Szabadulás az elme rabszolgaságból

Az idézet forrása: 10000 Ft-os ajándékutalvány című könyv • Filosz Kiadó

Mipham rimpocse úgy véli, hogy a tudatunk a legádázabb ellenségünk:

Tibeti lovas

Sokan közülünk a csapongó elménk rabszolgái vagyunk. Tudatunk nem ritkán a legádázabb ellenségünk. Meg­pró­bá­lunk összpontosítani, de elménk elkalandozik. Megkíséreljük feloldani a feszültséget, de a nyugtalanságtól nem tudunk éjjel aludni. Igyekszünk jók lenni a szeretteinkhez, majd er­­­­ről elfeledkezve önmagunkat helyezzük előtérbe. Ami­kor pedig változtatni akarunk az életünkön, belevetjük magunkat a szellemi gyakorlásba, és gyors eredményeket várunk – s mindezt csak azért, hogy a kezdeti odaadás után a lelkesedésünk le­­lohadjon. Visszatérünk zavarodott állapotunkba, s úgy érezzük, magunkra maradtunk, tehetetlenül és csüg­gedten.

Abban látszólag mindnyájan egyetértünk, hogy jól tesszük, ha a testünket tornagyakorlatokkal, megfelelő étrenddel és lazítással eddzük, de vajon miért nem gondolunk a tudat képzésére? Tuda­tunk­kal és érzelmi állapotainkkal végzett munkánk bármilyen általunk folytatott tevékenységben segítségünkre lehet, legyen az sport, üzleti élet, tanulás – vagy vallási elkötelezettség. Én például egész életemben lovagoltam, és nagyon szeretem a lovakat. Lo­vaglás közben az embernek ébernek kell maradnia, és minden egyes pillanatban tudatában kell lennie, hogy mit tesz. A ló élőlény, aki elvárja, hogy kapcsolat legyen közte és az ember között, nekünk pedig érzékelnünk kell a ló pillanatnyi hangulatát. Ha kikapcsolunk, az veszélyes lehet.

Egyszer Coloradóban voltam a barátaimnál. Egyik kedvenc lovamon, Rockyn ültem, és ismeretlen terepen lovagoltunk. Azelőtt is ültem már Rockyn, bár legtöbbször csak a karámban. Nagyon értelmes ló volt, de nem tudta, hogyan kell végigmenni egy ösvényen. Ez új helyzet volt számára. Én vezettem a többieket, ami szintén nyugtalanította kissé. Rábírtam, hogy átlépjen egyes sziklákat, máskor a testsúlyomat ide-oda helyezve jeleztem neki, hogyan kerülje ki őket, de ő egyre csak csetlett-botlott.Ló tanka

Hirtelen egy szűk helyre értünk. Az egyik oldalon meredek löszfal magasodott, a másikon a folyóba vezető meredély. Rocky megtorpant, és az irányításomra várt. Mindketten tudtuk, hogy egyetlen rossz mozdulat elég ahhoz, hogy az alattunk hömpölygő folyóba zuhanjunk. Rockyt a szakadék felé irányítottam, miközben a testsúlyomat finoman a meredek fal felé helyeztem át. Arra gondoltam, hogy ha Rocky megcsúszik, leugrom róla, és mentem a bőrömet.

Abban a pillanatban, hogy a szikla felé dőltem, Rocky lemerevedett, majd fejét hátrafordítva rám nézett. Pontosan tudta, mit teszek. Tisztában voltam vele: meglepte és fájt neki, hogy képes lennék magára hagyni. Azt láttam a szemében: „Te és én együtt vagyunk. Hát nem így van?” Mivel láthatóan megrémült, visszahelyeztem középre a testsúlyomat. Meg­könnyebbülve fordította előre a fejét, és gond nélkül végigmentünk együtt a peremen. Azon az úton Rocky és köztem szoros együttműködés, szavak nélküli egyetértés jött létre. Úgy gondolom, ez az a fajta szövetség, amelyet mindnyájan megköthetünk elménkkel. A samatha meditáció – a „békében időzés” – során tudatunkat állhatatosságra, tisztaságra és szilárdságra neveljük. Az ülő meditáció e legalapvetőbb formáján keresztül felfedezzük, hogy képesek vagyunk békésen időzni. Természetes békénk ismerete minden szellemi ösvény alapja – kiindulópontja mindenkinek, akiben van elég bátorság a valódi boldogság kereséséhez. Ez az első lépés ahhoz, hogy buddhává – szó szerinti fordításban „a felébredetté” – váljunk. Mindannyiunkban benne rejlik a lehetőség, hogy a tudatlanság álmából felébredve rá­­eszméljünk a valóság igazságára.

Ha tudatunkat a békében időzéssel képezzük, az lehetővé teszi számunkra, hogy szövetségre lépjünk vele, és ténylegesen használjuk, ahelyett hogy ő használna bennünket. Ezt a gyakorlatot bárki végezheti. Bár a buddhizmusban gyökerezik, minden szellemi hagyomány kiegészítője. Ha fel akarjuk számolni zavarodottságunkat és szenvedésünket, s mások és a bolygó javára szeretnénk válni, vállalnunk kell annak felelősségét, hogy megismerjük tudatunkat és működését, függetlenül attól, hogy milyen meggyőződést vallunk. Ha már egyszer átlátjuk tudatunk működését, azt is látjuk, hogyan zajlik az életünk. S ez megváltoztat bennünket.

Szólj hozzá!