Mi tehát a jóga? – Sri Pattabhi Joice

Az idézet forrása: A jóga füzére című könyv • Filosz Kiadó

Az ASTÁNGA-JÓGA alapítójának és módszertanának kidolgozójától.

Patanjali

Mi tehát a jóga? A szónak számos jelentése van: kapcsolat, eszköz, egyesülés, tudás, anyag, logika és így tovább. Egyelőre mondjuk azt, hogy a jóga jelentése: upája, vagyis olyan ösvény vagy út, amelyet követünk, vagy amely által elérhetünk valamit. Mi hát a követendő ösvény? Mit vagy kit kellene elérnünk? Az elmének arra kellene törekednie, ami a legjobb. Éppen úgy, ahogy a szolga a király szolgálatát keresi, a tanítvány a legjobb Gurut keresi, a feleség az eszményi férjet keresi, az elmének is az Egyetemes Önvalót1 kell keresnie. Ez is az egyesülés egy fajtája. Akár a szolga, aki erényeivel és jó magaviseletével megnyeri ura szívét, és maga is királyi jellemre tesz szert; akár a tanítvány, aki nagyszerű erénye és értelme által meghódítja a Guruját, és eggyé válik vele; vagy a feleség, aki szilárd jellemről és erényességről tesz tanúbizonyságot, és ténylegesen eggyé válik a férjével; ugyanígy, ha az elme megszilárdul az Önvalóban, vagy eléri az Önvalót, akkor nem fog az Önvalótól külön életet élni. A jóga tehát nem más, mint az elme megszilárdítása az Önvalóban. A nagy bölcs Patandzsali, aki a jóga tudományának megalapítója, egyértelművé teszi ezt egyik aforizmájával: „Jógas csitta-vritti-niródha” [A jóga az elmeközeg megakadályozása abban, hogy különböző formákat öltsön].2

Érzékszerveink természetéhez hozzátartozik, hogy megra­gadják érzéktárgyaikat. Ha az elme összhangba hozta az érzékszerveket, és azokban időzik, akkor tárgyakat is­me­­rünk meg vagy fogunk fel. Ha azonban nincs kapcsolat az elme és az érzékszervek között, akkor a tárgyak ismerete sem fog megjelenni. Ekképpen az elme az alapja minden érzékszervi működésnek. A jóga az az eszköz, amely által az elmét az Önvaló felé irányítjuk, és megakadályozzuk, hogy külső tárgyak felé induljon, amint a Katha-upanisad himnusza kijelenti: „tám jógam iti manjanté szthirám indrija dháranám” [az érzékszervek szilárd megtartását tekintik jógának].3 Eszerint a jóga az az eszköz, amellyel megszilárdítjuk az érzékszerveket a Bennünk Lakozóban, és ezáltal megakadályozzuk, hogy külső tárgyak felé induljanak. A jóga kifejezés tehát azt az eszközt jelenti, amellyel felismerjük igaz természetünket.

Most fel kell tennünk a kérdést: vajon lehetséges-e felismernünk a jóga valódi természetét azáltal, hogy megértjük a szó jelentését? A jógáról szóló szövegek puszta tanulmányozásával, pusztán a jóga szó értelmének a megértésével, csupán ezen intellektuális megértés mellett és ellen szóló érvek megvitatásával az ember nem tehet szert alapos tudásra a jógáról. Hiszen éppúgy, ahogy a szakácsművészet kiváló ismerete sem csillapítja az éhséget, a jóga áldásait sem fogjuk megvalósítani teljesen azáltal, hogy pusztán megértjük gyakorlásának tudományát. A szent iratok tehát csak a helyes utat mutatják meg. A mi dolgunk, hogy megértsük őket, majd átültessük a gyakorlatba. A gyakorlás révén szerzett erő segítségével megismerhetjük azt a módszert, amellyel ellenőrzésünk alá vonhatjuk az elmét és az érzékszerveket – ezáltal pedig elérhetjük a jógát. Hiszen csak az elme és az érzékszervek ellenőrzésünk alatt tartásával ismerhetjük meg igaz természetünket, nem pedig intellektuális tudással, sem azzal, hogy a jógik ruháját öltjük magunkra.

Így a törekvő, Guruja kegyelméből és a jóga szüntelen gyakorlásával, egy napon, még mielőtt eltávozna az élők sorából, felismerheti a Bennünk Lakozót, amely természeténél fogva a legfőbb béke és örök boldogság, valamint a világegyetem teremtésének, fenntartásának és elpusztításának az oka. Máskülönben nem lesz képes bármi mást látni ezen a világon, csak zűrzavart.

Hogyan tehetjük egyhegyűvé az elmét, hogy meglássuk az Egyetemes Önvalót? Ezt tanítja az astánga-jóga. Az astánga szó jelentése: nyolc tag vagy lépés, melyek a következők: jama, nijama, ászana, pránájáma, pratjáhára, dháraná, dhjána és szamádhi.

————————————————————–

1 Az Egyetemes Önvaló kifejezés az Átman szó fordítása, amelyet a szerző az eredeti szövegben használ. A védánta szerint az Átman az ember lelke, mely nem különbözik a végtelen, mindent átható Legfőbb Szellemtől. A kifejezést általában Legfőbb Önvalónak, Egyetemes Önvalónak, bennünk élő Szellemnek vagy egyszerűen Önvalónak fordítják, és a legmagasabb rendű, változás nélküli, örök természetünkre utal, amely tiszta tudatosság, igazság és üdvös boldogság. Ezzel szemben az én szó az individuális személy lényegi aspektusaira utal, beleértve a testet, az elmét és a személyiséget, amelyek mind ki vannak téve születésnek, öregedésnek és halálnak, következésképpen nem örök természetűek.

2 Patandzsali: Jóga-szútrák. I. 2.

3 Katha-upanisad. II. 3. 11. Pál Dániel fordítása.