Mitől “harcosak” a szakrális hangok?

Az idézet forrása: Gyógyító hangok című könyv • Filosz Kiadó

Tenzin Wangyal Rinpocse tanításaiból

Szent hagnok

A bön buddhizmusban bizonyos szótagokat “harcos szótagoknak” nevezzük.
A harcos kifejezés az ártó erők legyőzésének a képességére utal. A szakrális hangnak megvan az ereje ahhoz, hogy megsemmisítse mindazokat az akadályokat, érzelmi gátakat és szellemi elhomályosulásokat, amelyek megakadályoznak minket a tudat természetének felismerésében és abban, hogy valódi önmagunkként létezzünk bármely adott pillanatban. Az akadályokat három szinten vizsgálhatjuk: lehetnek külsők, belsők és titkosak.

A külső akadályok

a betegségek és egyéb kedvezőtlen körülmények. Akármilyen külső okok vagy feltételek húzódnak is meg a háttérben, az öt harcos szótag gyakorlata olyan eszköz, amellyel dolgozhatunk és felülkerekedhetünk a szenvedésen, amit az adott körülményekkel összefüggésben tapasztalunk.

Belső akadályok

E gyakorlat segítségével elhárítjuk a belső akadályokat is – az olyan kártékony érzelmeket, mint a nemtudás, a harag, a ragaszkodás, a féltékenység és a büszkeség.

Titikos akadályok

S végül e gyakorlat által a kétség, a remény és a félelem titkos akadályain is felül tudunk kerekedni.
Még ha a külső körülmények képezik is a legerősebb akadályokat az életünkben, végső soron akkor is nekünk kell foglalkoznunk ezekkel, önállóan és önmagunkban kell őket megoldanunk.

Amikor felülkerekedünk az effajta akadályokon, még mindig ott marad a kérdés: „Miként lehetséges, hogy folyton ilyen helyzetben találom magamat? Honnét jönnek ezek a heves negatív érzelmek?” Még ha úgy látszik is, mintha az egész külvilág ellenünk fordult volna, vagy egy bizonyos személy okoz gondot számunkra, mindennek valamiképpen köze van hozzánk. Lehet, hogy tudatában vagyunk a bennünk lévő sokféle érzelemnek, szükségletnek és állapotnak. Ezek a szükségletek, állapotok és érzelmek azonban rendszerint sokkal mélyebbről fakadnak, mint amire rálátásunk van; szükségünk van hát egy módszerre, ami lehetővé teszi, hogy mély és közeli kapcsolatba kerüljünk önmagunkkal, s a tiszta és nyitott tudatosság nagy erejű gyógyszerét eljuttatja szenvedésünk és zavarodottságunk gyökeréhez.

A problémáinkat általában csak akkor ismerjük fel, amikor már nagyon feltűnőek.

Amíg finom szinten jelentkeznek, nem vesszük észre őket. Nem gondolnám, hogy a helyi kávézóban sok beszélgetés kezdődne így: „Igazi problémát jelent az életemben, hogy hatalmában tart az alapvető nemtudás, és hajlamos vagyok magamat szilárdnak és valóságosnak tekinteni.” Vagy: „Rengeteg probléma van az életemben. Folyton eláraszt az öt méreg.” Nagyobb valószínűséggel ezt fogjuk hallani: „Nem mennek valami jól a dolgaim. Állandóan veszekszünk a párommal.”

Ha a problémák megjelennek a külső életünkben, nem tudjuk többé figyelmen kívül hagyni őket. Amikor tapasztaljuk őket, talán még fel is ismerjük, hogy nekünk is részünk van a létrejöttükben. A problémák magját azonban nagyon nehéz felismerni, ezért titkos akadálynak tekinthetjük. A „titkos” jelző egyszerűen azt jelenti, hogy nehezebb megérteni, rejtve van előttünk.
Mi a titkos problémánk? Általában meg kell várnunk, amíg a titkos probléma megérik, és belső problémává válik; majd amikor a belső problémánk is megérik, külső problémává lesz. Amikor láthatóvá válik mint külső probléma, minden családtagunkkal és barátunkkal megosztjuk! Amíg belső vagy titkos, nem osztjuk meg senkivel. Másoknak talán fogalmuk sincs arról, hogy problémával küszködünk. Lehet, hogy mi magunk sem vesszük észre. Amikor azonban külső problémává válik, másokat is bevonunk ebbe még akkor is, ha nem akarjuk megosztani.

