A karma

Az idézet forrása: Hogyan tegyük szövetségesünké az elménket? című könyv • Filosz Kiadó

A szanszárán való elmélkedés lényege nem az, hogy lesújtottnak vagy lehangoltnak érezzük magunkat, hanem hogy ráébredjünk, mi a szanszára, és többé ne hagyjuk, hogy a bolondját járassa velünk. Ekkor feladhatjuk a próbálkozást, hogy túljárjunk a szan­­szára eszén. Felhagyhatunk azzal a meggyőződésünkkel, hogy valamelyik tervünk majd elhozza számunkra az állandó örömet. Felismerhetjük a szan­­szárát, felülemelkedhetünk rajta, és kiléphetünk belőle. Reggel, amikor felébredünk, mondhatjuk azt magunknak, hogy még ha szenvedést fogunk is tapasztalni aznap, nem kell beleesnünk abba a csapdába, hogy miközben próbálunk túljárni a szan­szára eszén, körbe-körbe rohanunk, a saját farkunkat kergetve.

A szanszára nem egy hely, hanem egy hozzáállás: „Én valós vagyok, és minden értem van.” Amikor tudatára ébredünk ennek a hozzáállásnak, valamint annak, hogy azt mi idézi elő, elkezdhetünk megváltozni. A szanszárát az hozza létre, hogy folyamatosan úgy próbálunk örömhöz jutni, hogy zavarodottságból, megrögzöttségből, vágyból, agresszióból, féltékenységből és büszkeségből eredő, nem erényes cselekedetekbe bonyolódunk. Ez nem örömhöz, hanem szenvedéshez vezet. Önvaló

A szenvedés a nem erényes cselekedetből származó karma. A karma „cselekedetet” jelent. Tibetiül ezt úgy mondjuk: le. Hajlamosak vagyunk leegyszerűsíteni a karma dinamikáját azzal, hogy kijelentjük: az egyik dolog a másik okozója. Azonban a karma ennél összetettebb. Minden okozatnak számos oka van. Gondoljuk csak el, mennyi feltételnek kell teljesülnie ahhoz, hogy autóval munkába indulhassunk: jó egészség, öltözék, működő autó, balesetmentes út és a munkahelyünkhöz vezető útvonal ismerete. Bármi történjen, az számos ok és feltétel eredményeképpen jön létre. Ki termesztette az almát, melyet megeszünk? Ki szedte le? Ki szállította el a boltig? A kar­ma működteti a világot.

Mindnyájan boldogok akarunk lenni. Senki sem akar szenvedni. A karmán való elmélkedés lényege tehát az, hogy megnézzük, milyen okok és feltételek gyűlnek össze a boldogság megteremtéséhez, és milyen okok és feltételek a szenvedés megteremtéséhez. Ezután a boldogság irányába indulhatunk.

Ha erőszakkal és mohósággal akarjuk elérni azon célunkat, hogy jobbá tegyük az életünket, a végeredmény fájdalom lesz. Ha ez a fájdalom további haraghoz és féltékenységhez vezet, ne is csodálkozzunk – a karma működik ilyenkor. Az olyan tettek viszont, melyeknek alapja az erény – ilyen például az együttérzés, a kedvesség, a szeretet, a türelem és a szenvtelenség –, boldogsághoz vezetnek. Azért tekintik erényeknek ezeket, mert általuk a tudat felülemelkedik a negatív érzelmeken. Amikor például úgy érezzük, házastársunk bosszant minket, akkor az erőszakmentesség gyakorolásával békésen, az összhangot megtartva elrendezhetjük a nézeteltéréseket, ahelyett hogy a haraggal csak súlyosbítanánk a helyzetet. Még ha türelmünk nem is teljesen mentes az önzéstől, az erényes cselekedet ennek ellenére a megvilágosodott tudat felé visz bennünket. Az erény gyakorlásával végül fel fogjuk fedezni az önzetlenséget, az ürességet és a fényességet. Az erényből származó cselekedet erényhez vezet, az pedig boldog­sághoz.

Ha őszibarackfákat ültetünk, mindig lesz őszibarackunk. Ha körtefákat, akkor körténk. A karma ugyanígy működik. Ha erénytelenséget – migeva – ültetünk, szenvedésben lesz részünk, míg ha erényt – geva –, akkor boldogságban. Ha erős negatív érzelmeket használunk annak elérésére, amit szeretnénk (legyen az akár a boldogság), az soha nem fog működni. Elmélkednünk kell hát szándékainkon és cselekedeteinken. A szanszárán és a karmán való elmélkedés megerősíti abbéli szándékunkat, hogy életünket a szenvedéstől a valódi boldogság felé irá­nyítsuk.