A figyelem

Az idézet forrása: Hogyan tegyük szövetségesünké az elménket? című könyv • Filosz Kiadó

Sakjong Mipam Rimpocse tanítása az éber figyelem kifejlesztéséről:

Buddha szobor részlet

Az éber figyelem három tulajdonsággal rendelkezik: a meghittséggel, az emlékezéssel és a figyelemelterelődés hiányával. E három tulajdonság kifejlesztésével megtanuljuk megülni „vadlótudatunkat”. A légzés egy olyan mechanizmus, amelyet arra használunk, hogy tudatunkat a jelen pillanatra összpontosítsuk; kezdetben a tudat természetes stabilitásával való megismerkedéshez alkalmazzuk.

Először még nem vagyunk biztosak benne, mi is a lélegzet, és időnként nem vagyunk képesek felismerni a jelen pillanatot sem. A figyelem elterelődése folyamatosan távol tart tőlük bennünket. Némi gyakorlás után fel tudunk ismerni egy gondolatot, el tudjuk engedni, vissza tudunk térni, és jelen tudunk lenni. Olykor úgy érezzük, nincs is semmi, amihez visszatérnénk, így nem sokáig maradunk. „Nincs itt semmi érdekes. Mehetnék akár vissza Tasmaniába is!” – mondjuk, vagy bárhová máshová, amiről azt gondoltuk, azelőtt ott voltunk. Ha nem kerülünk meghitt viszonyba a tudat belső stabilitásával, akkor soha semmi érdekeset nem fogunk találni a jelen pillanathoz való visszatérésben. Mintha a hajunknál fogva tartanánk ott magunkat, csak mert úgy gondoljuk, így kell tennünk. Tudatában vagyunk, hogy a gondolatok nyugtázása, felismerése és elengedése mérsékli a tudat csapongását, ugyanakkor pozitív érvekre is szükségünk van ahhoz, hogy visszatérjünk a légzéshez.

 

Ez a meghittség érdeme. Ha már egyszer ellazultunk, és megérezzük a légzés mozgását és ritmusát, a jelen pillanat és a lélegzet nagyon ismerőssé, meghitté válik számunkra. Figyelmünk elterelődése és csa­­pongása többé már nem olyan csábító. Lovunk kö­­vetkezetes trenírozásával közeli kapcsolatba kerülünk azzal, milyen érzés békésen végiglovagolni az ös­­vényen. Inkább visszatérünk a jelen pillanatba, mint hogy egy gondolatot kergetnénk, mivel kezdünk meghitt viszonyba kerülni tudatunk stabilitásával, s élvezzük ezt. Pihentető és kényelmes elnyugodni benne, olyan, mint amikor egyedül tudunk lenni a szobánkban, miközben a ház tele van emberekkel.

Az éber figyelem második aspektusa az emlékezés. Az emlékezésnek van egy természetes tulajdonsága, amely hasonló ahhoz, hogy nem felejtjük el saját arcunkat. Ez azt jelenti, hogy figyelmünk annyira megszilárdult, hogy mindig tudjuk, mit teszünk a jelen pillanatban; soha nem felejtjük el tudatunkat a légzésen tartani. Ha magukkal ragadnak a gondolatok, elfelejtjük, hogy meditálunk. Amikor fejünkben újra lejátsszuk a tegnap esti hokimeccset, elveszítettük éber figyelmünket. Az emlékezés olyan, mint amikor szerelmesek vagyunk. Bárhová is mész, szerelmed mindig ott van tudatod folytonosságában. Állandóan tudatában vagy annak, ki a szerelmed, és vajon mit csinálhat.

A meditáció kezdetekor a vad tudat mozgásait tapasztaljuk. Az éber figyelem kifejlesztésével, amikor meghitt kapcsolatba kerülünk a légzéssel, és emlékezünk arra, hogy visszatérjünk hozzá, végül belehelyezkedünk a „nem felejtés” folytonos állapotába. Ehhez rendszeres gyakorlásra van szükség. Azelőtt tudatunk szétszórt volt, ám ahogy megszilárdul, megjelennek természetes tulajdonságai. Több energiája van arra, hogy ott legyen, ahol van – ez az éber figyelem –, és hogy tudja, mit tesz – ez az éberség. A stabilitás folyamatosságot teremt, amely a tudat megerősítésének alapjává válik.

Ezzel az erővel az éber figyelem harmadik aspektusánál találkozunk: figyelmünk nem terelődik el. Amint kifejlesztjük ezt a tulajdonságot, tudatunkat a légzésre irányítjuk, és az ott is marad. Bár ezt nehéz elképzelnünk, amikor először kezdünk meditálni, ám ha kitartunk a gyakorlás mellett, el fog tűnni tudatunknak az a hajlama, hogy kivágtasson a kapun, mint egy ló. A tudat természetes stabilitása és ereje át fog ragyogni figyelmünk minden lehetséges elterelődése és csapongása ellenére. Lát, hall, érzékeli a szagokat, gondolkodik, érez – de többé már nem kergeti esztelenül ezeket az érzékeléseket. Többé már nem ugrál ide-oda. Egy olyan mentális rezgéssel, mely már nem vibrál együtt a mozgással, megtapasztaljuk a tudat természetéből adódóan egyenletes és rendíthetetlen minőségét.

Szólj hozzá!