A Legfelsőbb Önvaló ragyogása

Az idézet forrása: Ékesen szóló csend című könyv • Filosz Kiadó

Ékesen szóló csend

A védikus kinyilatkoztatás és a mester kegyelme, a jógagyakorlás ereje, valamint Isten kegyelmének folytán, amikor felvirrad saját Önvalójának megismerése, a jógik legkiválóbbika a mindenségre is úgy tekint, mint amit elnyelt a teljes „én”-ség – pontosan úgy, ahogyan a gyomrában lévő, meg­evett ételt is önmagával egynek tapasztalja.

(Daksinámúrti-mánaszóllásza 1. 14-15.)

Brahmától a fűcsomóig minden élőlény álombéli káprázattá válik [a saját lényegétől] el nem határolt tiszta ragyogás, a Legfelsőbb Önvaló közvetlen megtapasztalásakor.

„Kisebb a legkisebbnél, nagyobb a legnagyobbnál”, így szól az upanisadok igéje. Még a Rudra-upanisad is az egyetemes önvalóként magasztalja Sivát.

(D. M. 1. 28-29.)