt össze, majd egy újabb pillanatban, majd egy újabban. Végül nem ragad magával bennünket az idő szekvenciális mozgása, nem söpör el az áramlása, hanem különálló és jelen pillanatok sorozataként tapasztaljuk. Nincs olyan felmerülő hullám, amely elkerülhetné az ilyen éleslátást. Ezt nevezzük lélekjelenlétnek. A nagy sportemberek a testi intelligencia szintjén birtokolják ezt. Mintha nekik sokkal több idejük lenne cselekedni, mint a többi játékosnak. Mintha a játék lelassulna körülöttük, és ők úgy uralják, ahogy kedvük tartja….

(részlet a könyvből)

Szólj hozzá!