Fehér sámánok

Kategória: Könyvrészletek, Sámánizmus | 0

Az idézet forrása: Sámánok, gyógyítók és javasemberek című könyv • Filosz Kiadó

Holger Kalweit, a sámánizmus kutatásának ismert szakértője - maga is "fehér sámán" - a sámánizmus számunkra rejtélyes jelenségét kulturális és mélylélektani kontextusban is bemutatja:

A törzsi és az ázsiai magas szintű kultúrákban szentnek és követendő célnak tartják az emberi tudat átalakítását. A mi kultúránkban a belső elhívatás és az átalakulás élménye rendkívüli életpályához vezet – nem is lehet ez másképp egy olyan kultúrában, amely elvesztette spirituális eszményeit és kapcsolatát az ősi erőkkel. A nyugati médiumok és gyógyítók olyan közegben élnek, amely tapasztalataikat jobb esetben természetellenesnek, rosszabb esetben patologikusnak tartja. A médiumszerű tevékenységet a szokásos pszichológiai nézőpontból szemléli, így aztán hallucinációnak tarja. Tipikus példája ennek a híres amerikai médium, a fehér sámán, Olga Worrall története.

„Mire hároméves lettem, teljesen nyilvánvalóvá vált szüleim számára, hogy gyermekük tényleg ijesztő és nemkívánatos tulajdonsággal rendelkezik, mely alapján azt állítja, látja és hallja a halottakat. […]
Tovább bonyolította a helyzetet, hogy leírtam olyanok külsejét, akiket szüleim annak idején ismertek, s akik azóta tudtukon kívül meghaltak. Ezek a jelenségek igencsak nyugtalanították a szüleimet. […] Tizenegy gyerek közül én voltam az egyetlen, aki olyasmit látott, amit senki más. Csak én tettem derültséget keltő jóslatokat, amelyek aztán, szüleim riadalmára és elszörnyedésére, valóra váltak.
Látomásaim a testetlen lényekről arra sarkallták apámat, hogy misét mondasson ezen eltávozott lelkek nyugalmáért, ám azok továbbra is megjelentek nekem, s e jelenésekben nem tűntek békétlennek. Gyertyát égettek, és imádkoztak azért, hogy e nyugtalanító és zavarba ejtő sajátosságtól megszabadítsanak. Ám a megszabadulás helyett képességem egyre erősebben kifejlődött, és egyre mélyebb jelentést hordozott. Egy idő után szüleim úgy döntöttek, semmit sem tehetnek a megváltoztatásomért, vagy azért, hogy megszabadítsanak aberrációmtól és attól a képzettől, hogy mindenfélét látok éjszakánként, így aztán elfogadtak olyannak, amilyennek mindig is tartottak – rejtélyesnek.” (Worrall és Worrall, 1965, 85.)

Az, hogy mindennapi kultúránk hogyan torzítja és értelmezi félre a transzperszonális élményt, a médiumok saját tapasztalataikhoz való viszonyából is látható. Küszködve hárítják önnön átalakulásukat, sekélyes hétköznapi magyarázatokat keresnek, ennek érdekében átveszik a divatos pszichológiai és pszichiátriai szemléletet, és általában bezárkóznak minden, a társadalmi normákba nem illő tudatváltozással szemben. Az ilyen védekezés minden kultúrában abból a félelemből fakad, hogy a természetfeletti erők esetleg felborítják, felfalják a személyiséget, de a nyugati szemlélet, amely beteges aberrációként tekint e tapasztalatokra, hatalmas mértékben felerősíti a védekező reakciót. Azon balszerencséseknek, akik a pszichiátria látókörébe kerülnek, és belegabalyodnak a pszichológia csapdájába, nem sok kilátásuk van arra, hogy előrevivő magyarázatot kapjanak az előttük álló átalakulásról.

Rendszerint sokuk azt hiszi, ő az egyetlen, akivel valaha ilyesmi történt. Kilátástalanságba, az elveszettség érzésébe süllyednek, és belekapaszkodnak bármilyen eléjük kerülő elméleti magyarázatba – ami csak súlyosbítja a helyzetet. Ha az ilyen ember van olyan szerencsés, hogy kapcsolatba kerül ezoterikus hagyományokkal vagy a világ mágikus-természeti szemléletének valamiféle kifejeződésével, hamar sejtései támadhatnak, s ennek eredményeképpen pszichológiai tünetei rövidesen pozitív fényben tűnhetnek fel. Ezután természetesen rögös út következik, melyen meg kell küzdenie az intuitív tudás kultúránkban szokásos megszentségtelenítésével, valamint az ellenségesség és a gúny teljes skálájával, mely minden tudat feletti tapasztalást a neurózis és a pszichopatológia körébe utal. A spontán spirituális önfelismerésről szóló beszámolók többsége a megőrüléstől való félelemről árulkodik, s ezt a társadalom is igencsak táplálja. Amikor a szülők, a rokonok vagy a társ az átalakulásban levő fehér sámánt neurológushoz viszi EEG-vizsgálatra, vagy pszichoanalitikushoz, akinek diagnózisa szűklátókörű, társadalmilag elfogadott nézeteken alapul – ebben a helyzetben az érintett csak saját magára támaszkodhat. Több eset mutatja, hogy ilyenkor az ember öntudatlan gyógyító folyamatokat képes beindítani, s ezek intuitíve összhangban állnak a spirituális hagyományokkal.

A beavatás útja elkorcsosulás?!

A beavatás útját Nyugaton elkorcsosulásnak tartják, ezzel szemben a törzsi társadalomban a sámán beavatását mindenki elfogadja, sőt elő is segíti, és tanítója támogatja a tanulót abban, hogy élményei jelentését kulturális jelképek segítségével megfejtse. A mi kultúránkban viszont az átalakulás szimbólumai negatívak: idetartozik a kórházi kezelés, a skizofrénia, az agyhullámvizsgálat, a kábító hatású tudatmódosító gyógyszerek és a kiközösítés a társadalomból. Hány fel nem ismert sámán, médium és szent tölti meg a racionalizmus tébolydáit? Mennyi erő roncsolódott szét vagy szigetelődött el a pszichiátria hosszú története során? Hány embert alacsonyított tudattalan robottá a pszichét megalázó pszichológia?

Társadalmunk spirituális légköre már a kezdet kezdetén kirekeszti a sámántapasztalatokat: eltorzítja és megszentségteleníti, amikor neurózisnak vagy pszichotikus tévelygésnek minősíti. Azonban nem lehet társadalmi tabukkal kiirtani a pszichikus átalakulást. A spirituális tapasztalás történelmen és kultúrán túlmutató jelenség, és egyénekben bármikor a felszínre törhet.

Szólj hozzá!