Szvámi Ráma

Kategória: Életrajzok | 0

(Észak-India, 1925 – 1996)

Indiai jógi, akinek jelentős szerepe van abban, hogy Nyugaton a jógát tudományként is elismerték. Saját jógikus képességeit klinikai vizsgálatnak vettette alá.

Szvámi Ráma

Ifjúkori évek

Szvámi Ráma egy Toli nevű kis faluban született a Himalája lábánál, Észak Indiában.  Kora gyermekkorától kezdve egy bengáli jógi és szent, Bengali baba nevelte, aki a Himalája előhegységeiben élt. Mesterével templomról templomra utaztak, és számos himalájai jógival és szenttel folytattak tanulmányokat, eljutva egészen a távoli Tibet nagy mestereihez.

Szvámi Ráma, mint sankaracsárja

Szvámi Ráma 1949-ben, alig huszonnégy évesen, megkapta a Karvirpitham Sankaracsárja címet, ami Indiában az egyik legkiemeltebb szellemi rangnak és pozíciónak számít. Sankracsárjaként jelentős hatással volt kora spirituális szokásaira: elhagyta a szükségtelen formalitásokat és rituálékat, a társadalom minden rétege számára lehetővé tette a templomi istentiszteletet, és támogatta, hogy a nők is tanulhassanak meditációt. 1952-ben lemondott tisztségéről és a vele járó tekintélyről, hogy visszatérhessen a Himalája hegyei közé, elmélyülni a jóga gyakorlásában.

Mestere buzdítására – más források szerint saját látomását követve – úgy döntött, hogy Nyugatra megy tanítani,  és így élete nagyobb részét Nyugaton – az Egyesült Államokban és Európában – élte le.

Fiatal éveiben a jóga tudományának és filozófiájának különböző irányzatait tanulmányozta a Himalája tradicionális kolostoraiban. Spirituális tanítói Ramana Maharishi, Szvámi Brahmananda, Mahatma Gandhi, Sri Aurobindo és Rabindranath Tagore voltak. Tibetbe is elutazott, hogy nagymesterétől, Mahavatar Babától tanuljon.

Szvámi Ráma Nyugaton

Küldetését Szvámi Ráma a nyugati filozófia és pszichológia tanulmányozásával kezdte meg. Dolgozott orvosi szakértőként Londonban, később segédkezett parapszichológiai kutatásban Moszkvában. Ez után visszatért Indiába, ahol megalapított egy asramot Rishikesh-ben.

1960-ban befejezte homeopátiás orvosi tanulmányait Darbhangában. Fokozatoan elérkezett az idő, amikor fel kellett adnia egyszerű, békés életét a modern világ nyüzsgésére, hogy tudásával másokat gazdagíthasson. Szolgálata nyomán segítő szervezetek és intézetek jöttek létre, melyeket vagy ő alapított, vagy tanítványai az ő vezetésével.

1969-ben az Egyesült Államokba utazott, hogy tudását és bölcsességét elhozza Nyugatra is. Szvámi Ráma Dr. Elmer Green – a Kansas állambeli Topekai Menninger Alapítvány igazgatója – meghívására érkezett Amerikába, hogy egy kutatóprogram tanácsadója és egyben alanya is legyen, amely a jóga technikák valódiságát igyekezett bizonyítani. Olyan kísérletekben vett részt, melyek segítettek forradalmasítani a tudományos felfogást test és elme kapcsolatáról. Laboratóriumi körülmények között végrehajtott bemutatóival számtalan tudóst hökkentett meg.
Olyan dolgokra volt képes, melyekről korábban azt gondolták, hogy lehetetlen.

Jógikus demonstrációk, paranormális képességek

Képes volt tárgyakat mozdítani pusztán szellemi erővel, tenyere különböző pontjai között tíz fokos hőmérséklet-különbséget elérni, valamint rákos sejteket növeszteni és elmulasztani. Mozdulatlanul ülve először meg tudta állítani a szívverését, majd felgyorsítani úgy, hogy 300-at verjen egy perc alatt. Speciális agyhullám mintákat tudott létrehozni és fenntartani: először olyan agyhullámokat mutatott a készülék, amelyeket a tudatos állapotra jellemző béta hullámok uraltak, majd alfa-hullámokat, amelyeket általában a relaxált állapottal társítanak. Végül théta hullámokat termelt az agya, melyeket a tudatlan állapottal kapcsolnak össze, ennek ellenére ő mindent fel tudott idézni, ami ez idő alatt a szobában történt. Egy fizikus hitetlenkedésére válaszul pedig látható fényt produkált a szívcsakrája körül, melyet egy polaroid fényképezőgéppel is meg tudtak örökíteni.

E bemutatókat természetesen nem azért vállalta, hogy bárkit is elkápráztasson az egyedi képességeivel, hanem bizonyításul, hogy az ember számtalan képessége fejleszthető rendszeres munkával. Törekvései sikerrel jártak, hiszen ezek a kísérletek lassú változásokat indítottak el és meghatározták az elkövetkezendő évtizedek orvosi és pszichológiai felfogását elme és test kapcsolatáról.

Munkája természetesen nem csak látványos dolgokból állt. Számos, nemzetközileg ismert szellemi vezetőt és szervezetet segített tanácsaival, és útmutatásaival, melyekről a nagyközönség soha nem szerzett tudomást. Utazó tanítóként fáradhatatlanul mesélt, sajátos humorával és karizmatikus egyéniségével árasztotta maga körül az örömöt és a szeretetet. Összesen csaknem 100 ország falvaiba és városaiba jutott el, hogy ezáltal rengeteg ember életébe eljuttassa a himalájai mesterek tudását.

Szvámi Ráma az egyetemes spirituális igazságokban hitt. Sose kérte, hogy kövessék, vagy imádják őt, mindenkit arra bátorított, hogy elmélyülés és a meditáció gyakorlása által érje el az öntudatra ébredést. Legelső célként mindenkinek azt tanította, hogy igyekezzen elérni a szabadságot azáltal, hogy megszabadul félelmeitől. Szerinte egy külső tanító feladata csak az lehet, hogy segítsen a belső tanító megtalálásában. Mindenkit arra ösztönzött, hogy igyekezzen megismerni és megérteni önmagát minden elképzelhető szinten, ahelyett, hogy Istent és másokat próbálna megérteni.

Végül 1993-ban Szvámi Ráma visszatért Indiába, hogy befejezze életművét. Megalapította a Jóga Tudo¬mány és Filozófia Himalájai Nemzetközi Intézetet, valamint a Himalája Intézet Kórházi Érdekszövetséget. Rengeteg könyvet írt, amelyek témája többek között az egészség, a helyes légzés, az örömteli élet, a meditáció és a jóga szentiratai.
1996 november 13-án Szvámi Ráma elhagyta testét és mahaszamádiba távozott.

Szólj hozzá!