Kavicsot dobni az óceánba – teljes eggyé válás a cselekvéssel

Az idézet forrása: Visszatérés a csendhez című könyv • Filosz Kiadó

Dainin Katagiri rosi így beszélt zen tanítványaihoz:

A szótó zenben a cselekvések formáinak, mint az eggyé válás gyakorlatának, kiemelt figyelmet szentelünk. E formák valóban nagyon fontosak a zen gyakorlásban, de nem úgy, hogy technikaként használjuk őket. Technikaként használva ugyanis előbb vagy utóbb megcsömörlünk attól, hogy ugyanazon formákat ismételjük napról napra. Minden egyes formában – a sétálástól az éneklésen és az étkezésen át a gassóig – meg kell találnunk a békét és a harmóniát.

Néhányan bírálják a zen gyakorlást, mert az nagyon szigorú. Azt mondják, túlzás minden egyes formának kiemelt figyelmet szentelni. Véleményük szerint a zen gyakorlásból hiányzik a buddhista szellemiség. De mit értenek „buddhista szellemiség” alatt? Talán az a hit munkál e mögött, hogy a buddhista szellemiség nem más, mint a világegyetemnek nevezett hatalmas óceánban való úszkálás. Mivel azonban a közönséges világegyetem nem elég jó, kell lennie egy „kozmikus világegyetemnek” – valami olyasminek, ami több, mint egy [egyszerű] világegyetem. Ennek a kozmikus világegyetemnek viszont olyannak kell lennie, amely mentes mindenfajta „kozmikus világegyetemre” vonatkozó fogalomalkotástól, vagyis ez a „legfelsőbb kozmikus világegyetem”. Ám a legfelsőbb kozmikus világegyetemnek olyannak kell lennie, amely mentes a „legfelsőbb kozmikus világegyetemre” vonatkozó bármiféle fogalmi értelmezéstől. Na de akkor az micsoda? Hallgass el! Egyszerűen csak csináld! Ez egy nagyon egyszerű gyakorlás számunkra. A „csak csináld” azt jelenti, hogy minden egyes forma az élet egy-egy megnyilvánulása, amelyben meg kell találnunk a békét és a harmóniát.

 

Mikor úszol az óceánban, a cselekvésformáidat bele kell vinned a „nagy mindenségbe”. A nagy mindenségben gondoskodnod kell a mindennapi életedről – arcot kell mosni, reggelizni, gassózni, kinhinben járni, sétálni, tanulni. Ebből áll a mindennapi életünk, a mindennapi foglalatosságunk. Hétköznapi tevékenységünk éppen olyan, mint kavicsokat dobni az óceán végtelenül nyugodt vizébe. Minden forma, minden cselekvés pontosan ilyen. Abban a pillanatban, amikor a kavics eggyé válik az óceánnal, azonnal láthatod a fodrozódást. Ezt a fodrozódást hívják formának: az arcmosás formájának, az étkezés formájának, a gassó formájának, a sétálás formájának, a zazen formájának. Fodrozódás a testtartás, amelyben ülsz a mostban, vagy a mudra, vagy a gassó. Fodrozódás az, amikor csak beszélsz, megformálva a szavakat. A fodrozódás magának a cselekvésnek a formája. Folyamatosan cselekvésformák közepette élsz. Ebből nem tudsz kiszállni. Ilyenek a vallásos élet ritusai vagy mindennapjai.

