Keresztes Szent János

Kategória: Életrajzok | 0

1524 – 1591, Spanyolország

Spanyol katolikus misztikus teológus, kármelita szerzetes, az egyik legjelentősebb kora újkori szent, a misztika meghatározó alakja.

Keresztes Szent János

Juan de Yepes Álvarez a tizenhatodik században született Spanyolországban, Fontiverosban. Huszonegy évesen iktatták be karmelita szerzetesnek, majd négy évvel azután pappá szentelték. Ekkortájt kapott felkérést kortársától, Ávilai Szent Teréztől, hogy segédkezzen egy kialakulófélben lévő rendi ág szervezési munkáiban. Ez az ág, a sarutlan karmeliták, az önmegtartóztató és szemlélődő életmódot hangsúlyozta. Röviddel azután, hogy az első ilyen aszketikus kolostor megnyílt, Szent János a karmeliták átalakításáért tett erőfeszítései miatt börtönben találta magát. Legemelkedettebb verseiből néhány ebben a kényszerű elzártságban íródott.

Keresztes Szent Jánosnál a világ ízetlen testi élvezeteiről való lemondás által következett be a szerető (a szemlélődő) egyesülése a Kedvesével (Istennel). Szent János leginkább a lélek sötét vagy mezítelen éjszakájának képzetéről volt ismert. Csak ha a lélek minden vágyát levetkőzi – mondja egy helyütt –, akkor válhat szabaddá, hogy az egekben szárnyalhasson. Még a keresztre feszített szent Krisztus, a tündöklő fenségében megjelenő Isten, sőt az égi ragyogás látomásait is el kell engednünk ahhoz, hogy elérjük az isteni egyesülést. Ahhoz, hogy a lélek teljesen kiüresedjen, a formának meg kell hódolnia a forma nélküli előtt – jelenti ki Szent János egyik könyörgésében.

Keresztes Szent Jánost az Isten utáni olthatatlan szomj gyötörte, lelki sivatagában nem kevesebbet keresett, mint az Istennel való végső egyesülést. A földi élet iránti vonzalma annyira elapadt, a fájdalma oly hatalmas, a Határtalan utáni vágya olyannyira megkérdőjelezhetetlen volt, hogy egyszerűen nem maradt semmi más számára, amit kereshetett volna. Az Isteni Esszenciát még elképzelni sem lehet másképpen, csak ha az ember már a halála előtt meghal, ha elmetszi az érzékekhez fűző minden kötelékét, s ha meghaladja az értelem határait. Szent János számára, aki leoldott magáról mindent, ami ehhez a világhoz kötötte, lehetővé vált, hogy egyre magasabbra hágjon, míg végül elérte a csúcsot. Az út a legkevésbé sem volt könnyű: ott voltak a kietlen éjszakák és azok az időszakok, amikor elhatalmasodott rajta a kimerültség és a levertség, s már nem tudta, vane tovább. Ő mégis kitartott, megingathatatlanul. A Kedves rendkívül gyengéd és finom dédelgetését olyan módon ábrázolja, amire csak az képes, aki maga is átélt ilyen állapotot.

Szent János élete utolsó éveit magányosságban töltötte, elmerülve az isteni szemlélésében. Negyvenkilenc éves korában halt meg. 1726ban avatták szentté.

Szólj hozzá!