Megvizsgálva a probléma természetét: ha valami megnyilvánul a külvilágban, az nyilvánvalóan egy külső akadály. De ha megnézzük, ki hozta létre, miféle érzelem vagy körülmény idézte elő, akkor felismerhetjük: „Ezt a helyzetet a mohóságom okozta.” Amikor a mohóság szintjén nézünk rá a problémára, és azzal foglalkozunk, a belső akadályon dolgozunk. A titkos szintre a „Ki az, aki ennyire mohó?” kérdés mutat rá. A „Ki az, aki ennyire mohó?” tehát a titkos elhomályosulás, a mohóság a belső érzelmi elakadás, és a mohóság megnyilvánulásai a külvilágban – mindazok a problémák, amiket létrehozunk – lesznek a külső akadályok.
Mit fednek el ezek az akadályok, elakadások és elhomályosulások? Titkos szinten eltakarják a bölcsességet. Belső szinten elrejtik az erényeinket. Külső megnyilvánulásaikban pedig megakadályozzák az erény kifejezését mások felé. Ha ezeket az akadályokat, elakadásokat és elhomályosulásokat eltávolítjuk, természetes módon jelen lesz bennünk a bölcsesség, láthatóvá válnak az erényes tulajdonságaink, és felszínre jut ezeknek az erényeknek a spontán kifejeződése.

A lét legfinomabb vagy titkos szintjén mind az öt harcos szótag napvilágra hozza a neki megfelelő bölcsességet: az üresség bölcsességét, a tükörszerű bölcsességet, az azonosság bölcsességét, a megkülönböztető tudatosság bölcsességét és a mindent megvalósító cselekvés bölcsességét. Belső szinten feltárulnak a kedvező tulajdonságaink. Közülük a szeretetet, az együttérzést, az örömöt és a kiegyensúlyozottságot „megvilágosodott minőségekként” kezeljük. Ezeket a négy mérhetetlennek is nevezik. Bár számtalan kedvező tulajdonság létezik, ennél a gyakorlatnál arra biztatom önöket, hogy az említett négy minőséggel alakítsanak ki mélyebb kapcsolatot. Ezekre a minőségekre mindenkinek szüksége van; az erényes tulajdonságok igényének jobban tudatában vagyunk, mint a bölcsesség igényének. Azáltal, hogy kapcsolatot teremtünk ezekkel a belső minőségekkel, a bölcsesség bennünk lévő forrásával is elmélyül a viszonyunk; e kedvező tulajdonságok cselekedetekben testet öltő, külső kifejeződése pedig jótétemény mások számára.

Bár életünkben fölismerjük a szeretet, az együttérzés, az öröm és a kiegyensúlyozottság szükségletét, gyakran nem befelé tekintve igyekszünk kapcsolatot teremteni ezekkel a minőségekkel, hanem a velük összefüggő szükségleteinket anyagi tárgyakra vetítjük. Van, akinek egy társ megtalálása jelenti a szeretetet. Az örömöt egy ház, egy állás, egy új ruha vagy egy különleges autó megszerzésétől reméljük. A szükségleteinket sokszor anyagi szinten éljük át. „Találnom kell valamit, ami boldoggá tesz.” Anyagi értelemben igyekszünk megszerezni vagy begyűjteni ezeket az értékeket. A meditációs gyakorlataink segítségével viszont elkezdünk befelé figyelni, és fölfedezünk magunkban egy alapvetőbb réteget, ahol mindezek a minőségek már jelen vannak.
Gyakorlásunk kezdetén a négy mérhetetlen világi módon közelíthető meg. Ez az, ami mindannyiunk számára valódi, és amit el kell fogadnunk kiindulópontként. Életünk legalapvetőbb körülményeivel kezdjük. Észrevesszük, hogy ingerlékenyek vagyunk a munkatársainkkal, vagy nem találunk többé örömet a gyermekeinkben. Ha megértjük az alapvető körülményeinket, és bevisszük őket a gyakorlásba, akkor ezeket az alapfeltételeket híddá alakíthatjuk a bennünk rejlő kedvező minőségek felfedezéséhez. A minőségek pedig híddá válnak majd a bölcsességhez. Ebben a gyakorlatban mindig van hová fejlődni. Ne úgy gondolkodjunk, hogy „Ó, megtaláltam a lelki társam, akit szeretek; ez az én megvilágosodásom.” A gyakorlásunk itt nem ér véget. Viszont nyilván szeretnénk látni, ahogy a meditációnk kedvező eredményei megnyilvánulnak a kapcsolatainkban és az alkotó megoldásainkban.
Így amikor elkezdjük gyakorolni a meditációt, többet foglalkozunk a szenvedésünkkel és a zavarodottságunkkal, mint lényünk tisztaságával. A behozott problémák szolgáltatják az energiát vagy az üzemanyagot ahhoz, hogy mozgásba lendüljünk az ösvényen. Az öt harcos szótag erejével eltakarítjuk az utunkból az elakadásainkat, és ez lehetőséget nyújt számunkra, hogy megpillantsuk lényünk nyitott egét. A belső gátak lebontása nyomán feltárul a bölcsesség, és elérhetővé válnak a kedvező minőségek. Ez a harcos ösvénye. A meditáció közvetlen eredményeként maguktól megjelennek az életünkben a kedvező minőségek és az erények, valamint kialakul bennünk a bizalom, ami természetes módon felébred, ahogy egyre ismerősebbé válik számunkra a valódi természetünk.

Szólj hozzá!