Nézőpont a Gítá olvasásához

Az idézet forrása: A jelenségvilágon túl című könyv • Filosz Kiadó

Az egyik összejövetelen egy előkelő megjelenésű hölgy a Bhagavad Gítáról szeretett volna kérdezni Mahárárzstól. Miközben próbálta szavakba önteni a kérdését, Mahá­rádzs hirtelen megkérdezte tőle:

Bhagavad Gítá - A Magasztos szózata

Mahárádzs: Milyen nézőpontból olvassa a Gítát?

Látogató: Abból a nézőpontból, hogy valószínűleg a Gítá a legfontosabb útmutató egy spirituális kereső számára.

Mahá­rádzs: Miért ad ilyen ostoba választ? A Gítá természetesen nagyon fontos útmutató egy spirituális kereső számára; nem valamifajta elmeszülemény. Az én kérdésem az, hogy: Melyik az a nézőpont, amelyből olvassa a Gítát?

Egy másik látogató: Mahá­rádzs, én úgy olvasom, mint az egyik Ardzsuna a világban, akihez az Úr volt olyan szíves, hogy kifejtette számára a Gítát.

(Amikor Mahá­rádzs körbetekintett más válaszért, csak általános mormogást hallott, ami azt jelezte, hogy a többiek jóváhagyták ezt a választ.)

Mahá­rádzs: Miért nem az Úr Krisna nézőpontjából olvassátok a Gítát?

(Erre a felvetésre egyidejűleg kétféle megdöbbent válaszreakciót figyelhettünk meg két látogatónál. Az egyik megbotránkozott felkiáltás volt, mely nyilvánvalóan azt jelentette, hogy a javaslat azonos a szentségtöréssel. A másik viszont egyetlen rövid taps volt, Arkhimédész heurékájához hasonló reflexszerű cselekedet. Mindkét látogató eléggé zavarba jött akaratlan megnyilvánulásától és attól, hogy a két reakció szöges ellentéte volt egymásnak. Mahá­rádzs röviden és helyeslően a „tapsolóra” nézett, majd folytatta:)

Mahá­rádzs: A legtöbb vallásos könyvről azt tartják, hogy olyan szavakból áll, amelyek valamilyen megvilágosodott személy ajkát hagyták el. Bármennyire megvilágosodott is egy személy, szükségszerűen bizonyos fogalmak alapján beszél, mely fogalmakat elfogadhatónak tart. A jelentős különbség a Gítában az, hogy az Úr Krisna olyan nézőpontból beszél, mely szerint ő minden megnyilvánulás forrása, vagyis nem a jelenség, hanem a Lényeg nézőpontjából szól, azaz abból a nézőpontból, hogy „minden megnyilvánulás én magam vagyok”. Ebben áll a Gítá páratlansága.

Niszargadatta Mahárádzs és Rames Balszekar
Niszargadatta Mahárádzs és Ramés Balszékar

Most fontoljuk meg – folytatta Mahá­rádzs –, mi történhetett, mielőtt bármilyen ősi vallási szöveget lejegyeztek. A megvilágosodott személynek minden esetben kellett, hogy legyenek gondolatai, melyeket szavakba öntött, s az általa használt szavak talán nem voltak egészen találóak, és nem pontosan közvetítették a gondolatait. A mester szavait hallotta valaki, lejegyezte őket, és amit lejegyzett, az bizonyosan a saját megértését és értelmezését tükrözte. Az első kézírásos feljegyzés után sokan különböző másolatokat készítettek, és a másolatokba hibák csúszhattak. Más szóval, amit egy olvasó bármilyen korban olvas és próbál megemészteni, igencsak eltérhet attól, amit az eredeti mester valójában közvetíteni szándékozott. Ehhez adjuk még hozzá azokat a beszúrásokat, melyeket a tudósok akarva-akaratlan tettek az évszázadok folyamán, és akkor megértitek a problémát, amelyről beszélek.
Azt hallottam, hogy a Buddha csak mágadhí nyelven beszélt, miközben feljegyzett tanításai páli vagy szanszkrit nyelven elérhetőek. Ezek a feljegyzések sok-sok évvel a halála után készülhettek, és amit most a tanításaként ismerünk, annak sok kézen kellett átmennie. Képzeljük el, mennyi változtatás és betoldás került bele ilyen hosszú idő alatt. Hát csoda, hogy mára véleménykülönbségek és viták alakultak ki a tekintetben, hogy mit mondott vagy mit akart mondani a Buddha valójában?
Ezeket a körülményeket figyelembe véve, ha azt kérem tőletek, hogy az Úr Krisna nézőpontjából olvassátok a Gítát, akkor azt kérem, hogy amikor olvastok, azon nyomban adjátok fel az azonosulást a test-elme komplexummal. Azt kérem, hogy abból a nézőpontból olvassátok, hogy ti az életadó tudatosság vagytok – a Krisna-tudatosság, nem pedig az a jelenségtárgy, amelyet ez a tudatosság érzéssel tölt el. Ily módon az a tudás, amely a Gítá, igazából feltárulhat előttetek. Ekkor megértitek, hogy a Visvarúpa-darsanában az Úr Krisna nemcsak a saját szvarúpáját (valódi önazonosságát), hanem Ardzsuna és ekképpen a Gítá minden olvasója szvarúpáját is megmutatta.
Röviden, az Úr Krisna nézőpontjából olvassátok a Gítát, a Krisna-tudatosságként! Ekkor felismeritek, hogy egy jelenség nem „szabadulhat meg”, hiszen nincs független léte; csak káprázat, árnyék. Ha ebben a szellemben olvassátok a Gítát, a tudatosság, mely tévesen a test-elme konstrukcióval azonosult, tudatára ébred igaz természetének, és a forrásába merül.

Szólj hozzá!