Sri Krishna Pattabhi Jois – az astánga-jóga alapítója

Kategória: Életrajzok | 0

(India, Kausika,1915. július 26. – 2009. május 18.)

Indiai származású jóga tanító, a világszerte népszerű Astanga Jóga néven ismert gyakorlatrendszer kifejlesztője, a 20. század nagy jógatanítójának,  T. Krishnamacharyának a tanítványa. Jois 1948-ban az indiai Mysoreben megalapította az Asthanga Yoga Research Institute-ot.

Sri K. Pattabhi Jois

Sri Krishna Pattabhi Jois1 (1915–2009) július hónap teliholdján született egy Kausika nevű kis faluban, a dél-indiai Karnátaka állam Hászan körzetében. Kausika szinte alig változott, mióta Gurudzsí életének első tizenhárom évét ott töltötte. Akkoriban, akárcsak most, a három ősi templom volt a hatvan-hetven keményen dolgozó falusi család mindennapi életének középpontja. Kausikába csak az 1980-as években vezették be az áramot, és Gurudzsí fiatalságának idején az az ember, akinek volt biciklije, gazdagnak számított.

Gurudzsí édesapja asztrológus, pap és földbirtokos volt. Édesanyja a háztartást vezette és gondoskodott a kilenc gyermekről – öt lányról és négy fiúról –, akik közül Pattabhi az ötödik volt. Ötéves korától fogva apja bevezette a szanszkrit nyelv és a szertartások ismereteibe, mint minden brahmin fiút. Később Hászanban, Kausikától négy-öt kilométerre kezdte meg iskolai tanulmányait. A családjában senki nem tanult jógát, sőt érdeklődést sem mutattak iránta. Abban az időben Indiában a jógát ezoterikus gyakorlatnak tekintették, mely csak a szerzetesek, szádhuk és szannjászík számára megfelelő, a családos embernek azonban nem, hiszen elveszítheti minden érdeklődését a világ iránt, és elhagyhatja a családját, ha a gyakorlásába fog.

A jógik szent szövegében, a Bhagavan-gítában Krisna kijelenti, hogy az ember csak akkor jut el a jógához ebben az életében, ha egy korábbi életében már gyakorolta, és most akarata ellenére vonzza, mint a mágnes a vasat. Ezt a versszakot Gurudzsí szívesen idézte. Ilyesfajta vonzódás vezethette el őt arra a jógaelőadásra, -bemutatóra, amelyről egy barátja beszélt neki, és amelyet a hászani középiskola dísztermében tartottak 1927 október-novemberében. Joist ámulatba ejtették az ászanák, valamint az erős, méltóságteljes jógi, aki egyik pózból a másikba ugrott. Bár nem értette az előadást, és elég sok időnek kellett eltelnie, mire megértette a módszert és a filozófiát, megkedvelte a jógát, és úgy határozott, hogy maga is elsajátítja. Másnap korán reggel felkelt, és felkereste a házat, ahol a jógi tartózkodott. Csupán tizenkét éves fiúhoz képest nagy bátorsággal azt kérte a jógitól, hogy tanítsa őt jógára. A jógi nyersen megkérdezte tőle: Ki vagy? Mi a neved? Ki az apád? Mivel foglalkozik? Jois kötelességtudóan válaszolt, majd a jógi azt mondta neki, hogy jöjjön vissza másnap. Ekkor kezdődött Jois életében a tanulmányoknak az a huszonöt éves időszaka, amelyet a nagy jógival, Srí T. Krisnamácsárjával töltött.

