Kedves japánok – Mi rejlik a japán hősiesség és erő mögött?

Az idézet forrása: Tisztán ragyogó forrás című könyv • Filosz Kiadó

Szuzuki rósi egy alkalommal így jellemezte a japánokat:

Sokan azt mondják, hogy a japánok nagyon kemények. Ám a japán lelkületnek ez csupán az egyik oldala. A másik oldala a lágyság. A buddhista háttér révén régtől fogva így nevelik őket. A japán emberek nagyon kedvesek.

Van mifelénk egy gyermekdal, amely egy hősről szól, Momotaróról, a Barackfiúról. Élt egy idős pár, közel a folyóparthoz. Egyszer az öregasszony talált egy őszibarackot a folyóban, hazavitte, és akkor a barackból megjelent Momotaro. A japán gyerekek így énekelnek róla: „Nagyon erős volt, de nagyon kedves és nagylelkű.” Ő az eszményi japán jellem. Hogy nevezitek ezt? Kell lenni erre egy kifejezésnek.

Tanítvány: Népi hős?

Szuzuki rósi: Igen, népi hős. Lágy tudat nélkül nem lehetsz igazán erős. Ha Momotaro jellemének nem lett volna meg ez az oldala, ha nem lett volna együttérző, nem lehetett volna igazán erős. Aki csupán önmagáért erős, az nem igazán erős, de egy erős ember, aki nagyon kedves, az segít másokon, és valóban népi hőssé válhat. Amikor egyaránt rendelkezünk a lágy és az erős oldallal, ténylegesen erősek lehetünk.
Bizonyára könnyebb harcolni és győzni, mint sírás nélkül elviselni, amikor vereséget szenvedsz. Képesnek kell lenned engedni az ellenfelednek, hogy legyőzzön. Helyes? Ez nagyon nehéz. De anélkül, hogy képes lennél elviselni a vereség keserűségét, nem lehetsz igazán erős. Készen állni arra, hogy gyengék legyünk, az erő jele lehet. Azt mondjuk: „A fűzfa ága nem törik le a hó súlya alatt.” A hó súlyától az erős fák ágai letörhetnek, de a fűzfa ágait, bár meghajolhatnak vagy megcsavarodhatnak, még az olyan nagy hó, mint a tavalyi sem képes letörni. A bambusz is könnyen hajlik. Gyengének tűnik, de nincs olyan hó, amely képes lenne eltörni.

„Mint járás közben az elöl és a hátul lévő láb.” A sötétség és a fény – az abszolút és a relatív – ellentétpárt alkot, akárcsak az elöl és a hátul lévő láb, amikor járunk. Ez nagyon jól kifejezi az egységet, az ellentétek tényleges működését. Leírja, hogyan alkalmazzuk az ellentétpárokat, úgymint káprázat és megvilágosodás, valóság és képzelet, jó és rossz, gyenge és erős, a mindennapi gyakorlásunk során. Azok az emberek, akik erősnek érzik magukat, nehéznek találhatják, hogy gyengék legyenek, akik pedig gyengének érzik magukat, lehet, hogy sohasem próbálnak meg erősek lenni. Ez teljesen általános. De néha erősnek kell lennünk, néha pedig gyengének. Ha mindig gyenge maradsz, vagy állandóan erős akarsz lenni, nem lehetsz erős a szó valódi értelmében.

Sunrju SuzukiAmikor tanulsz valamit, azt tudnod kell átadni másoknak. Ugyanolyan erőfeszítést kell tenned a tanítás és a tanulás során. És ha tanítani akarsz, elég alázatosnak kell lenned, hogy tanulj valamit – akkor képes leszel rá. Ha csupán azért próbálsz meg tanítani, mert tudsz valamit, akkor nem fog menni. Amikor készen állsz rá, hogy tanulj valakitől, akkor, ha szükséges, tanítani tudod az embereket, a szó valódi értelmében. Tehát tanulni annyi, mint tanítani, és fordítva. Ha azt gondolod, hogy mindig tanítvány vagy, nem tanulhatsz semmit. Azért tanulsz valamit, hogy azután azt átadhasd másoknak.

Nincsenek rögzített erkölcsi normák. Az erkölcsi szabályokat inkább te magad fedezed fel, amikor másokat tanítasz. Mielőtt Japán vereséget szenvedett a háborúban, és feltétel nélkül megadta magát, a japán emberek azt gondolták, hogy olyan morális tanítás birtokában vannak, amely kikezdhetetlen. Úgy gondolták, elég csupán ezeket az erkölcsi szabályokat betartaniuk, és akkor nem hibázhatnak. De sajnos azokat a Meidzsi-korszak (1868–) elején hozták létre, és a háborús vereség után az emberek elveszítették a bizalmukat az erényben, nem tudták, hogy miféle morált kövessenek. Nem tudták, mit tegyenek. De valójában nem olyan nehéz megtalálnunk az erkölcsi értékrendünket.
Akkoriban azt mondtam az embereknek: „Gyermekeitek vannak. Ahogy nevelitek őket, természetes módon rátaláltok a nektek megfelelő morális szabályokra.” De ha úgy gondolod, hogy az erkölcsi értékrend csak saját magad számára szól, az egyoldalú megértés. Az erkölcsi értékrend sokkal inkább a másokon való segítést jelenti. Amikor segíteni akarsz másokon, és kedves akarsz lenni hozzájuk, akkor azok a szabályok, amelyekre rátaláltál, neked természetesen éppen úgy jók lesznek.

Azt mondják: „Száz mérföldet menni keletre annyi, mint száz mérföldet menni nyugatra.” Amikor a hold magasan van az égen, akkor mélyen lesz a vízben. De általában az emberek a víz fölött látják a holdat, és nem veszik észre a víz alatt. Az, hogy a hold mélyen van, azt jelenti, hogy a hold magasan van. A vízben és a víz fölött lévő hold egyaránt független, de a víz fölött lévő hold ugyanakkor a vízben lévő hold is. Meg kell ezt értenünk. Amikor erős vagy, erősnek kell lenned. Nagyon keménynek. De ez a keménység a szelíd kedvességedből fakad. Amikor kedves vagy, csak kedvesnek kell lenned. De ez nem jelenti azt, hogy nem vagy erős.

Lehet, hogy a nők fizikailag nem olyan erősek, mint a férfiak – emiatt sokszor erősebbek. Valójában nem tudjuk, ki az erősebb. Amikor birtokában vagyunk a saját teljesen független természetünknek, az erőnk pontosan megegyezik mindenki máséval. Ha belebonyolódsz annak összehasonlítgatásába, hogy ki az erősebb, te vagy én, nem rendelkezel valódi erővel. Amikor teljesen független vagy, egy a saját természeteddel, abszolút erőt képviselsz egy relatív szituációban. Amikor különféle emberek versengenek egymással, akkor nem olyan erősek. De amikor mindannyian önmagukká válnak, abszolút erőre tesznek szert. Értitek ezt?

Szólj hozzá!