A kezdet nélküli tudatlanságról…

Kategória: Könyvrészletek | 0

Az idézet forrása: Ékesen szóló csend című könyv • Filosz Kiadó

tudatlanság

“A hamisság nem más, mint valaminek az elvetése a helyes Tudás felébredésekor. Tanítvány, tanító, tanítás – mindezek az álomhoz hasonlatosként jelennek meg.”

“Ez az egész hétköznapi világ a májá révén terjed szét. A mélyalváshoz hasonlatos májá szertefoszlik az Önvalóra ébredést követően.”

“A racionálisan megalapozhatatlan jelenséget nevezik májának. Mivel látszódik, nem mondható nemlétezőnek, ám mivel [a megvilágosodásban] megszűnik, nem mondható létezőnek sem”.

„A májá, akit a megnyilvánulatlannak neveznek, a Legfelsőbb Úr ereje, a kezdet nélküli tudatlanság, akinek természete a három guna, aki a legfelsőbb, akire a bölcsek az általa létrehozott okozatokból következtetnek – ő az, aki létrehozza az egész mindenséget.”

“[A májá] nem létező és nem is nemlétező, sem pedig egyszerre mindkettő. Nem felosztott, nem is osztatlan, és nem is egyszerre mindkettő. Nem részekből álló, nem részek nélküli, és nem is egyszerre mindkettő; lenyűgöző és szavakkal leírhatatlan ő.”

“Mint a nap sötét árnyéka, [a májá] nem különböző a fénytől. Mivel azonban nélkülözi a tudatosságot, nem azonos vele. A kölcsönös ellentmondás következtében nem is lehet egyszerre mindkettő.”

(Daksinámúrti-mánaszóllásza 8. 10-14.)