Jois két évig Kausikában maradt, és mindennap gyakorolt a tanítójával. Fiatal volt, a teste hajlékony, és gyorsan megtanulta az összes ászanát. Krisnamácsárja elégedett volt vele, és a bemutatókon vele mutattatta be az egyes tartásokat. Jois sohasem mondta el a családjának, hogy jógát gyakorol. Korán reggel kelt, először gyakorolni, majd az iskolába ment. Jois az apjától 1930-ban egy szertartás során megkapta a brahminok szent fonalát: ez az a beavatás, amellyel a brahmin fiú felnőttkorba lép, és megkezdi spirituális életét. Nagyjából ekkortájt Krisnamácsárja elhagyta Kausikát, hogy tovább terjessze a jóga tanításait. Nem sokkal ezután Gurudzsí – anélkül, hogy bárkit értesített volna szándékáról – elhagyta Kausikát, és Maiszúrba ment, mindössze két rúpiával a zsebében, hogy elkezdje a mahárádzsa Szanszkrit Főiskoláját. Egy-két évig koldulással szerezte be az ételét, és egyik barátja közös hálóhelyiségében aludt. Három évnek kellett eltelnie, míg végül levélben tudatta apjával a tartózkodási helyét. 1930-tól 1956-ig maradt a főiskolán, a szanszkrit nyelvet, majd a Védákat tanulmányozta, végül pedig az advaita védánta professzora lett. 1973-ig tanított a főiskolán, majd minden idejét annak szentelte, hogy jógát tanítson jógasálájában [jógatermében].

1931-ben találkozott újra Krisnamácsárjával, és ugyanebben az évben kezdődött a kapcsolata a maiszúri mahárádzsával. Jois elment, hogy megnézzen egy jógabemutatót a Szanszkrit Főiskolán, bár nem tudta, ki lesz az ide látogató jógi. Meglepetésére azt találta, hogy saját guruja, Krisnamácsárja az. Boldogan borult tanítója lábához. A bemutatón a maiszúri mahárádzsa egyik minisztere is jelen volt. A mahárádzsa, Krisna Rádzséndra Ódéjár, aki komoly érdeklődést mutatott a spiritualitás és a jóga iránt, éppen betegeskedett. Amikor miniszterétől hallott a maiszúrba látogató jógiról, érte küldött. Krisnamácsárja hatalmas tudásával és gyógyító képességeivel meg tudta gyógyítani a mahárádzsát, ami másoknak nem sikerült. A mahárádzsa Krisnamácsárja pártfogójává vált, és jógasálát nyitott neki a palota területén. Krisnamácsárja a következő huszonkét évben Maiszúrban maradt.

A mahárádzsa a jóga nagy patrónusa lett, és Krisnamácsárját, Gurudzsíval és a jógasálá más tanítványaival együtt, India minden részébe elküldte, hogy bemutatókat tartsanak, különböző szövegeket tanulmányozzanak, és alaposan vizsgálják meg a különböző jógaiskolákat és -irányzatokat. Gurudzsí manapság azt mondja, hogy miután sok évig utazott India-szerte, azok közül, akikkel találkozott, Krisnamácsárja az egyedüli, aki teljes körű tudással rendelkezett a hiteles jógamódszerekről.

A mahárádzsa, aki nagyon kedvelte a jógabemutatókat, időnként a palotába hívatta Gurudzsít és tanítványtársát, Mahádév Bhattot. Este tíz órakor az uralkodó egyik küldönce a szobájukban felkereste őket, és meghagyta nekik, hogy reggel négy órákor tartsanak bemutatót a mahárádzsának. Hajnali háromkor Gurudzsí és Bhatt felkelt, hideg fürdőt vett, mielőtt a kocsi értük jött volna. A mahárádzsa elmondta nekik, melyik ászanákat kívánja látni; különösen szerette a kukkutászanát és a bakászana B-t. Ezután maga a mahárádzsa végzett el néhány ászanát, majd kocsival hazaküldte őket, de előtte adott nekik harmincöt, negyven, sőt olykor ötven rúpiát, ami abban az időben tekintélyes összegnek számított. Azt szokta mondani nekik, hogy tartsák meg a pénzt, és ne szóljanak róla a Gurujuknak. Az egyik évben a mahárádzsa születésnapján Gurudzsí és Bhatt selyem hanumán kaccshát [rövidnadrágot] kapott ajándékba, hogy abban gyakoroljanak. Gurudzsí élete végéig emlegette, milyen kedves ember volt a mahárádzsa.

