Szabadulás az elme rabszolgaságból

Sokan közülünk tudatunk rabszolgái vagyunk. Tudatunk a legádázabb ellenségünk. Meg­pró­bá­lunk összpontosítani, de elménk elkalandozik. Megkíséreljük feloldani a feszültséget, de a nyugtalanságtól nem tudunk éjjel aludni. Igyekszünk jók lenni a szeretteinkhez, majd er­­­­ről elfeledkezve önmagunkat helyezzük előtérbe.

Mitől “harcosak” a szakrális hangok?

A bön buddhizmusban bizonyos szótagokat “harcos szótagoknak” nevezzük. A harcos kifejezés az ártó erők legyőzésének a képességére utal. A szakrális hangnak megvan az ereje ahhoz, hogy megsemmisítse mindazokat az akadályokat, érzelmi gátakat és szellemi elhomályosulásokat, amelyek megakadályoznak minket a tudat természetének … Folytatás

A bön friss ereje

A bön Tibet legősibb szellemi hagyománya Olyan tanításokat és gyakorlatokat foglal magában, melyek az élet minden területén hasznosíthatók, ideértve a természet elemi minőségeihez való viszonyunkat, etikai és morális magatartásunkat, a szeretet, az együttérzés, az öröm és a kiegyensúlyozottság kibontakoztatását, valamint … Folytatás

A békében időzés

Amikor békében időzünk, tudatunk alapja a jelen pillanat. Tudatunkat a légzésre irányítjuk, és azt gyakoroljuk, hogy azon megtartsuk. Észrevesszük, amikor gondolatok és érzelmek zavarnak meg minket, és úgy képezzük magunkat, hogy tudatunkat folyamatosan visszatérítjük a légzéshez. Ekképpen többé nem a zavarodott tudathoz leszünk hűek, mely saját szenvedésének okozója, hanem a szilárd, tiszta és erős tudathoz.

A meditáció

A meditációs technika első lépése a ráirányítás: tudatunkat a meditáció tárgyára irányítjuk. A meditációra használt egyik tibeti szó a gom, ami annyit jelent: „megismerkedni vele”. A meditációban bemutatkozunk egy tárgynak, és megismerkedünk vele. Bármilyen tárgyat használhatunk: egy kavicsot, egy lángot vagy a testet. Meditációnk általános tárgya – márpedig a tudat állandóan meditál valamin – az „én”.

A valóság

Bár minden bizonnyal objektív valóság-nak érződik, a szenvedés körforgása pusztán egy tudatállapot. Egy durva nagyvárosi közeget például „szan­sza­ri­kusnak” gondolhatnánk. A Buddha azonban – ha ő lenne a helyünkben – egyáltalán nem így élné ezt meg. Egyszerűen akként tapasztalná, ahogy van, a megítélés vagy a vélekedés szűrője nélkül.

A figyelem

Az éber figyelem három tulajdonsággal rendelkezik: a meghittséggel, az emlékezéssel és a figyelemelterelődés hiányával. E három tulajdonság kifejlesztésével megtanuljuk megülni „vadlótudatunkat”. A légzés egy olyan mechanizmus, amelyet arra használunk, hogy tudatunkat a jelen pillanatra összpontosítsuk; kezdetben a tudat természetes stabilitásával való megismerkedéshez alkalmazzuk.

A tudat csapongása

A zavart tudat ideje nagy részét azzal tölti, hogy az egyik figyelemelterelő tényezőtől fut a másikig: a hangtól a látványig, majd a szagig, az érzéstől a vágyig, majd a csalódásig. Állandóan kacérkodik valamivel. Tudatunk a hét minden napján darabokra hullik és szétszórt. Amikor azonban mennydörgés rázza meg az eget, figyelmünk hirtelen egy helyre összpontosul. Szétszórt tudatunk egy pillanatra teljesen összeszedetté válik, teljes egészében a hangra irányul. A másodperc töredékéig tökéletesen a mennydörgésen meditálunk.

A lustaság

A kezdő meditálók számára az egyik legnagyobb kihívást jelentő akadály a lustaság. A lustaság már az előtt is akadály lehet, hogy eljutunk az ülőpárnáig, hiszen megakadályozhat abban, hogy valaha is eljussunk oda. A lustaság tibetiül lelo, melynek kiejtése megegyezik az angol lay low [tönkretenni, szó szerint: alacsonyan feküdni] kifejezéssel. Bármelyik kul­­túrát nézzük is, a lustaság [magyarul még: henyélés, semmittevés] azt jelenti, hogy egyszerűen elfekszünk.

1 2