A közvetlen ösvény

posted in: Könyvrészletek | 0
Önmagunktól önmagunkig, a tudatosságtól a tudatosságig nincs semmiféle út. És mert nincs helye semmiféle útnak, így a gyakorlásnak sincs helye, amiképpen gyakorlónak vagy énnek sincs, hogy a tudatosságtól a tudatosságig utazzon.

Azt, hogy valaminek a tudatában legyünk, csak olyan dolgon gyakorolhatjuk, ami látszólag más, mint a tudatosság. Valójában maga az elkülönült én vagy ego is éppen ekként az aktivitásként létezik, amely a tudatosság és annak tárgya között keletkezik. A nap, amely megvilágít, egyben a megvilágított nap is. A megismerő tudatosság egyben a megismert tudatosság is.

A meditáció a tudatosság és önmaga között zajlik. Egyszerűen az egyedül önmagában pihenő, önmagában lévő és önmagát ismerő tudatosság: tudatában van annak, hogy tudatos.

Erről a Jelenések könyve (22,13) így ír: „Én vagyok az Alfa és az Omega, az első és utolsó, a kezdet és a vég.”

Ugyanerre a megismerésre utalt T. S. Eliot is a Little Gidding című versében:

„Amit kezdetnek mondunk, az sokszor a vég,
És véget vetni annyi, mint kezdetet kijelölni.
A vég az, ahonnan elindulunk.”

Ráébredés

A közvetlen ösvényen a tudatosság egyszerre jelenti a kezdetet, az utat és a célt. A tudatában levés egyszerre a megismerő alany, a megismerés folyamata és a megismert tárgy.

A tudatában levés a tudatában levésről való tudomás.
A tudatosság a tudatosság tudatossága.
A megismerés csak a megismerést ismeri meg.