Gurudzsí időnként segített Krisnamácsárjának a tanításban, és maga is tanított, ha Krisnamácsárja késett. Egy nap látta ezt a mahárádzsa, aki olykor látogatta a jógaórákat a jógasálában. Egy héttel később a mahárádzsa megkérte Joist, hogy tanítson jógát a Szanszkrit Főiskolán. Gurudzsí azt válaszolta, hogy csupán tanulni jött Maiszúrba. A mahárádzsa fizetést kínált neki, ösztöndíjat a főiskolán, valamint szállást és ellátást. Mivel Gurudzsí akkoriban még mindig koldulta az ételét, ez nagyon kedvező lehetőség volt. Azt felelte a mahárádzsának, hogy először Krisnamácsárja áldását kell kérnie. 1937. március 1-jén elkezdetett tanítani a Szanszkrit Főiskolán. Amikor később megkérdezték tőle, hogy kapott-e valaha tanári diplomát, igennel felelt, majd hozzátette, hogy a vizsgája nagyon nehéz volt: Krisnamácsárja egy beteg embert vezetett hozzá, majd azt mondta neki: „Hozd rendbe!”

Gurudzsí gyakran beszélt egy Jóga-kóruntának nevezett szövegről, egy astánga-jógáról szóló kéziratról, amely az alapja volt azoknak a gyakorlati óráknak, melyeket Krisnamácsárja tanított neki. A Vámana risinek (bölcsnek) tulajdonított szöveg egyike volt annak a számos műnek, amelyet Krisnamácsárjának szóban tanított meg Ráma Móhan Brahmacsárí, és amelyet Krisnamácsárja kívülről megtanult az alatt a hét és fél év alatt, amelyet tanítója mellett töltött. Kórunta jelentése: „csoportok”,2 és a szöveg állítólag ászanák számos különböző csoportosítását tartalmazza, továbbá roppant eredeti tanításokat a vinjászáról, a dristiről, a bandhákról, a mudrákról és a filozófiáról. Mielőtt mestere 1924 körül elküldte Krisnamácsárját a világba, hogy tanítson, azt mondta neki, hogy megtalálja ezt a művet a Kalkuttai Egyetem könyvtárában. Gurudzsí szerint – aki sohasem látta a szöveget, és kétli, hogy még létezik – Krisnamácsárja némi időt Kalkuttában töltött, hogy alaposan tanulmányozza a könyvet, amely nagyon rossz állapotban volt, és sok része hiányzott. Amikor Gurudzsí elkezdte a tanulmányait Krisnamácsárjával 1927-ben, mestere a Jóga-kóruntából származó módszereket tanított neki. Habár manapság már rendkívül nehéz – sőt talán lehetetlen – lenne megbizonyosodni a könyv hitelességéről, általában elfogadott, hogy ez a forrása a Pattabhi Jois által tanított astánga-jógának.

1948-ban Gurudzsí laksmípurami otthonában létrehozta az Astánga Jóga Kutatási Intézetet azzal a céllal, hogy kísérleteket végezzen a jóga gyógyító oldalával, ahogy azt Krisnamácsárjától és az ősi szövegekből tanulta. Akkoriban a házában csak két szoba volt, valamint egy konyha és egy fürdőszoba, és csupán 1964-ban bővítette ki egy jógateremmel és egy emeleti pihenőszobával.

