Walter Nigg

A misztika három csillaga

Eckhart-Seuse-Tauler - Domonkos Misztikusok

Készleten

1932 Ft1546 Ft20%

Készleten

Kiadó: , 1999

Oldalszám: 274

Kötés típusa: keménytáblás, cérnafűzött

Fordító: Midling Andrea

ISBN: 9639137642

Műfaj:

Az egyházban a kezdetektől fogva jelentősnek tekinthető a "misztikus út" hagyománya, azoknak a szent életű embereknek köszönhetően, akik az élet apró történéseiben is felfedezik a mindenhol jelenlevő Istent és lelki mennyegzőre készülnek vele egész életükben. Walter Nigg könyve is a középkor virágkorában, illetve a hanyatlás első felében élt domonkos misztikusokat – Eckhart Mestert, Tauler Jánost és Seuse Henriket – mutatja be.

A szerző a könyv nagy részét Eckhartnak szenteli, joggal, hiszen a német mester híres teológiai művei s főként prédikációi nagy hatással voltak a kötet másik felében taglalt két tanítványára. Érdekes, hogy Eckhart Mesterrel kapcsolatosan a mai kor katolikus teológusai is óvatosan fogalmaznak, valahogy még mindig rossz fényt vet rá, hogy annak idején inkvizíciós eljárást indítottak ellene, s néhány tételét eretneknek nyilvánították, teljesen igaztalanul. Elvárható lenne, hogy Savonarola, Ward Mária és Jeanne d’Arc után Eckhartot is rehabilitálja az egyház.

Eckhart prédikációi és a novíciátusokkal asztal mellett folytatott beszélgetései már életében híressé váltak, s híveit arra ösztönözték, hogy beszédei alatt folyamatosan jegyzeteljenek, majd a celláikba visszavonulva ott leírják azokat. Az "ember, aki elől Isten nem rejtett el semmit sem", az emberek elől sem rejtett el semmit sem. Gondolatai rákiáltottak, s szinte fizikális fájdalmat okoztak, ha nem állhatott ki velük a szószékre, hogy elmondhassa a híveknek. Aki személyesen ismerte Eckhartot, az tisztaéletű, az isteni parancsoknak mindenkor engedelmeskedő, szelíd és jó kedélyű, közvetlen embernek ismerte. Élete hiteles volt a tanításai tükrében. Ő volt az a nemes ember, akiről híres prédikációja szólt: az Istennel közeli kapcsolatban álló keresztény, aki szellemi nemességének köszönheti, hogy ez megadatik neki. A kötetből jól kitűnik, hogy Eckhartnál a gondolkodás is istentisztelet volt, s nála az így gyakorolt gondolkodás és az érzelmek együttesen jelentették a misztikát. Az ő unio mystica-ja azt jelenti, hogy a lelkünk eggyéválik Istennel, úgy, hogy közben legbelül felismerjük: nem lehetünk sohasem azonosak vele. Eckhart brilliánsan, mégis sokak számára sajnos félreérthetően fogalmazta meg paradoxonaiban a megvalósítás útját, s mindig hangsúlyozta, hogy ez "nem nehéz, inkább könnyű". Szelídséggel szólt és értetett meg valami olyasmit, amiről igazából nem lehet beszélni, sem írni.

Akik egyedüliekként hűségesek maradtak az idős mesterhez meghurcoltatása alatt (Nigg a "passió" szót használja erre) azok csak tehetséges tanítványai voltak: Tauler János és Seuse Henrik. Rendtársai közül csak ők beszéltek továbbra is tisztelettel Eckhartról, s olvasztották bele életükbe, prédikációjukba tanításait, de csak óvatosan, hogy az "ügy" sértetlenül maradjon. Nigg könyvének egyik igazán nagy pozitívuma, hogy róluk is részletesen ír, ami annál is szerencsésebb, mert sem Taulertől, sem Seuse-től nem jelent meg idehaza semmilyen munka sem magyarul, igaz Eckharttól is hiányzik még sok jelentős, fordításra váró mű. Tauler Jánosnál az ima fontosságáról és az Eucharisztia jelentőségéről szóló fejtegetések az igazán figyelemreméltóak, illetve az azzal összefüggő "Isten belép az életünkbe, s eledellé válik" gondolat a fontos. Ezekre támaszkodva jelöli ki a kereszténység általa fontosnak tartott oszlopait is.

Seuse Henrik már tizenhárom évesen dominikánus szerzetesnek állt, s egész életében rendkívül buzgó keresés jellemezte, amelyhez kapcsolódóan Istenhez intézte zúgó szavait: "Ó jaj, szeretett égi Istenem, mi ez, s milyen egyáltalán, ami olyan rejtetten ágaskodik bennem?". A mélységből hívta Istent, s ennek eredményei voltak szinte folyamatos látomásai, amelyeknek köszönhetően Seuse egész életében látnok maradt, és a misztikus egyesülést Isten ajándékának tekintette.

A könyv végén Hankovszky Béla korrekt utószava zárja a kötetet, Rahner híres gondolatát idézi: "A XX. század kereszténye vagy misztikus lesz, vagy nem lesz keresztény.