A megtisztulás fokai – Ninivei Izsák tanításai

Az idézet forrása: Kis Filokália című könyv • Filosz Kiadó

Krisztus

Ninivei Izsák szír szerzetes és püspök volt. Nesztoriánus, de ez alig észlelhető írásaiban. Jelentős a befolyása a keleti vallásosságra. Kelet kolostorai nagy lelki tanítót látnak benne.

A megtisztulás fokai

A test fegyelmezése, összekapcsolva a lélek nyugalmával, megtisztítja a testet az őt körülvevő anyagi hatásoktól. A lélek fegyelmezése alázatossá teszi és megtisztítja azoktól az anyagi benyomásoktól, amelyek a mulandó dolgokhoz fűzik, amennyiben szenvedélyes természetét leküzdve elmerül Istenben. Ez vezeti el a lelket az értelem tisztaságához, amelyet tiszta lelki szemlélésnek is neveznek. A lélek fegyelmezése ez, mely a földi dolgok fölé emeli és eredendően lelki szemléletén keresztül táplálja a lelket. Szilárdan Istenre irányítja azt, az Ő kimondhatatlan dicsőségének szemléletén keresztül. A lélek ekkor az eljövendő dolgok boldog reményében él.

Az Istenért vállalt testi fegyelmezés nem más, mint a testi erőfeszítés, mert ez szolgálja a lélek megtisztulását a tökéletes szolgálatra. Ez a személyes teljesítményekben jut kifejezésre, és az embereket megőrzi a test eltévelyedésétől.

A lélek fegyelmezése a szív erőfeszítése. Ez az isteni gondviselést és a világ megismerését (egészében és részleteiben is) jelenti, amit a szív szüntelen imája kísér. Ez továbbá azt is jelenti, hogy ügyelünk a lélek szenvedélyeire, hogy megakadályozzuk belopódzásukat a lélek legbensőbb kamráiba. Ez a szív munkája vagy a lélek fegyelmezése.

A szív és a lélek tisztasága mentesség minden szenvedélytől, gyökerezzék az mégoly rejtve is bennük. Az értelem tisztaságát az érzéki világhoz fűződő szenvedélyes vonzalom felismerése adja.

Az értelem és a szív tisztasága között pontosan az a különbség, mint a test egy része és az egész test között. A szív a központja a belső érzékeknek, az érzékek érzéke, azok gyökere: „Ha szent a gyökér, szentek lesznek az ágak is.” (Róm 11,16) De ha a gyökér nem szent, úgy az ágak sem lesznek szentek. Az Írások mértéktartó olvasásával kössük össze kipróbált böjti gyakorlatunkat és az Istenben való elmerülést. Utána az elme elfelejti előző működését, és megtisztul, hogy rendetlen hajlamainak ellenálljon. Így kevés dolog van, ami beszennyezheti. A szív megtisztulását csak nagy erőfeszítések árán nyeri el: ha elszakad a világgal való bizalmas érintkezéstől, és így eljut a teljes önlegyőzéshez. Ha azonban egyszer elérte a tisztaságot, akkor már nem mocskolja be a mellékes dolgokkal való érintkezés, sőt, arra is gondja lesz, hogy ne kelljen félnetek a legnehezebb harcoktól sem.

Isten jelenlétének gyakorlása

Gondoljatok Istenre, hogy Ő is mindig gondoljon rátok. Ha Isten gondol rátok, megment benneteket, és megkaptok minden jót. Ne feledkezzetek meg Róla szétszórtságotok miatt, ha azt akarjátok, hogy Ő se felejtsen el titeket kísértésetek órájában. A boldogságban maradjatok hűségesek Hozzá engedelmességetek által, így számíthattok majd szavára, ha szükségben szenvedtek, és imátok meg fogja őrizni a jelenlétét. Színe előtt szüntelenül gondoljatok Rá, és szívetekben ne feledkezzetek meg Róla. Ha nem gyakoroljátok ezt, abba a veszélybe kerültök, hogy egyre távolabbinak látjátok Őt, és határozatlanságotok következtében elveszítitek Vele a biztos kapcsolatot. A Vele való állandó érintkezés a bizalom magas fokára vezet. Az emberek érintkezése testi jelenléttel történik, az imában való elmélyülés és odaadás pedig szakadatlan érintkezés Istennel.

Ha a bor ereje az erekben kering, az értelem elveszti azt a képességét, hogy meglássa a részleteket és megkülönböztesse a dolgokat. Ha a lelket átjárja Isten jelenléte, akkor a lélek nem emlékezik a földi dolgokra.

Aki minden pillanatban lelke bensőjében időzik, az mély megismerésnek örvend. Aki gondolatait a bensőre koncentrálja, megőrzi a Szentlélek ragyogását. Aki a szétszórtságot megveti, meglátja az Urat lelke mélyén. Aki az Urat látni akarja, lelkét meg kell tisztítania azáltal, hogy állandóan Istenre emlékezik. Így minden pillanatban értelmének fényében fogja látni az Urat. Amilyen a hal sorsa víz nélkül, olyan az értelem sorsa, ha elfelejti Istent és hagyja, hogy a világ emlékképei elsodorják.