Itt az ideje az önreflexiónak

Kategória: Könyvrészletek | 0

Az idézet forrása: A gyógyulás valódi forrása című könyv • Filosz Kiadó

Tenzin Wangyal Rinpocse tanításaiból:

Néhányan elmulasztják azt a lehetőséget, hogy kapcsolódjanak ehhez a nyitottság- érzéshez, azonban a tér elemmel való mélyebb kapcsolat valóban beteljesíti azt. Mások esetleg a tűz elem inspirációját hiányolják munkájukban, vagy a víz elem könnyedségét családi életükben. Mi az, ami hiányzik? Hol érezzük azt, hogy hiányzik valami az életünkből? Mindenkit arra bátorítok, hogy gondolja ezt végig. Nézzünk rá az életünkre közelebbről, és azonosítsuk, mi az, ami a leginkább hiányzik.

Kezdhetjük ezt azzal, hogy a következő négy területet vizsgáljuk meg: az egyedül eltöltött időt, a családi életünket, a munkánkat és a természethez fűződő kapcsolatunkat. Érezzük-e bármelyik területen a stabilitás, a kényelem, az inspiráció, a rugalmasság vagy a nyitottság hiányát? Vegyünk észre mindenfajta kényelmetlenségérzetet, szomorúságot, kimerültséget vagy elszigeteltséget. Melegen ajánlom a jelen fejezetben bemutatott önvizsgálatot a könyvben bemutatott gyakorlatok elvégzése előtt, így megfelelő módon tudunk összpontosítani a számunkra legfontosabb problémákra, és a gyakorlat valódi eredményeket hozhat.

Személyes életünk vizsgálata

Vajon otthon érezzük-e magunkat a bőrünkben? Ennek eldöntéséhez figyeljük meg, milyen gyakran terelődik el a figyelmünk. Szabadidőnkben az interneten lógunk, írogatunk, tévét nézünk vagy szunyókálunk? Vagy arra is szánunk időt, hogy sétáljunk egyet, heverésszünk a vízparton, autózzunk egyet anélkül, hogy zenét hallgatnánk, vagy a mobilunkon csevegnénk?

Gondoljuk bele, mikor voltunk utoljára egy idegen ember társaságában. Amikor ez történt, talán enyhe nyugtalanságot, feszültséget vagy kényelmetlenségérzetet figyelhettünk meg testünkben vagy légzésünkben. Ha a nyugalomnak ezt a hiányát tapasztaljuk, akkor is, amikor egymagunk vagyunk, annak talán az az oka, hogy nem ismerjük magunkat igazán, ezért érezzük kellemetlenül magunkat.

Ismerek egy hölgyet, aki házimunkát végez naphosszat és gondozza a fiát, de magára nem szakít időt. Még ha a gyerekének éppen játszótársa is akad, és ő szabadon csinálhatna bármit, akkor is úgy érzi, hogy a tennie-vennie kell a házban. Az otthona lehetne akár a táplálás és gyógyulás forrása, azonban a legtöbb emberhez hasonlóan mégsem talál nyugalmat benne. Olyan ez, mintha a mosatlan edények megszólalnának: „Mosogass el minket!”, így aztán ezt a csészét innen oda pakoljuk, majd azt a tányért pedig onnan ide. Kérdezzük meg magunktól: hogyan érezzük magunkat egyedül? Kényelmesen, kapcsolódva és megújulva a nyugalomban, csöndben, terességben? Vagy nyugtalanok és fásultak vagyunk? Talán negatív az énképünk, és ritkán találjuk meg a tápláló teret magunkban. A magunkkal szembeni kényelmetlen érzés felismerése az első lépés a gyógyulás felé vezető úton.

Szólj hozzá!