 Amikor azt hisszük, hogy a fodrozódás mint forma csupán formalitás, külsőség, akkor félreértjük az emberi életet. A fodrozódás mint forma nem formalitás. Azt mondod, te nem szereted a formákat. Hát ezzel más is így van. Ha például sok a szertartás és a rítus, azt egyenesen utálod. Nos, én sem szeretem. A rítus azonban mégis fontos. Ha egy cselekvésformát technikaként kezelsz, anélkül hogy minőséget adnál a formának, akkor az a forma halottá válik. Előbb-utóbb eleged lesz a mindennapi életedből. Reggel felkelsz, megmosod az arcod, jó reggelt kívánsz, reggelizel, vacsorázol, lefekszel. A következő reggel megint felkelsz, és ez így folytatódik. Ugyanazokat a dolgokat ismétled, de nincs minőség az életedben. Persze sokat tanulsz az életről és a buddhizmusról, de bármit is tapasztalsz, végül is az a kérdés, hogy hová mész. Tudod, hogy hová mész? Ezt tisztáznod kell! Az üresség felé tartasz. Egyszerűbben szólva, a halál felé. Létezik bármi, amit magaddal vihetsz? Talán most boldoggá tesz az, amit a tanítódtól kapsz, de [egyszer] mindnyájunknak meg kell halni. Nem mindig csak a másik ember halálával fogsz találkozni. Nem másé ez a probléma, hanem az enyém. És amikor meghalok, semmit sem vihetek magammal.

Néhány zen tanító arról beszél, hogy milyen hasznos számunkra zazent gyakorolni. Pedig a zazen haszontalan. Valamikor egy nemzetközi jógakonferencián, Chicagóban megkértek, hogy beszéljek a zen életről, így elmagyaráztam a zen életet és a zazent. A jógában a meditációnak hasznosnak kell lennie fizikai, érzelmi és lélektani szinten egyaránt. Ehhez képest én épp az ellenkezőjét mondtam: a zazen haszontalan. Ez persze ott senkit sem érdekelt. De ne felejtsd el: még ha ez nem is érdekel senkit, van valami, aminek érdekelnie kell téged, s ez az élet és halál. A zen kolostorokban a fagongon mindig egy vers áll, amely arra emlékeztet minket, hogy milyen fontos az élet és halál problémája. A gongot ütő ember mindig erre a versre néz. Ilyen a zen gyakorlás.


Vissza kell tehát térnünk a kiindulópontba, a nullpontba, az üresbe.
De mégis hogyan? A formán, a cselekvések formáin keresztül. Egy kavicsot már bele is dobtunk az óceánba. Ez a jelenlétünk kiindulópontja. Nagyszerű bizonyíték vagy igazolás arra, hogy már [amúgy is] létezünk, függetlenül attól, hogy kedvünkre való-e, vagy sem. Az a probléma, hogy egyszerűen képtelenek vagyunk felfogni ezt a tevékenységet, mivel ez az univerzum tiszta egységének tevékenysége. De a fodrozódást, a mindennapi életünket, a cselekvések formáit meg tudjuk érteni. A kiindulóponthoz való visszatérés egyetlen útja az, ha az óceánba ugrunk, és eggyé válunk vele. Ezért olyan fontos a forma….

…A cselekvésed formájának tisztának kell lennie. Ha a cselekvésed formája zavaros, magad is összezavarodsz. Például mielőtt az óceánba ugranál, először is fizikailag ott kell állnod a sziklán. A pszichológiai állapotodnak is tisztának kell lennie. Ismerned kell a múltat és a jövőt. Ismerned kell az ugrás megfelelő módját és a megfelelő helyet, ahová ugorhatsz. Csak ezek után mondhatod: „Igen, felkészültem. Egy, kettő, három, ugrás!” Pontosan erről van szó. Itt nincs helye gondolatoknak vagy fogalmaknak. Az alapos körültekintés után egyszerűen csak tedd meg! Utána pedig felejtsd el! Mindössze annyit kell tenned, hogy visszatérsz az ürességhez, ami a tiszta cselekvés. Ekkor ennek „pontos gyakorlás” a neve. Ilyen a buddhista gyakorlás…

… Ha meg akarod ismerni a békét, meg kell ismerned a nem békét. Aztán nem szabad beleragadnod a nyugalomba, a békébe vagy a nem békébe. Mindkét oldaltól szabadnak kell lenned. Ez azt jelenti, hogy maradj csendben, és csak csináld! Ilyen a zazen. Ettől a pontos gyakorlástól nem várhatsz semmit. Annyit kell csupán tenned, hogy napról napra gyakorolsz. Előbb vagy utóbb megérted ezt a gyakorlást.

Szólj hozzá!