Fővesztés – zen történet a közpénzt osztogató tisztviselőről

Az idézet forrása: Dógen zen - Sóbógenzó zuimonki című könyv • Filosz Kiadó

Dógen tanította:

Zen szerzetes

Az alábbi írás nem véletlen választás. Ma már elképzelni is nehéz, hogy ilyen is volt. Saját mértékeinket azonban a hanyatló erkölcs világában is szabadon, magunk határozhatjuk meg. “Körülmények” mindig voltak, mindig lesznek. 

filosz

– Ismeretes egy történet arról, hogyan ébredt fel a bódhi-tudat Csikaku1 mesterben, és hogyan lett szerzetes. Csikaku állami hivatalnok volt, tehetséges és igazságos. Vidéki helytartóként törvénytelen módon állami pénzeket osztott ki az embereknek. A környezetében dolgozó tisztviselők egyike jelentette ezt a császárnak.

Amikor a császár meghallotta, meglepődött. Miniszterei is furcsának találták. Mivel azonban nagy bűnt követett el, úgy döntöttek, hogy halálra ítélik.

A császár azt mondta:

„Ez a tisztviselő tehetséges és bölcs ember, s mégis el merte követni ezt a bűnt. Lehet, hogy valamilyen mély megfontolás késztette erre. Ha megbánást és szomorúságot mutat, mielőtt levágnák a fejét, vágják le gyorsan. Ha nem így tesz, biztos, hogy valami komoly oka volt rá; akkor ne öljék meg.”

Amikor a császár  küldöttje a fővesztés ítéletével a vesztőhelyre vitte, nem mutatott sem megbánást, sem szomorúságot, sőt inkább úgy látszott, örül. Azt gondolta magában:

„Odaadom ezt az életet az összes érző lénynek.”

A császár követe meglepve és csodálkozva jelentette a császárnak.

A császár felkiáltott:

„Pontosan úgy van, ahogy gondoltam! Kellett, hogy legyen valami mélyebb oka.”

Amikor a császár megkérdezte a tisztviselőt, hogy mi volt tettének oka, azt felelte:

„Vissza akartam vonulni az állami tisztségből, és el akartam dobni az életemet, hogy odaadjam minden érző lénynek, hogy eggyé váljak velük, és a buddhák családjában szülessek újra, vagyis hogy szerzetessé váljak, és teljes szívemmel gyakoroljam a buddhák útját.”

A császárt megindította a válasz, és engedélyezte, hogy szerzetessé váljon. Az Endzsu nevet kapta, ami azt jelenti, meghosszabbított élet, mivel megmenekült a halálbüntetéstől.

A mai szerzeteseknek is – legalább egyszer – ilyen vágyat kell magukban felébreszteniük. Az ilyen vágy felkeltése azt jelenti, hogy keveset törődünk saját életünkkel, mélyen együtt érzünk a többi érző lénnyel, és testi létezésünket Buddha tanítására bízzuk. Ha sikerült magunkban ilyen szándékot felkelteni, őrizzük meg, s ne veszítsük el egy pillanatra sem. Enélkül nem lehet megvalósítani a Buddha-Dharmát.

  

1 Csikaku zendzsi (kín. Csi-jüe zen-mester) Jómjó Endzsu (kín. Jung-ming Jen-sou) (904–975) tiszteletbeli neve. Kormánytisztviselőként szolgált, és huszonnyolc éves korában szerzetes lett. Tendai Tokusónak (kín. Tien-taj Tö-sao), a hógen (kín. fa-jen) zen-iskola második pátriárkájának tanítványa volt.

Szólj hozzá!