A túlélés célja – D. Hawkins

Az idézet forrása: Elengedés című könyv • Filosz Kiadó

Dr. David R. Hawkins a túlélés ösztönéről:

Bármelyik pszichológiai irányzatot is tanulmányozzuk, felfedezhetjük, hogy minden egyében túlmenően az elsődleges emberi cél maga a túlélés. Minden emberi vágy arra irányul, hogy bebiztosítsa az egyén életben maradását, illetve annak a csoportnak a túlélését, amellyel az egyén azonosul, úgy mint a család, a szerettek vagy a szülőföld. Az emberek leginkább attól félnek, hogy elveszítik a tapasztalás képességét, ezért alapvető érdekük a test túlélése, hiszen úgy vélik, ők maguk a testük. E; ennek következtében szükségük van a testre, hogy megtapasztalhassák a létezést. Mivel az emberek magukat elkülönültnek és korlátozottnak látják, valamiféle hiányérzet nyomása alatt élnek. Megszokottá vált, hogy szükségleteik kielégítését önmagukon kívül keressék, amitől sérülékenynek érzik magukat, hiszen önmagukban elégtelenek.

Az elme tehát egy túlélő mechanizmus, a túlélés eszköze pedig elsősorban az érzelmek használata. A gondolatokat az érzelmek szülik, és gyakori jelenség, hogy az érzelmekkel próbáljuk leírni gondolatainkat, hiszen egyetlen érzelem több ezer, vagy akár több millió gondolatot is helyettesíthet. Az érzelmek a mentális folyamatoknál elemibbek és primitívebbek. Az ésszerűség lesz az eszköz, melyet az elme arra használ, hogy érzelmi céljait elérje. Amikor ezt az elemi, felszín alatt meghúzódó érzelmet az intellektus felhasználja, az érzelem általában tudattalan marad, vagy legalábbis a tudatos figyelmen kívül esik. Ha e felszín alatt húzódó érzelmet elfelejtjük, vagy nem veszünk róla tudomást , és nem tapasztaljuk meg, akkor nem vagyunk tudatában tetteink valódi miértjeinek, miközben mindenféle kézenfekvő okkal próbálunk előállni. Voltaképpen leggyakrabban nem is tudjuk, hogy miért tesszük, amit teszünk.

Van egy egyszerű módja annak, hogy tudatossá váljunk bármely tevékenységünk mögött megbúvó érzelmi indíttatásnak, ez pedig a kérdés: „Miért?”. Újból és újból tegyük fel e kérdést, amíg az elemi érzés kendőzetlenné nem válik. Nézzünk erre egy példát. Egy férfi új Cadillacet szeretne. Elméje mindenféle logikus okot sorakoztat fel e vágyra, csakhogy a logika nem igazán tud magyarázatot adni. „Miért is akarom ezt a Cadillacet?” „Nos —feleli —, azért, hogy státuszt, elismerést, tiszteletet és szilárd, sikeres társadalmi rangot szerezzek magamnak.” Majd újra megkérdi: „Miért akarok státuszt?” „A tiszteletért és elismerésért— felelhetné,— valamint hogy bebiztosítsam ezt a tiszteletet.” Ismét felteszi a kérdést: „Miért akarok tiszteletet és elismerést?” „A biztonságérzet miatt.” Még egyszer: „Miért vágyom biztonságra?” „Azért, hogy boldog legyek.” A „Miértnek?” kérdés ismételt vizsgálata tehát a bizonytalanság, a boldogtalanság és a beteljesülés hiányának alapvető érzéseit fedi fel előttünk. Minden tevékenység vagy vágy rávilágít arra, hogy az alapvető cél egy bizonyos érzés elérése. Voltaképp nincs más cél, mint felülkerekedni a félelmen és elérni a boldogságot. Az érzelmek azzal állnak összeköttetésben, amiről úgy véljük, hogy biztosítani képes a túlélésünket, nem pedig azzal, ami ezt valójában teszi. Maguk az érzelmek az alapvető félelem okai, ami mindenkit arra ösztönöz, hogy állandóan a biztonságot kutassa.

[button link=”http://filosz.hu/altalanos-elorendeles” type=”big” color=”orange”] Könyv előrendelés[/button]