Paramahamsza Jógananda

Kategória: Életrajzok | 0

(India, Gorakhpur, 1893. január 5 - 1952)

Paramahansza Jogananda volt az első olyan indiai jógamester, akinek az volt a küldetése, hogy Nyugaton éljen és tanítson. Az 1920-as években, midőn az általa „spirituális kampányoknak” nevezett útjain keresztül-kasul bejárta az Egyesült Államokat, lelkes hallgatósága az akkori Amerika legnagyobb előadótermeit is megtöltötte.

Paramahansa Jogananda

A később világszerte prófétaként tisztelt indiai jógi, Paramahamsza Jógananda (1893. január 5 – 1952) Muktananda néven látta meg a napvilágot egy Gorakhpur nevű indiai községben.

Olthatatlan spirituális szomja és korán feltörő istenszeretete már kora gyerekkorában annyira magával ragadta, hogy leveleket küldött Istennek a menyekbe, őszintén várva válaszát. Szülei odaadó gondoskodása révén a szellemi szikra mind jobban kibontakozott, míg végül ragyogó csillagfénnyé vált.

Az erős és hajlíthatatlan akaratereje, dinamikus személyisége, istenszeretete, és mély spirituális tapasztalata lehetővé tette, hogy fákjaként mutassa meg sok millió nyugati ember számára a Krija jóga ösvényét.

Jógananda nyelvhasználata mind beszédeiben, mind írásaiban annyira energetikus volt, hogy az emberek a guruk és Isten csodálatos, természetfeletti játékát vélték felismerni benne. Személyisége Szvámi Vivékananda tisztaságát, Sankaracsárja bölcsességét és Csaitanja szeretetét ötvözte.

Jógananda visszatérése Indiába

Az USÁ-ban eltöltött másfél évtizedes fáradhatatlan spirituális munka után Jógananda  1935-ben visszatért Indiába. Tartózkodása alatt sok nagy személyiség, mint Ramana Maharshi, Anandamoyee Ma, Kashimoni Devi – Sjamacsaran szent felesége – és Mahatma Gandhi is kapcsolatba léptek vele. Megértve a Krija jóga fontosságát és egyetemességét, mint tudományos alapját minden vallásnak, Mahatma Gandhi és tanítványai 1935-ben a Wardha Ashram-ban megkapták tőle a Krija beavatást. Kalkuttai tartózkodása alatt, Paramahamsa Hariharananada megkapta tőle a második Kriya beavatását. Ez idő alatt Mestere, Shriyukteshwarji megadta neki paramahamsa nevet, ami a legmagasabb szerzetesi cím.

Amikor Jógananda a Kumbhala Melan volt, többször kapott sürgős hívást az ő Gurudevétől, hogy egyből mennyjen vissza Puri-ba. Sajnos, Paramahamsa Jógananda Puriba utazását, a Karar Ashram megalapításának napjára, március 22–re, a tavaszi napéjegyenlőségre tűzte ki. A Puri-ba való utazás késleltetése azzal végződött, hogy nem volt jelen az ő imádott Mesterének halálakor, március 9-én. Nagyon nehéz leírni egy megvalósult jógi gyászát, aki elveszíti az ő Mesterének fizikális társaságát és vezetését. A misztikus és csodálatos találkozás a szerető Gurudevével pár nappal később történt a Regent szállodában, Mumbai-ban, azon az estén, amikor Jógananda visszautazott nyugatra. Shriyukteshwarji materializálódott Jógananda előtt és izgalmas beszámolót adott az utazásáról hiranyloka-ba.

Jógananda élete tele volt csodálatos, monumentális és korszakalkotó eseményekkel. 1951 október 6-án így írt Paramahamsa Hariharananda-nak:  „Az életem tevékenysége forgószél és küzdelem a munkával.” Tehetséges szónok és énekes, elárasztotta milliók szívét az isteni szeretet vizével. A megjelent könyvei mint Egy Jógi Önéletrajza, Suttogás a Végtelenből, Isteni Románc és Vallás Tudománya, mind ragyogó bizonyssága az ő határtalan éleselméjűségnek, tanultságának és tapasztalatának az Önvalóval. 1952. március 7-én díszvacsorát adtak Binay R. Sen számára, a volt Indiai nagykövetnek az USA-ban, amikor Jóanandaji a beszéde közepén, áldott mosollyal, mindenki ámulatára elérte a mahasamadhi-t, és a lenyűgöző csendből elkezdtek diadaléneket énekelni India örök dicsőségére:

”Ahol Gangesz, erdők, Himalája barlangjai és emberek Istenről álmodnak; Én megszentelt vagyok, a testem megérintette azt a gyepet.”

A titokzatos esemény, hogy a fizikai teste még húsz nap után is romlatlan maradt, elrejtőzve az örök nyugalomban a legkisebb szikrányi bizonyíték nélkül a bomlásnak, ez egyben ösztönöz minket, hogy megtapasztaljuk a halhatatlanság állapotát.

A szerző könyvei