A valóság

Az idézet forrása: Hogyan tegyük szövetségesünké az elménket? című könyv • Filosz Kiadó

Szakjong Mipham Rinpocse felteszi a kérdést: ha a valóság valós, hol található?

Bár minden bizonnyal objektív valóság-nak érződik, a szenvedés körforgása pusztán egy tudatállapot. Egy durva nagyvárosi közeget például „szan­sza­ri­kusnak” gondolhatnánk. A Buddha azonban – ha ő lenne a helyünkben – egyáltalán nem így élné ezt meg. Egyszerűen akként tapasztalná, ahogy van, a megítélés vagy a vélekedés szűrője nélkül. A tudatunk az, ami szanszarikus. A szenvedés az a tudatállapot, amely önmagát valóságosnak tartja. Egész életünket eltölthetjük azzal, hogy megpróbálunk egy szilárd, tartós ént létrehozni.

Életünk minden egyes percében kifelé tekingethetünk, keresve valamit, ami a szilárdság káprázatát tükrözi vissza, ami annyira valós és állandó, amennyire magunkat tudni szeretnénk. S bár keresni fogunk, lehetetlenség megtalálni azt, ami nem létezik, s az örökös kutatás szenvedéshez vezet. A Buddha látta a valóságot: zavarodottságunk és szenvedésünk oka az, hogy annyira komolyan vesszük magunkat. Nem pillantottuk még meg az alapvető jóság – mely természetes állapotunk – nyilvánvaló ragyogását.

Ami szilárd valóságnak tűnik számunkra, az állandó változásban van. A világ állandó változás. A ház, amelyben felnőttünk, többé már nem ugyanaz a ház. Az anya és az apa, akiket gyermekkorunkban ismertünk, mára fizikailag megváltoztak. Hová lett az első biciklink? Valaha olyan valóságosnak tűnt! Minden állandóan összeáll és szétesik, és ez látszólag senki másnak nem okoz gondot, csak nekünk.

A tavasz tudja, hogyan legyen belőle nyár, és az őszi levelek is ismerik a lehullás módját. Az összeállás és a szétesés az idő mozdulata – az élet mozdulata. Ez olyan nyilvánvaló, mint saját arcunk, énünket mégis szilárdnak és változatlannak képzeljük. Kiállunk mellette, védelmezzük. Méregbe gurulunk, amikor valaki kétségbe vonja a szívünknek kedves nézeteket. Ha valaki nem a mi utunkat követi, megsértődünk. Amikor valaki megzavarja megszokott napi menetünket, veszteségérzet tör ránk. S próbálunk nem tudomást venni az öregedés jeleiről.
A Buddha azt mondta: „Nem mutatok nektek ilyen-olyan utakat. De ha valóságosan léteztek, akkor hol vagytok? És ha a világ valós, akkor hol található?” A buddhizmusban ürességről beszélünk, mert amikor elkezdjük kutatni az ént, semmi szilárdat vagy anyagit nem találunk. Ott van az én érzete – egy árnyék. Van szemünk és a látás tudatossága – ez az „én” egy érzete. Képesek vagyunk tapintani
és érezni – ez az „én” egy érzete. Vannak emlékeink, gondolataink, tetteink és szavaink – mindezek hozzáadódnak az „én” érzetéhez. Van testünk, a vele járó örömünk és fájdalmunk – azok is az „én”. Az én érzete a tudatunkban áll össze, s külső feltételek határozzák meg. Időnként kicsúszik a szánkon: „Mintha ez nem is én lennék.” De amikor keressük az ént, amilyenek lenni szeretnénk – hol is van?
Ugyanez igaz a minket körülvevő világra. Úgy érezzük, hogy minden éppen olyan, amilyennek látszik. Amikor azonban a felszín alá tekintünk, azt látjuk, hogy világegyetemünk nem olyan szilárd, mint amilyennek tűnik. A „kinti” dolgok éppen annyira változnak, mint mi.
Ezzel a fajta gyakorlással és kíváncsisággal egy olyan megvilágosodott lény, mint a Buddha, az élet táját tisztán és tárgyilagosan tudja szemlélni. Amikor a Buddha tanítani kezdett, csak a megfigyeléseit közvetítette: „Én így látom azt, ahogy a dolgok vannak.” Nem hirdetett semmilyen sajátos nézőpontot. Nem hittételeket prédikált; a valóságra mutatott rá. Ha azt mondjuk, hogy az állandóság hiánya buddhista meggyőződés, azzal mintha azt jelentenénk ki, hogy a buddhisták hite szerint a víz nedves.
A Buddha nem létrehozta az állandóság hiányát vagy az én­nélküliséget, a szenvedést vagy a békét; egyszerűen látta a valóságot, megfigyelte, hogyan működik, és igazolta azt a többiek számára. Egész életünket eltölthetjük azzal, hogy megpróbálunk létrehozni egy szilárd ént, de nem leszünk képesek maradandó dolgot alkotni. Ha egyszer elpihenünk ebben az egyszerű igazságban, túlléphetünk a zavarodottságon és a szenvedésen.

Szólj hozzá!