Ekkortájt érkezett hozzá a belga André Van Lysebeth, aki tudott szanszkritul, és két hónapot töltött Gurudzsíval, az első és a második sorozat ászanáit tanulmányozva. A számos később írt könyve között volt egy, amelynek a Pranayama (Pránájáma) címet adta, és amelyben szerepelt Gurudzsí fényképe, neve és címe. Gurudzsí és tartózkodási helye Van Lysebeth könyve által vált ismertté Európában, ezért először európaiak jöttek el hozzá a Nyugatról kifejezetten azért, hogy tőle tanuljanak. 1973-ban érkeztek az első amerikaiak, miután Gurudzsí fia, Manju (magyaros átírásban Mandzsu) jógabemutatót tartott Szvámí Gítánanda ásramjában Pondicseríben.

Gurudzsí első nyugati útja Marie Helena Bastidos meghívására történt, aki 1974-ben konferenciát tartott a jógáról Dél-Amerikában. Gurudzsí itt előadást tartott a jógáról szanszkrit nyelven, amelyet számos nyelvre lefordítottak. 1975-ben Kaliforniába utazott Manjuval. Sokszor elmondta, hogy akkoriban csak húsz-harminc tanítvány gyakorolt Amerikában astánga-jógát, de „fokozatosan, fokozatosan húsz év alatt teljesen elterjed majd”. A harminc év során tett számos amerikai útja hozzájárult, hogy tanítása gyümölcsöt hozzon, és közvetlen vagy közvetett hatása központi tényező legyen a mai amerikai jóga fejlődésében és népszerűségében.

Gurudzsínak a jógáról szerzett ismereteinek egy része írásaiból és a róla készült fényképek által hozzáférhető számunkra. Legfontosabb tanulmánya ez a szerény terjedelmű könyv, a Jóga málá, mely nagy vonalakban vázolja az astánga-jóga gyakorlásának időtlen természetét. Gurudzsí 1958-ban kezdett dolgozni rajta, apránként, két-három év alatt írva kézzel az egész szöveget délutánonként, amikor a családja pihent. 1962-ben adta ki először Indiában egyik tanítványa, aki kávéültetvényes volt Kurgban.

A málá szanszkrit kifejezés, és füzért jelent. Indában rengetegféle málá létezik. Vannak dzsapamálák, melyeket szent gyöngyszemekből fűznek fel egy fonálra, és az imádkozás vagy a mantra ismételgetése során használják számolásra és az összpontosítás elősegítésére. Vannak puspamálák, melyek élénk színű virágok füzérei, s jázmin- vagy más illatot árasztanak. Ezeket girland formába fűzik, és otthon vagy a templomokban az istentisztelet során felajánlják őket az istenségeknek. Gurudzsí e helyütt egy másfajta málát kínál fel nekünk, amely hagyományát tekintve ősi, ugyanolyan szent, mint egy ima, és éppen olyan illatos, mint egy virágfüzér. Az ő málája a jóga füzére, amelyben minden egyes vinjásza olyan, mint egy szent gyöngyszem, amelyet számolunk, és amelyre összpontosítunk, és minden egyes ászana olyan, mint egy, a légzés fonalára felfűzött virág. Ugyanúgy, ahogy a dzsapamálá a nyakunkat díszíti, a puspamálá pedig az istenségeket ékesíti, a jóga e füzére is – ha szorgalmasan gyakoroljuk – egész lényünket békével, egészséggel, ragyogással és végül önismerettel ékesíti.

———————————————————————–
1
   Mivel Pattabhi Jois neve angolos átírásban lett ismert a nyugati világban, és ő maga is így használta utazásai során, ezért nem magyaros átírásban szerepel a könyvben, de a pontosság kedvéért megadjuk a magyaros átírását is: Srí Krisna Pattábhi Dzsoisz. (A ford.)
2   Más magyarázat szerint a helyes alak inkább kurunta lenne; a szó zsinóron mozgatott bábot jelent, ami utalhat bizonyos kötelekkel végzett jógagyakorlatokra. (A ford.)

 

 

A szerző könyvei

A szerzőhöz kapcsolódó írások