Hamvas Béla

Kategória: Életrajzok | 0

Eperjes, 1897. március 23. - Budapest, 1968. november 7.

író, filozófus, esztéta és könyvtáros

Hamvas Béla

Hamvas Béla 1897. március 23-án született a felvidéki Eperjesen, evangélikus lelkészi családba, Hamvas József és Sedivy Jolán gyermekeként. Tíz éves korától zongorázott, később komponált is, olyan elhivatottsággal, hogy szülei sokáig úgy vélték, zenei pályára lép majd. Hamvas érettségi után 1915-ben hazafias lelkesedéstől fűtötten, korábbi diáktársaival együtt “testületileg” önkéntes katonának jelentkezett. 1915-ben az ukrán frontra, majd 1917-ben az észak-olaszországi frontra vezényelték, mindkét alkalommal megsérült.

1919-ben családját kiutasították Pozsonyból, Budapestre költöztek. 1923-ban a budapesti egyetem magyar-német szakán szerzett diplomát, sőt alkalmi hallgatója volt az orvostudományi karnak is. Tanult a zeneművészeti főiskolán is. Első publikációi 1919-20 között jelennek meg a pozsonyi Tavasz folyóíratban. 1923-tól a Budapesti Hírlap munkatársa lett, 1927-től a Fővárosi Könyvtár könyvtárosa volt. 1935-36-ban Kerényi Károllyal megalapította a Sziget szellemi műhelyt és folyóiratot. 1940-44-ben az orosz fronton teljesített szolgálatot. 1945-től részt vett a megújult szellemi életben: az Egyetemi Nyomda kis tanulmányait szerkesztette, antológiát adott ki, előadássorozatot tartott. Forradalom a művészetben, Absztrakció és szürrealizmus Magyarországon (Kemény Katalinnal) c. tanulmány ügyén Lukács György hevesen támadta. Nem publikálhatott. Fordítói munkássága szanszkrit és héber nyelven figyelemre méltó. 1948-ban könyvtárosi állását is elvesztette. 1951-64 között segédmukás ill. raktáros volt. A tilalom időszakában írásait szamizdatban terjesztették. (Jelentősen hatott a fiatal magyar avantgard művészekre.)

Hamvas Béla az éberség mellett írói, gondolkodói és emberi létszemléletének meghatározó kulcsfogalmai a derű, realizálás, univerzális orientáció, alapállás, üdv és a hagyomány.
A hagyomány (latin traditio; görög paradosis; szanszkrit páramparya) – e kifejezés általánosan felfogott és közhasználatú értelmétől erősen eltérően – az időtlen metafizikai szellemiség időben való fenntartottságát és továbbadását, áthagyományozását jelenti Hamvas Bélánál. Amikor a hagyományt értelmezi, a szellem időfeletti jelenlétéről ír, vagyis a „hyperboreus” időfeletti, metafizikai (természeten és létezőn túli) hatalmi–uralmi időbeliségbe vetültségéről. Hamvas életműve, és azon belül is a Scientia Sacra – elsőként és egyedülálló módon – tradicionális atmoszférát hozott létre, egy szellemi megismerés lelki bázisának a megteremtésével.

Szólj hozzá!