A szatguru az a tanító, aki az igaz Énedre mutat

Az idézet forrása: A szabadság folyója című könyv • Filosz Kiadó

Gangaji szerint, az igaz tanító nem különbözik saját Énünktől

Azt mondod, az igaz tanító az igaz Énedre mutat. Ezt bármelyik hagyományra érted, legyen az akár hindu, keresztény, buddhista és a többi?

Igen. Minden vallás alapja az Istennel való misztikus, megismerhetetlen, eksztatikus egyesülés. Ami az alapokra épül fel, az a hagyomány szerkezete – egy ösvény, egy út, amelyen eljutunk odáig.

Minden tradíción belül vannak olyan emberek, akiket kiközösítettek, sőt meg is égettek vagy fejüket vették, mert az egység, avagy egyesülés eléréséhez áttörtek ezen a struktúrán. Amint a hagyomány korláttá válik, át kell törni, a következményekre való tekintet nélkül.

Tehát valójában nem annyira az eszköz a fontos, mint inkább az, hogy eljussunk a felismerésig?

Az eszköz – ha maga az élő igazság – maga a felismerés. Ez saját Éned felismerése.

Krisztus azt mondta: „Én és az Atya egy vagyunk.” Ez annak felismerése, hogy az eszköz, a tanító, az Atya, az Anya nem más, mint saját Éned, ami nem metafizikusan, hanem szó szerint értendő. Saját Éned különböző formákban jelenik meg, de ugyanazon Énként ismered fel.

Rengeteg tanító van: ismert és ismeretlen, emberi és nem emberi, fizikai, tudati, érzelmi és asztrális. Mégis a szatguru1 az a tanító, aki az elkülönültség okozta szenvedés vége felé mutat. A szatguru olyan világosan és olyan erővel teszi ezt, hogy saját – Önmagára mutató – Énedet ismered fel benne.

Honnan lehet tudni, hogy a tanító tényleg az a tanító, akiről beszélsz?

Ezt tudod. A tudásodnak pedig semmi köze nincs ahhoz, amit bárki más mond. Nagyon szerencsés vagy, ha azonnal felismered a tanítódat – de ez nem szükséges.

Nincs semmi baj a kezdeti kételkedéssel vagy azzal, ha időt adsz magadnak a vonzalom ellenőrzésére. Végül úgyis tudni fogod. Ekkor a kihívás már az önátadásban van. A kihívás abban rejlik, hogy tiszteld, amit a tudáson túl tudsz, és elfogadd a tudást, meghaladva minden arra irányuló mentális próbálkozást, hogy intellektuálisan bebizonyítsd.

Végül bíznod kell önmagadban. Vannak, akik félnek bízni, és azt gondolják: „Igen, hibáztam. Bíztam magamban, és végül elvesztettem minden pénzem, a munkám, az állásom.” Ha valóban bízol magadban, akkor nem törődsz azzal, hogy mit veszítesz ezzel a bizalommal. Én mindig azt javaslom, hogy a nehézségekkel mit sem törődve hagyatkozz a benned lévő legmélyebb intuitív tudásra.

Ezt elkezdheted a viszonylagos bizalommal, de ha tiszteled, ha követed a benned lévő bizalmat, és ha megvan benned a hajlandóság mind a kényelmetlenségre, mind pedig a nyitásra, akkor a viszonylagos bizalom képes elvinni téged az abszolút bizalomhoz.

Lehet, hogy valaki azt mondja, tanítót keres, de valójában nemegyszer csak egy erős embert szeretne, aki megteszi helyette, amit ő akar. Amikor az ilyen ember úgy imádkozik Istenhez, hogy „Legyen meg a Te akaratod!”, tulajdonképpen azt gondolja: „Legyen meg az én akaratom!”

Általában igen kíméletlen az, amikor a saját Éneddel mint tanítóval kerülsz kapcsolatba. Semmi esélyed nincs a birtoklásra, a kontrollálásra vagy az irányításra.

Sokan elmennek Lakhnaúba2, hogy Pápádzsíval találkozzanak, és a legtöbben látják, milyen elképesztő, hogy ez az ember maga a szeretet. Senkitől nem akar semmit, saját boldogságukat kivéve, és legyen ez a boldogság bármelyik szinten, ő megtalálja. Azt akarja, hogy boldog legyél. Hogyan is ne akarná? Ő a saját Éned.

Azok, akik valóban a dolgok mélyére hatolnak, egy feldühödött tigris határtalan intenzitását fogják megtapasztalni, aki áldással, ugyanakkor könyörtelenül véget vet a szenvedésüknek. És mindezt tiszta, szívből fakadó szeretettel teszi. Miközben semmit sem akar tőled, szívével végigpásztázza benned a legutolsó kis sarkot is, az egóval való rejtett azonosulás után kutatva, és kitépi azt onnan.

Én ezt nevezem tanítónak. Minden más csak játszadozás… Játszadozás a felébredéssel, miközben állandóan arra törekszünk, hogy kézben tartsuk az irányítást.

1Szatguru: az igaz tanító, aki arról ismerhető fel, hogy nem különbözik saját Énünktől.

2Város India Uttar Pradés nevű tartományában, ahol Srí H. V. L. Púndzsa (Pápádzsí) él és szatszangokat tart. (Azóta Pápádzsí 1997-ben elhunyt. A ford.)

Szólj hozzá!