Hogyan történt Mahárádzs megvalósítása?

Az idézet forrása: Én Az vagyok című könyv • Filosz Kiadó

Beszélgetés Niszargadatta Maháráddzsal a saját megvalósításáról, és arról, hogy mit is jelent a "guru kegyelme".

Kérdező: Megkérhetjük Mahárádzsot, hogy elmesélje nekünk, hogyan történt a megvalósítása?

Mahárádzs: Az én esetemben ez valahogy nagyon egyszerű és könnyű volt. Halála előtt Gurum azt mondta: Higgy nekem, te a Legfelsőbb Valóság vagy! Ne vond kétségbe a szavaimat, ne kételkedj bennem! Én az igazságot mondom neked – cselekedj annak megfelelően! Szavait nem tudtam feledni, és mivel nem felejtettem, megvalósítottam.

K: De mit csinált tulajdonképpen Mahárádzs?

Mahárádzs: Semmi különöset. Éltem az életem, gyakoroltam a mesterségem, gondoskodtam a családomról, és minden szabad pillanatomat arra fordítottam, hogy a Gurumra és a szavaira emlékezzek. Ő nem sokkal ezután meghalt, és én csak az emlékezetre támaszkodhattam. De ez elég volt.

K: Ez bizonyára Guruja kegyelme és hatalma volt.

Mahárádzs: Az ő szavai igazak voltak, és így igaznak bizonyultak. Az igaz szavak mindig igaznak bizonyulnak. Gurum nem csinált semmit, a szavai azért működtek, mivel igazak voltak. Bármit tettem, az belülről jött, kéretlenül és váratlanul.

K: A Guru elindított egy folyamatot anélkül, hogy részt vett volna benne?

Mahárádzs: Fogalmazz, ahogy tetszik. A dolgok történnek, ahogy történnek – ki tudná megmondani, miért és hogyan? Semmit nem szándékosan tettem. Minden jött magától – az elengedés, az egyedüllét, a befelé fordulás vágya.

K: Egyáltalán semmilyen erőfeszítést nem tett?

Mahárádzs: Nem. Hiszed, vagy sem, még csak nem is vártam a megvalósítást. Ő csak annyit mondott nekem, hogy én a Legfelsőbb vagyok, és azután meghalt. Egyszerűen nem tudtam nem hinni neki. A többi magától történt. Úgy találtam, hogy változom – ez minden. Tulajdonképpen meglepődtem. De vágy ébredt bennem, hogy igazoljam a szavait. Olyan biztos voltam benne, hogy lehetetlen hazudnia, hogy úgy éreztem, vagy hiánytalanul megvalósítom, amit szavai jelentenek, vagy meghalok. Egész eltökélt voltam, de nem tudtam, mit kell tennem. Órákat töltöttem azzal, hogy rá gondoltam, és az ő határozott ígéretére, de nem vitatkoztam vele, hanem csak emlékeztem arra, amit nekem mondott.

K: Mi történt Maháráddzsal azután? Hogyan tudta meg, hogy ő a Legfelsőbb?

Mahárádzs: Senki nem jött, hogy elmondja nekem. Belülről sem hallottam. Valójában csak kezdetben fordult elő, amikor erőfeszítéseket tettem, hogy különös tapasztalatokon mentem keresztül: fényeket láttam, hangokat hallottam, istenekkel és istennőkkel találkoztam és beszélgettem. Amikor egyszer a Guru azt mondta nekem: „te a Legfelsőbb Valóság vagy”, látomásaim és révületeim megszűntek, és nagyon csendes és egyszerű lettem. Úgy találtam, egyre kevesebbre vágyom és egyre kevesebbet tudok, mígnem legteljesebb megdöbbenésemre elmondhattam: „nem tudok semmit, nem akarok semmit”.

K: Mahárádzs őszintén szabad volt a vágytól és a tudástól, vagy a dnyání szerepét személyesítette meg, a Guruja által adott képpel összhangban?

Mahárádzs: Nem kaptam semmilyen képet, és nem is volt semmi ilyenem. Gurum soha nem beszélt arról, mire számítsak.

K: További dolgok történhetnek Maháráddzsal. Az útja végére ért?

Mahárádzs: Soha nem volt semmiféle út. Én úgy vagyok, ahogy mindig is voltam.

K: Mi a Legfelsőbb Valóság, amit el kellett érnie?

Mahárádzs:  Felnyílt a szemem, ez minden. Korábban megteremtettem egy világot, és benépesítettem azt – most már nem teszem ezt többé.

K: Hol él akkor Mahárádzs?

Mahárádzs: A léten és nemléten túli, a tudatosságon túli ürességben. Ez az üresség tejesség is; ne sajnálj engem! Ez olyan, mint amikor valaki azt mondja: „Elvégeztem a munkámat, semmi teendőm nem maradt.”

 

 

Szólj hozzá!